Kiszivároghatott a pakisztáni atomtitok

A pakisztáni hatóságok kiszélesítették azt a vizsgálatot, amely novemberben azért indult, hogy felfedjék, eljuthattak-e az ország atomtitkai Észak-Koreába, Iránba és Líbiába. A hivatalos tájékoztatás egyelőre csak egyes tudósok magánakcióinak a lehetőségét ismeri el.

Korábban CIA-források valószínűsítették, hogy a líbiai atomprogramban részt vehettek pakisztáni tudósok, bár tagadták, hogy mindez Pervez Musarraf elnök tudtával – vagy hivatali ideje alatt – történt volna. Az iszlámábádi hivatalos állapont szerint az ország sohasem vett részt ilyen ügyletekben, bár azt elismerték, hogy egyes érintett szakemberek kiszivárogtathattak érzékeny információkat Iránnak. A helyi hatóságok vasárnap hét embert, köztük három – magas rangú, nyugállományú – katonatisztet hallgattak ki, ám hangsúlyozták, hogy az eljárás nem jelent vádemelést. Egy atomtudóst mindenesetre éppen vacsora közben vittek el annak az intézetnek az étkezdéjéből, melyet a pakisztáni nukleáris program atyjáról, Abdul Kvader Kánról neveztek el.
Biztonságpolitikai szakértők még bizalmas hírszerzői információkba történő betekintés nélkül is valószínűsítik, hogy a fegyverprogramjaik miatt elszigetelődött országok jobb híján egymással kerestek technológiai együttműködést. Míg a közel-keleti országok intézeteinek személyzete jobban hozzáfért a világszínvonalú (többször nyugati) továbbképzésekhez, addig az elszigetelt Észak-Koreában javarészt háborítatlanul folyhatott a korai szovjet rakétatechnika továbbfejlesztése. Pakisztán és Irán rövid- és közép-hatótávolságú rakétái így jelentős részben észak-koreai technológián alapulnak, míg Phenjan a vételáron felül cserébe támogatást kérhetett és kaphatott atombombájának tervezéséhez és előállításához.