Radnóti többet ért, mint a vizsolyi Biblia

Az antikvár könyvek hazai piacának fő jellemzője, hogy a bolti eladás jelentős része átkerült az árverezőtermekbe. A budapesti Múzeum körút, csakúgy, mint a háború előtt, ismét antikvárközponttá vált, a rendszerváltás óta ugyanis számos antikvárium nyílt meg a főváros ezen részén. A piacvezető cégek – a Központi Antikvárium, a Studio Antikvárium, a Honterus Antikvárium és a Múzeum Antikvárium – jelentős eredményeket produkálnak, s a Mike Antikvárium is egyre komolyabb anyagokat vonultat fel.

Komoly várakozás előzte meg a Központi Antikvárium 2003. december 12-én lezajlott aukcióját, amelyen az 1590-ben Vizsolyban kiadott, első teljes magyar nyelvű Biblia egyik példánya is kalapács alá került. Nem sokkal korábban ugyanis e Bibliának egy másik példánya londoni árverésen magyar pénzre átszámolva 26 millió forintos árat ért el. Az itthoni aukció ezt követően sokaknak csalódást okozott, hiszen a vizsolyi Bibliát 12 millió forinton ütötték le. Borda Lajos, a Magyar Antikváriusok Szövetségének elnöke azonban úgy véli, Károli Gáspár kiadványa reális áron kelt el, hiszen Londonban egy korabeli kötésű, jó állapotban fennmaradt példányt értékesítettek, Budapesten viszont egy jóval gyengébb állapotban lévő kötetet kiáltottak ki. A Központi Antikvárium nem panaszkodhat, hiszen ugyanezen aukcióján egy XVI. századi pergamen kódexért 9,5 millió forintot fizettek ki. Ugyancsak kiemelkedő eseménynek számít a Studio Antikvárium legutóbbi árverése, amelyen Radnóti Miklós Első eclogájának kézirata 13 millió forintért váltott tulajdonost. Mindkét aukción tapasztalni lehetett a kéziratok iránti igény felerősödését, az ilyen tételek jelentős összegekért cseréltek gazdát. Ám legyen szó könyvről, kéziratról vagy metszetről, azokat a tételeket, amelyek egy évtizede 100 ezer forintot értek, ma már milliós nagyságrendű pénzeken ütik le. A magyar irodalmi művek – például Dugonics András, József Attila vagy Radnóti Miklós köteteinek – első kiadásai, illetve a szerző által dedikált példányai igen keresettek, a metszetek közül pedig a magyar vonatkozású térképek és látképek aratják a legnagyobb sikereket.
Borda Lajos hangsúlyozza, abban, hogy a hazai könyvpiac erre a szintre fejlődött, elévülhetetlen érdemei vannak Márffy Györgynek, a Központi Antikvárium egyik tulajdonosának és vezetőjének. Hoffmann Ferenc nevét is megemlíti, mert az egykori Állami Könyvkereskedelmi Vállalat osztályvezetőjének köszönhető, hogy 1969-ben elkezdődtek hazánkban a könyvárverések, piaci körülményeket csempészve az addigi fixáras viszonyok közé. A magyar piac sajátossága, hogy míg nyugaton az árveréseken leginkább nagykereskedők, azaz viszonteladók vásárolnak, nálunk a közönség túlnyomó részét a gyűjtők teszik ki. S mivel nagyon sok könyvárverést tartanak, az érdeklődőknek nem kell attól tartaniuk, hogy aukciókon csak csillagászati összegekért lehetséges bármihez is hozzájutni. Az egyesület elnöke úgy véli, hogy az uniós csatlakozás nem hoz különösebb változást az antikvár könyvek piacán, ám a németországi tapasztalatok alapján várható, hogy az euró bevezetését követően el kell telnie valamennyi időnek, mire az új pénznem szokatlanságából adódó bizonytalanság feloldódik, s ismét magára talál a piac.