Ön, aki az Antall-kormány idején a földművelésügyi tárca politikai államtitkári székét töltötte be, a héten Medgyessy Péter miniszterelnököt kereste fel az ágazat gondjaival, ám a találkozón nem ért el semmilyen eredményt. A Fidesz szerint nincs ok a meglepetésre, előre látható volt, hogy a kormányfőnél tett látogatása kudarccal végződik. Meglepte az eredménytelenség?
– Igen, meglepett, mert bejelentkezésemet követően rendkívül gyorsan, már tíz napon belül időpontot kaptam a miniszterelnöktől. Ebből én – tévesen – arra következtettem, hogy Medgyessy Péternek pozitív mondanivalója van számomra, különösen, ami a rendkívül gyenge lábakon álló agrárköltségvetést illeti. Nem így történt, csalódottan távoztam, mert rendkívül elutasító volt. Mindössze egy reménykeltő mondat hangzott el tőle, mikor közölte, a kijelölt pénzügyminisztert már felkérte arra, hogy keressen a nemzeti kezelésben lévő agrártámogatások növelésére többletforrásokat. Arra a kérésemre viszont egyértelmű nemmel válaszolt, hogy a gazdálkodók az államilag támogatott beruházásaik után újra visszaigényelhessék az általános forgalmi adót. Pedig a kormány jelentős veszteséget okozott a termelőknek, amikor megvonta tőlük ezt a lehetőséget.
– Hogyan jutott eszébe az, hogy bejelentkezik a kormányfőnél? Úgy tudom, saját pártjával sem egyeztetett erről a kérdésről, és e magánakciót a jobboldalon sem illette mindenki dicsérettel.
– Amennyiben nemcsak beszélni akarok a vidék érdekeiről, hanem tenni is szeretnék érte, minden lehetséges utat végig kell járnom egy adott ügy érdekében. Így látom a Nemzeti Agrárkerekasztal kérdését is. Ezért nem jutott eszembe az, hogy a kormányfő titkárságának felhívása előtt bárkivel is egyeztetnem kellene. Mikor megkaptam az időpontot, az MDF-et tájékoztattam, később pedig minden szövetségesemmel megosztottam a fejleményeket. Lépésemet nem bántam meg, ráadásul senkitől sem kaptam szemrehányást érte.
– Egy helyen úgy nyilatkozott: a mai Tiborcok panaszaival kereste fel a miniszterelnököt. Üzent-e valamit önön keresztül Medgyessy Péter az agrárválság miatt szenvedőknek?
– Csupán azzal értett egyet, hogy a mindenkori miniszterelnököt nagyon komoly felelősség terheli a vidéken élőkkel szemben. Emlékeztettem arra, amikor e felelősségre apellálva kerestem fel – több mint tíz évvel ezelőtt – Antall Józsefet, és a természeti csapások, a példátlan jégverés okozta károk enyhítésében kértem a segítségét. Látogatásom után a beígért százmillió forintos támogatás azonnal a négyszeresére emelkedett. Mert Magyarország akkori miniszterelnöke megértette, hogy emberi sorsokat érint a helytelen intézkedés, amit csak ő igazíthat ki. Medgyessy Pétert arra figyelmeztettem, hogy vidéken robbanásig feszült a helyzet. Kifejtettem azt is, hogy az általános megszorítások ellenére mindenképpen növelni kell az agrárköltségvetést. Egy pénzügyér szemszögéből talán abszurdnak nevezhető ez a kérés, ám a mélyülő válságot tekintve a többlettámogatások folyósítása rendkívül indokolt lenne. Jeleztem azt is, hogy az MDF álláspontja szerint a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által kezelt idei nemzeti támogatások összege nem felel meg az agrártörvény paragrafusainak sem. Emiatt várhatóan az Alkotmánybírósághoz és az esélyegyenlőségi miniszterhez fordulunk, valamint polgári peres eljárást is indíthatunk. A jogszabály 240 milliárd forintot ír elő erre az esztendőre, ehelyett 131 milliárd forint van a büdzsében, amelynek kétharmadát lekötik a tavalyról áthúzódó kiadások. Erre a felvetésre a kormányfő egyáltalán nem reagált. Ugyanakkor közölte – és ezt a gazdálkodók akár üzenetnek is vehetik –, hogy nem híve az osztogatásnak, mert az a gazdaság egészét kedvezőtlenül érintheti.
– A kormány a Nemzeti Agrárkerekasztal öszszehívásával kapcsolatban ellentmondásosan viselkedett. Előbb elutasította a válság megoldásával kapcsolatos kérdések napirendre vételét, majd a földművelésügyi miniszter mégis hozzájárult ehhez. Most ismét az elutasításról hallani, a kerekasztal léte is veszélybe került. Mi állhat e zűrzavar hátterében?
– A miniszterelnök nekem azt mondta, ha tudta volna, hogy az MDF kezdeményezése – a Nemzeti Agrárkerekasztal összehívása – tulajdonképpen az azonnali intézkedéseket igénylő kérdések megvitatását jelenti, nem karolta volna fel az ügyet, mert csak a közép- és hosszú távú agrárstratégia megalkotásával ért egyet. Mi nem így gondoljuk, mert a magyar mezőgazdaságban olyannyira nagy a baj, hogy a válság enyhítése is nemzeti összefogást kíván, és megelőz mindenfajta stratégiát. Mi ennek érdekében – a Fidesszel közösen – egy nagyon komoly gesztust ajánlottunk fel. Mégpedig azt, hogy a gazdák iránt viselt kormányzati felelősségben – a rendkívüli állapot miatt – osztozunk az ország jelenlegi vezetésével. Erre ők nem tartottak igényt, helyette egy kommunikációs harcot indítottak el. Be akarják bizonyítani, hogy a mi oldalunkon van a hiba, vagy vidékiesen szólva: a mi térfelünkön fekszik a döglött ló. Ha nem ülünk le a jövő hét péntekre összehívott kerekasztalhoz, az a vád érhet minket: íme, éppen azok nincsenek ott, akik a tanácskozást kezdeményezték. Annak ellenére, hogy kezdettől fogva ugyanazt mondjuk: ha nincs a jelen gondjaira megoldás, hiábavaló a jövővel kapcsolatos egyezkedés.
– Ez volt az az álláspont, amit Németh Imre agrárminiszter egyik héten még támogatott, a másikon már nem. Még mindig nem értem, mi állhat e magatartás hátterében.
– A földművelésügyi miniszter rendkívül nehéz helyzetben van, ezért nagyon sajnálom őt. A legfontosabb kérdésekben megállapodtunk, még a kerekasztalt előkészítő bizottságot is egyetértésben állítottuk fel. A bizottság első megbeszélésén azután fordult a kocka: itt már nem a miniszter, hanem Benedek Fülöp közigazgatási államtitkár képviselte a kormány álláspontját. Egyértelműen közölte, az aktuális kérdések megvitatásáról szó sem lehet, mert a kabinet nem kívánja megosztani a felelősséget az ellenzékkel.
– Tehát nem a földművelésügyi miniszter színeváltozásának lehetünk tanúi, hanem saját államtitkára az erősebb ember? Netán arról van szó – amit az ágazatban régóta rebesgetnek –, hogy Benedek Fülöp a kormányfő bizalmát jobban élvezi?
– Tény, hogy a Medgyessy Péternél tett látogatásom alkalmával is a közigazgatási államtitkár volt jelen. A bizottság ülésén kialakult szereposztás viszont annak is betudható, hogy a miniszter vezette a tanácskozást. Egyébként a földművelésügyi tárcának az elmúlt húsz évben sohasem volt kiemelt szerepe. Egy rossz gazdasági helyzettel küszködő országban rendkívül nehéz a mezőgazdaság érdekében lobbizni. Főleg akkor, amikor az agrártársadalom is megosztott, és szinte elképzelhetetlen a közös fellépés a különféle csoportok között. Visszatérve Benedek Fülöp kijelentésére: mikor az elhangzott, szünetet kértünk, majd a Fidesszel és a gazdakörökkel közösen leszögeztük, amennyiben a kormány mereven elzárkózik az általunk kért, a gazdák túlélését érintő problémák megoldásától, valójában nincs miről tárgyalnunk. Nem tehetünk mást, mikor demonstrációk árnyékában élünk. Most kell döntenünk arról, hogy az unióban milyen támogatásokat folyósítunk majd a nemzeti kasszából a gazdálkodóknak. Ezekben a hónapokban nyílik az utolsó esély arra, hogy a belépés előtt a termelőket anyagilag is felkészítsük a csatlakozásra. Az ellen pedig határozottan tiltakozunk, hogy az agrárstratégia kérdését az uniós választás céljaira, burkolt propagandának használja fel a kormány. Ezért, amennyiben a jelenlegi egyeztetések kudarccal végződnek, az MDF azt javasolja majd, hogy a hosszú távú kérdések csak a választás után, szeptemberben kerüljenek vissza az agrárkerekasztal napirendjére.
– Meglehet, egy ilyen lépéssel az MDF pont arra ad esélyt a kormánynak, hogy kikerülje a jelenlegi gondok megoldását, és – mint ahogy a napokban kiszivárgott – valóra váltsa a Nemzeti Agrárkerekasztal elhalasztásával kapcsolatos szándékát.
– Ha a kormány nem járul hozzá ahhoz, hogy a jelenlegi agrárköltségvetést érintő témák a Nemzeti Agrárkerekasztal elé kerüljenek, akkor annak érdekében, hogy felhívjuk az agrárium válságos helyzetére az érintettek és a közvélemény figyelmét, vitanapot kezdeményezünk a parlamentben. Ugyanezt az eszközt alkalmaztuk tavaly márciusban, mikor az uniós belépésig tartó időszak legfontosabb teendőire tettünk – zömében visszhangtalanul maradt – javaslatokat.
– Épp a visszhangtalanság miatt vetem fel a kérdést: egy vitanap után vajon mivel lesz jobb a gazdák élete?
– Tény, hogy a gazdák már unják a politikusok vitáit. Elsősorban az érdekli őket, hogy meg tud-e majd élni a család, a hó végén mennyi lesz az asztalfiókban. A kormány azonban nem az ő fejükkel gondolkozik, nem érti meg a kéréseiket. Ehelyett inkább összeugrasztja a városban élőket a vidéki emberekkel. Az agrárminisztérium vezetése pedig általában fejet hajt a pénzügyi szempontok előtt.
– Úgy tűnik, a gazdák is hasonlóképp vélekednek. Ezért is vonulnak fel bő két hét múlva az erőgépek a legfontosabb hidakra, utakra és határátkelőkre. Mit gondol: a demonstrációk nagyobb eredményt hozhatnak, mint a tárgyalások?
– Ezt nehéz megjósolni. Mindenesetre az MDF támogatja a tüntetéseket mint a nyomásgyakorlás törvényes eszközeit. Jómagam csak amiatt aggódom, hogy a mostani megmozdulások esetleg átlépik majd a jogszabályok előírta korlátokat.
– Miből gondolja ezt? Elszabadultak az indulatok?
– Hozzám ilyen jelzések érkeztek. A demonstrációk szervezői közül többen felvetették: mi lesz akkor, ha a gépeket a gazdák keresztbe fordítják az utakon? A forgalomlassításokkal az utóbbi időszakban különösebb eredményt eddig nem ért el senki, radikálisabb módszereket keresnek az emberek. A teljes útlezárás idehaza felhördülést vált ki, miközben Franciaországban vagy Ausztriában nem egyszer történt már ilyesmi.
– Kinek a felelőssége az, ha elkeseredésükben lezárják az utakat a termelők?
– Egyértelműen a kormányé. Nem szabad addig feszíteni a húrt, amíg elpattan. Utána már jön a nagydob meg a cintányér, nehéz lesz rendet teremteni. Ha elküldenek minket a kerekasztaltól, mi sem tehetünk mást, mint hogy a tüntető gazdák mellé állunk. A kormánynak vállalnia kell a következményeket a tetteiért. Az ágazatban az elmúlt tizennégy esztendőben még sohasem volt ilyen forró a helyzet. Én demonstrációt nem szervezek, de ott leszek valamelyiken. Nem öntök olajat a tűzre, de egyértelművé szeretném tenni a gazdák számára, hogy velük vagyok. Egy magát hitelesnek tartó vidéki politikusnak ez a kötelessége.
– Újjáalakul az Ellenzéki Agrárkerekasztal?
– Nem kell újjáalakulnia, mert most is működik. Folyamatosan egyeztetünk a Fidesszel, a gazdakörökkel, a nagyüzemeket képviselő MOSZ-szal, valamint a Magyar Mező- és Erdőgazdasági Érdekképviseleti Tanáccsal, melyhez tíz agrárszervezet tartozik. A Nemzeti Agrárkerekasztallal kapcsolatos kérdésekben is teljes mértékben együttműködünk. A kormánnyal folytatott egyeztetések sikertelensége sem rajtunk múlik majd, hanem azokon, akik azt hiszik, hogy a problémákra gyógyír lehet a mellébeszélés.
– Sokan úgy látják: bizonyos fokú naivitás szükséges ahhoz, hogy valaki azt higgye, ezzel a kormánnyal lehet és érdemes is tárgyalni.
– Tárgyalni mindig kell. Ez egy alapvető tétel a politikában. Ha előbb lövünk, és utána tárgyalunk, akkor a vadnyugaton vagyunk, nem a közös Európába készülő Magyarországon. Nem tartozom azok közé, akik a kocsmában sajátították el a közéleti tevékenységet. De arra sem vagyok hajlandó, hogy egy kormányzati cirkuszban díszletnek használjanak fel egyesek. Az MDF nem asszisztál ahhoz, hogy a kabinet a Nemzeti Agrárkerekasztalt a problémák elkenésére és megkerülésére használja fel. Szinte mindenütt gondok tapasztalhatók, még a kedvezményesnek kikiáltott százmilliárd forintos hitelcsomag esetében is. A gazdálkodónak a felvett hitelösszeg száz százalékáig kell a saját vagyonából fedezetet biztosítani, és egyéb feltételeknek is eleget kell tenni. A termelők többsége nem jut hozzá ehhez a pénzhez, hiába garantálja az ellenkezőjét személyesen maga a földművelésügyi miniszter. A tőkés nagyüzemek mehetnek majd a bankokhoz, az őstermelőket ismét kizárják a hitelfelvétel lehetőségéből.
– A mezőgazdaságban mégis van egy réteg, akiknek az érdekeit megérti az ország vezetése. Kiket képvisel valójában a magyar agrárkormányzat?
– Az Európai Unió érdeke az, hogy hazánkban az olcsó gabonát termelő tőkés nagyüzemek, latifundiumok legyenek többségben. Ki fog csúszni a magyar gazdák kezéből a föld. Szeretném azt hinni, hogy a magyar kormány nem aszszisztál az uniós versenytársak érdekeihez. De ha egyre többször halljuk azt, hogy a magyar mezőgazdaság gondjait csak a külföldi tőke oldhatja meg, a gyanú óhatatlanul felmerül az emberben. Ezért indította el az MDF nemzeti önvédelmi programját, melynek első pontja leszögezi: egy valóban nemzeti érdekeket képviselő kormány kell ennek az országnak az élére. Olyan kormány, amelyik nem hajlik meg egyből a hazánk érdekeivel összeegyeztethetetlen brüsszeli kívánalmak előtt.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
