Hogyan legyél humoralista (17.)

(FOLYTATOM A MÚLT HÉTEN
ABBAHAGYOTT
BEVEZETŐMET KÉSZÜLŐ
ÚJ KÖNYVEMHEZ)
– S akkor, ha – mint a fogorvosi székben – átvészeltük (ezt a bevezetőt) idáig, jöjjön most már az első „recept” a humoros szituáció megteremtéséhez. Saját példákat hozok majd fel a továbbiakban zömében, nem mert annyira el vagyok telve ezek szellemességétől, vagy mert ennyire önmutogató lennék, hanem mert az ember – te is, mindenki – elsősorban önmagához ért. Ez nem kivagyiság… Szegény Balassa Péter, aki elment tőlünk ennyire korán, idézi a még korábban elment Csengey Dénesnek Gombrowitz Naplóját.

HÉTFŐ
Én.

KEDD
Én.

SZERDA
Én.

CSÜTÖRTÖK
Én.

És aztán pénteken kezd beszélni (a) másról… (de az is elsősorban ő).
A „RECEPTRŐL” EGY ERDÉLYI VICC JUT ESZEMBE
– (megjelent a Minerva gondozásában, 1986-ban, a Góbéságok viccgyűjteményben.)
– Édesanyám, mi az iskolában főzni is tanulunk!
– És megehetitek, amit megfőztetek?
– Muszáj.
(MOST FŐHETEK
A SAJÁT LEVEMBEN…)
– Amit a (humor)iskolában tanítok… nem, még tanácsolni se tanácsolok… egyetlen egyedül üdvös receptet se… Ilyen nincs… Csak – másik hasonlattal – valamilyenfajta kínai tűszúrásos „akupunkturás” módszer. Ha sikerül mindenkit saját egyénisége felé terelnem s belőle kiindulva előmozdítani, ami eleve ott szunnyad benne… Írnok, akkor talán nem jártál itt hiába (Pilinszky).
SENKIRE SEM LEHET – MÉG
LEGJOBB TANÁCCSAL SEM
SEMMIT RÁERŐSZAKOLNI…
– Ha elérem – és ti is eléritek másoknál –, hogy mint a jó műfordító, szellemében adjátok vissza a műveletet, a művet ültetitek át más „nyelvterületre”, és nem szó szerint, ha sikerül ki-ki saját szűrőjéhez elvezetni (és ott tapintatosan magára hagyni), hogy aztán saját képére és hasonlatosságára… Szűrje meg… át… fordítsa le saját nyelvére (karakterére, vérmérsékletére, egyéniségére), például ezt a most tanácsolt első „humorreceptemet”, akkor ez másoknál, más szituációban is talán alkalmazható lesz.
ÉS AKKOR MONDOM
– bemész mondjuk egy barátodhoz a kórházba látogatóba, de úgy, hogy viszel magaddal pizsamát, és azt, mielőtt belépsz a kórterembe, a kórház mellékhelyiségében fölveszed. S mikor benyitsz az ajtón, és meglepődve lát meg barátod, közlöd vele, hogy ugyanezen az emeleten, két kórteremmel arrébb te is itt fekszel. Hátránya ennek a „kiszínező” műveletnek, ha barátod éppen frissen operált és van humorérzéke. Mert akkor ugye, a friss seb, varratok…
ELÉGEDJÜNK MEG EGYELŐRE
EZZEL A RÁVEZETŐVEL…
– Most még közös Mesterünkre hívnám fel a figyelmet, Karinthyra természetesen. Akinek – nálam – éppen fejébe szállt most a dicsősége… Mert azt a kötetét, amiben a Nevető betegek vannak, tévedésből a könyvespolcra fordítva, fejjel lefelé tettem fel. De így is, anélkül, hogy bárkit befolyásolnék, én – többek mellett, között – Őrá tettem fel az életemet.