Egy számmal nagyobb mini

Bár a Fiat Panda aprócska jármű, mégis elég egy rövidke út vele ahhoz, hogy ráébredjünk: jóval többet nyújt, mint egy szokványos miniautó. Ez voltaképpen jó hír, bár ennek megfelelően az ára révén sem sorolható a minimálautók közé, holott korábban még ezzel az ötlettel kacérkodott az olasz gyár.

Már tavaly szeptember óta kapható a Panda, amely 3,54 méteres hossza (illetve rövidsége) ellenére is tágas: a mai autókénál közel arasznyival keskenyebb karosszéria négy felnőttnek kínál viszonylag kényelmes utazást. Ne számítsunk persze limuzinos komfortra, hiszen a helytakarékos építési mód miatt a termetesebb vezetők válla a B oszlophoz préselődik, utasként pedig jobb közepesnél nem nagyobb testalkatúakat választani, hiszen a hátsó lábtér korlátozott. A beszállás ellenben nem okoz problémát, hála a szélesre nyíló, magas ajtóknak. Szintén könnyű hozzáférni a csomagtartóhoz, ami a maga 200 literjével tágasnak számít a kategóriában, ráadásul a felszereltségi szinttől függően felárért rendelhető, tologatható hátsó ülés révén még tovább bővíthető. Az általunk tesztelt kivitelben a lehető legegyszerűbb pad volt, fixen beépített üléslapjára csak egyben lehetett rádönteni a háttámlát.
A futómű nem okoz csalódást: miniautós mércével mérve a Panda kifejezetten komfortosan rugózik. A zajszigetelés viszont valóban minimálautósra sikeredett; százas tempóig a futómű gördülése, afölött pedig a motor kelt szokatlanul nagy zajt az utastérben. Persze lágy suhanást azért ne várjunk az autótól. Tesztautónk 14 colos kerekeken futott – méreteihez képest komfortosan –, az alapkivitel egy számmal kisebb lába azonban nyilván gyakrabban botlott volna meg az útegyenetlenségeken. A magas karosszéria meglepően kis oldaldőléssel veszi a kanyarokat, a papíron harmatos teljesítményű, 60 lóerős 1,2 8V benzinmotor pedig lelkesítő nyomatékkal csinál kedvet a városi autózáshoz. A magasra emelt sebességváltó is kellemes meglepetés a Fiatokhoz szokott vezetőnek, mert a kar lágyan, pontosan és könnyedén talál helyére. A fogyasztás kisautóhoz méltón visszafogott: városban is csupán 6,5–7 liter 100 kilométerenként. A karosszéria csekély tömege miatt nyilván az 5 lóerővel gyengébb 1,1 literes motorral sem csorbulna jelentős mértékben a városi furikázás élménye. Ez azért lényeges kérdés, mert a kétmillió forint alatt elvihető alapkivitelt csak ezzel a kis erőforrással választhatjuk.
A Panda jelenleg két tagból álló motorválasztéka április elejére egészül ki az 1,3 literes dízelmotorral. Ezt vezetni és tankolni egészen biztosan felemelő érzés lesz – megvásárolni már kevésbé. Egy drága dízelnek elméletileg kevés esélye lenne a városi törpék piacán, a Panda azonban olyan magával ragadó – és tegyük hozzá, remekül kitalált és megépített – autó, hogy tehetős feleségek divatjárgányaként is megállja a helyét, ebben a szegmensben pedig igenis lehet fizetőképes kereslet a költséges technológiára.