Azt írja egy Csontos nevű illető a kultuszminisztérium Édes anyanyelvünk pályázatával kapcsolatban (Európai dolog-e meccs közben változtatni a játékszabályokon?, Magyar Nemzet, 2003. november nem tudom hányadikán, mert az lemaradt a fénymásolatról), hogy… Na, nem is tudom, igazából mit ír. Többek között azt: „Már az se volna minőségi különbség, ha a kultusztárca honlapján úgy írnák át a feltételeket: a szerző neve lehetőleg K-val kezdődjön és ukorellivel végződjön.” Ebben, sajna, magamra kell ismernem, dacára y helyett i, ez a nevű illető, asszem, én lennék. Európai mód’ játszik picit a nevemmel, mint egérrel a macsek, de hát polgár’ vagyunk, vagy mi. S mi tűrés-tagadás, bárha próféta beszélne ki a Csontosból, lehet, ezek után mégis pályáznom kéne. Ha esetleg pályáznék, esetleg nyernék, ad notam Kohn bácsi: Istenem, add, hogy én nyerjem a lottófőnyereményt; mire Isten: Oké, Kohn bácsi, csak legalább egy árva szelvényt vegyél!
A kultuszminisztérium Édes anyanyelvünk pályázatát, keressünk egy ide illő szót, félreértésnek tartom. Sokatmondó félreértésnek: akik kitalálták-jóváhagyták, azoknak, úgy tűnik, halványlila fogalmuk sincs arról, hogy mi van. Az irodalomban. Vagy legalábbis az országban. Itt ugyanis íróknak szó szerint filléres gondjaik vannak, nem újságnál dolgozó, vérbe frusztrált verselőknek, de igazi nagyoknak is. Tudom, hogyan él az ötven év körüli egyetemi tananyag M. költő és G. prózaíró vagy F. kritikus, egyetemi tanerő, akiknek nem 10 milkó, de 10 rongy is túl jól jönne. Ez a kiírás még csak nem is cinikus, csupán a puszta realitásoktól tekint el túlzott könnyedséggel, amolyan Mária Lujzá-san: ha nincs kenyered, egyél kalácsot. Ez a szerény véleményem. Melyet több ízben kifejtettem (lásd ehhez a Szépírók Társasága közleményét), és most itt is megteszem, apropó bizonyos Csontos. Akibe, úgy látszik, beleakadtam, mint snecibe a horog, valahogy folyton eszébe jutok, vagy rólam jut eszébe ez-az. Csontos egyébként költő. A vers pedig tükör: túl ezen, tanít és nevel, nem beszélve arról, milyen szép dolog, ezt onnan tudom, hogy én is szoktam másokat versírásra buzdítani. Bírok tőle egy kötettel, szóval, az élet egy darab rögös útszakasz minekünk, költőknek.
Kukorelly Endre
Csontos János
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!