Kényelmetlen párbeszéd

Megalapozott, hivatalos indok nélkül utasítja el a kormány az autonómia kérdését nyíltan zászlajukra tűző erdélyi szervezetek képviselőinek meghívását a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) soron következő ülésére. Eddig három szervezet, a Tőkés László elnöklete alatt működő Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), a Csapó József által irányított Székely Nemzeti Tanács (SZNT), valamint a Szász Jenő nevével fémjelzett Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) fordult nyílt levélben Medgyessy Péter miniszterelnökhöz. Mindhárom politikus indokoltnak tartja a budapesti meghívást. Közismert, hogy a fentebb említett szervezetek szemben állnak a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezetésével, a szervezet jelenlegi politikájával, s több esetben is bírálták a jelenlegi kormányzat határon túli ügyekben hozott döntéseit.
A Máért 1999-es magalakulása óta egy világos kritériumrendszer szerint működött: a szomszédos országokból azok a magyar érdekképviseleti szervezetek kaptak meghívást a kormánytól, amelyek választott képviselettel rendelkeznek. A meghívók név szerint érkeztek a vezető határon túli politikusok címére. Az előző kormány ily módon igyekezett feloldani azokat a belső vitákat, amelyek elsősorban az RMDSZ, illetve a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja felső vezetésében megjelentek. A Medgyessy-kabinet mindenféle indok megfogalmazása nélkül rúgta fel az addig jól működő kritériumrendszert. 2002 júliusában, a Máért ötödik tanácskozásán új szervezetek is döntési pozícióba kerültek, némelyikük kötődése az MSZP-hez már évek óta nyilvánvaló volt. További változást jelentett, hogy a meghívókat ezúttal nem személyeknek, hanem szervezeteknek küldték. Ennek következtében az RMDSZ vezetői kihagyták a budapesti küldöttségből Tőkés Lászlót, aki akkor még tiszteletbeli elnöke volt a szövetségnek. 2002 nyarától gyakorlatilag semmiféle szabályozás nem rögzíti, milyen szervezetek vehetnek részt a Máért munkálataiban. Ez annyit jelent, hogy a kormány szubjektív döntése, esetleg szimpátiája határozza meg a határon túli magyarok legfontosabb intézményének összetételét.
Jelen pillanatban nem lehet tudni, mely szervezetek kapnak meghívót a februárra tervezett tanácskozásra. Részben új helyzetet teremt az a tény, hogy a szerbiai választásokon egyetlen magyar párt sem tudott képviselői mandátumot szerezni, így itt is felvetődhetnek a kormány által sokat hangoztatott legitimációs kérdőjelek. Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal határon túli kérdésekkel megbízott politikai államitkára korábban úgy nyilatkozott, hogy nemcsak a választott képviselettel rendelkező formációk lesznek jelen, hanem azok is, amelyek „fontosnak” számítanak. A kérdés most már csak az, mely szervezetek számítanak fontosnak. Mi alapján dönti el a kormány egy határon túli szervezet valós súlyát? Úgy tűnik, Kovács Lászlónak nem okozott különösebb gondot a döntés. A külügyminiszter szerint nincs helyük a Máért ülésén az autonómiát követelő erdélyi politikusoknak. Ez – Szabó Vilmos államtitkár érvelését követve – annyit jelent, hogy ők nem számítanak fontosnak. Az anyaország kormányának nem fontos Tőkés László, az 1989-es temesvári forradalom jelképe. Nem fontos a református püspök által elnökölt ENMT és az SZNT autonómiatörekvése, így nyilván nem fontos az Európa Tanács közgyűlése sem, amely nemrég határozatot fogadott el az önrendelkezés fontosságáról, s most egy katalán képviselő révén autonómiacharta megfogalmazásán dolgozik. Kovácséknak nem fontos Szász Jenő pártja sem, holott a székelyudvarhelyi polgármester már második mandátumát tölti a város élén, azaz helyi támogatottsága nehezen megkérdőjelezhető.
Az eddigi gyakorlat szerint az RMDSZ-nek három hely jár a Máért ülésén. Amennyiben ez a jelenlét kibővülne az EMNT, az SZNT és az MPSZ egy-egy vezetőjével, úgy ötven-ötven százalékban képviselné magát az erdélyi magyar politikai paletta mérsékeltnek, illetve radikálisnak nevezett része az összmagyar tanácskozáson. Hasonlóak az arányok a Vajdaság (Vajdasági Magyar Szövetség, Vajdasági Magyar Demokrata Párt), Kárpátalja (Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, Ukrajnai Magyarok Demokrata Szövetsége) és Horvátország (Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége és Horvátországi Magyarok Szövetsége) esetében is. Kivételt csak a Felvidék jelent, ahol 1998-ban Magyar Koalíció Pártja néven egyesültek a rendszerváltó szlovákiai magyar pártok. A Markó Béla által képviselt politikát elutasító, elsősorban Tőkés László köré tömörülő erdélyi szervezetek létrejötte azt jelzi, hogy az RMDSZ már nem az az érdek-képviseleti szövetség, amelyben a több mint másfél milliós magyar közösség politikai sokszínűségének helyt tud adni. S miután a Máért éppen a különböző, sokszínű Kárpát-medencei magyar érdekek megvitatására, azok közös képviseletére jött létre, az intézmény egészét kérdőjelezi meg a kormányzat önkényes kizárósdija. Annál is inkább, mivel a soron következő tanácskozás olyan létfontosságú kérdésekkel kíván foglalkozni, mint az autonómia vagy a kettős állampolgárság. A balliberális koalíció mindkét ügyet szemmel láthatóan tehernek érzi. Egyetlen lépést sem tett a vajdasági autonómiatörekvések támogatásáért és nyíltan elzárkózott a hasonló jellegű erdélyi kezdeményezésektől, kiszolgáltatva ezáltal az önrendelkezés szorgalmazóit a börtönnel is fenyegető román politikai elit bosszúhadjáratának. A kormány változó taktikával jegelte a kettős állampolgárság ügyét. Egy, az RMDSZ által közzétett elemzés szerint az erdélyi magyarok tizenöt százaléka választaná az áttelepedést, ha megkapná a magyar állampolgárságot. Nyilván ez a felmérés lenne az érv az állampolgársági törvény módosításának elutasítására. Csakhogy ugyanaz az elemzés azt is rögzíti, a magyarok több mint nyolcvan százaléka szeretné, ha magyar útlevél is lapulna a zsebében. Lehet-e igazi anyaországi érv egy ilyen többségi akarattal szemben? Milyen erkölcsi alapon lehet visszautasítani egy ilyen támogatottságnak örvendő kérést? Arról nem beszélve, hogy a tíz-tizenöt százalékos áttelepedési szándék a kettős állampolgárság nélkül is jelen van a határon túli közösségekben. Az autonómia és a kettős állampolgárság kérdésében a kormány igyekszik maga mögött tudni egy olyan Máért-többséget, amely nem tekinti elsődlegesnek az előbb említett két ügyet. Ez is közrejátszik a meghívások szelektálásában.
A Máért – akárcsak a határon túli kérdések általában – egyre kényelmetlenebb a jelenlegi hatalom számára. A tavaly ősszel esedékes nyolcadik ülés különösebb indok nélkül maradt el, a februárra tervezett tanácskozás összehívását a meghívások körüli nyilvánvaló manipuláció előzi meg. A státustörvény megcsonkítása és a jogszabály megmaradt rendelkezéseinek végrehajtását övező tudatos huzavona után most a magyar nemzetrészek intézményesített együttműködése került veszélybe.