Én nem tudom...

Én nem tudom, hogy Natasa viselt dolgaival kapcsolatban illik-e tényfeltárásról, leleplezésről, oknyomozásról beszélnünk. Ugyanis Natasa nem okoz (gyakran) botrányokat, ha netán lop, nyíltan teszi, s közben nem henceg üvegzsebével.
A tolvajok (mármint azok, akiket szakmájuk szerint annak tekintünk) általában nem botránykeltők. Ugyanolyan tagjai társadalmunknak, mint a kőművesek vagy az utókalkulátorok, számuk nagyjából állandó, hozzátartoznak életünkhöz, egy részük börtönben ül, más részük odakint kószál, s mint hivatásos ritkán keveredik bele a politikába. És nálunk csakis politikai lehet a botrány.
Ha most azt mondom, hogy Natasa nem hivatásos tolvaj, nyilván hisznek nekem. Csinos kis spánielem ugyanis tipikus megélhetési bűnöző, s elsősorban – ha nem a zoknijaimról van szó – a gyomra vezérli. Egyébként bűnöző voltáról semmi más nem árulkodik. Valójában ártatlan lélek ő, gyöngéd, szerető szívű, s ha úgy látja jónak, tisztelettudó. A legkonzervatívabb lény, akit valaha ismertem. Ragaszkodik a szokásokhoz és a hagyományokhoz. Különösen a számára kedvezőkhöz. A fotelban és az ágy végében való alvás ezek közé tartozik, ebben tántoríthatatlan. Van egy családi játékunk, ami szintén konvencionálisnak számít: este, ha ágyazunk, beugrik a lepedő alá, ott megmerevedve szellem alakot ölt, ezért ezt a mutatványt kis szellemnek nevezzük. Ilyenkor rövid várakozás után dögönyözni és hempergetni kell a lepedő alatt. Mint egy igazi kísértet (aki ugyan huhog) rettenetes hangon morog és harap. Ez a harapás persze korlátozott és gyöngéd, különösen akkor, ha fogainak érintésekor siránkozni kezdek, hogy juj, de fáj. Kellő dögönyözés és hempergés után elégedetten bújik ki a lepedő alól, és megy a konyhába, jutalomért.
Nálunk a konyha általában az a hely, ahol az egyedüllét elképzelhetetlen. Natasa ott van, akár krumplihámozásról, akár pecsenyesütésről van szó. Úgy helyezkedik, hogy a lehulló darabkákat azonnal felszippanthassa, legyen az zeller, sárgarépa, retek, paprika, beigli vagy kocsonya. (A fokhagymát is felporszívózza, de aztán kiköpi. Újabban szereti a meggyet és a narancsot is.)
Most jön a tényfeltárás vagy más szóval oknyomozás. Az imént bementem abba a szobába, ahol a karácsonyfa áll. Több üvegdísz a padlón hevert, az ezüstcsengőcskék girlandja a szőnyegen vonult végig, be az asztal alá. Mint oknyomozó riporter arra a következtetésre jutottam, hogy a karácsonyfadíszek önálló életéhez kétség fér. Tehát vagy földrengés volt, vagy Natasa próbált megszerezni egy szaloncukrot. Mivel a szaloncukorpapír sztanioljának egy része a hallban, Natasa rejtekhelyéről előkerült, elvileg már sem a rendőrség, sem az ügyészség nem tagadhatná meg a nyomozást. Azonban – mivel politikai színezete lehet a dolognak – körülbelül egy napot várni kell. Akkor ugyanis Natasa az utcánk valamely pontján – ahol intim dolgát végzi – tökéletesen lelepleződik. Ugyanis „üvegzsebéből” előkerül a sztaniol.
De ennek ellenére nem szabad bűnözőnek tekintenünk, hiszen a bűnözők lelke fekete, Natasáé meg hófehér. Az állatorvosnak például oltás után kezet csókol.
Egyébként most képzem ki nyomozó kutyának. Megszagoltatok vele egy darab csokit, aztán elrejtem valahol a lakásban. Ha láttak lelkesen kokain után kutató rendőrkutyát, akkor el tudják képzelni, hogy mit művel Natasa. A lakás romokban hever ugyan, de a csoki végül előkerül.
Hogy egyéb hasznos dolgokra kiképzem-e, én nem tudom…