Kettős szorításban a brit kormányfő

Nem sok jót tartogat az új év kezdete a brit kormányfőnek. Két fronton is védenie kell pozícióját, és nehéz lenne eldönteni, melyiken leselkedik nagyobb veszély tisztségére. Rövidesen várható Lord Hutton jelentése arról a vizsgálatról, amelyet David Kelly védelmi minisztériumi fegyverszakértő öngyilkosságának ügyében folytatott az elmúlt évben. Habár a vizsgálatnak pusztán az öngyilkosság okait és körülményeit kellett megvilágítani, az ügy óhatatlanul újból előtérbe állította azt a soha meg nem válaszolt kérdést, hogy az igazságnak megfelelő indoklással vitte-e Tony Blair háborúba az országot Irak ellen.
Blair annak idején azt állította, hogy azok az iratok, amelyeket az alsóház elé tárt, azonnali és jelentős veszélyt jeleztek Szaddám Huszein tömegpusztító fegyvereit illetően. David Kelly állítólag kételyeit fejezte ki e fegyverek létezése felől, és öngyilkosságának legvalószínűbb oka az volt, hogy egy parlamenti vizsgálóbizottság előtt meghurcolták, és kétely merült fel igazmondása és hivatali titoktartási kötelezettségének betartása tekintetében. Ez nem történt volna meg, ha Kelly nevét, a neki tett ígéret megszegésével, nem hozzák nyilvánosságra. Tony Blair annak idején azt a határozott kijelentést tette, hogy Kelly nevének felfedése nem az ő döntése volt. Kevin Tebbit, a védelmi minisztérium legmagasabb beosztású köztisztviselője ellenben azt állította, hogy Blair elnökölt azon az értekezleten, amely Kelly megnevezése mellett döntött. Michael Howard konzervatív pártvezető az alsóházban szembesítette a miniszterelnököt ezzel az ellentmondással. Blair válasza, miszerint tagadása annak idején „teljességében véve igaz volt”, sokak szemében megerősítette azt a gyanút, hogy a miniszterelnök nem vallotta a színigazat, és valójában része volt abban a döntésben, amely Kelly öngyilkosságához vezetett. Blair maga mondta, ha kiderült volna, hogy nem mondott igazat, nem lett volna más választása, mint a lemondás. Most az a kérdés, hogy a Hutton-jelentés kinek a szavát fogadja el: Kevin Tebbitét vagy Tony Blairét.
Mintha ez nem volna elég, az alsóház minapi vitáján kiderült, hogy több mint száz kormánypárti képviselő ellenzi a miniszterelnök és Charles Clarke oktatási miniszter törvényjavaslatát az egyetemi tandíjak növeléséről és a felsőoktatás finanszírozásáról. A kormány komoly engedményeket tett a munkáspárti honatyáknak, ám még mindig az a helyzet, hogy a kormányfrakciónak túl sok tagja húzódozik az igentől. Blair így a saját pártjának balszárnya és a konzervatív ellenzék közötti szövetség áldozata lehet. Mindkét csoport a miniszterelnök bukását kívánja. Az egyik azért, mert ez a régi Munkáspárt híveinek győzelme lenne, a másik pedig azért, mert ez lehetővé tenné Blairék vereségét a következő általános választáson.