Ötszázkét képviselő tíz napon keresztül vitatta a novemberre elkészült alaptörvény-tervezet tizenkét fejezetének 162 cikkelyét, majd egy koordinációs bizottság összegezte a módosításokat. Ajtó mögötti alkuk, a nemzetközi szervezetek képviselői és az amerikai nagykövet közvetítései, a miniszterek állítólagos beavatkozásai, bojkott és zsarolás, sőt életveszélyes fenyegetések is elhangzottak az ülés során.
A megállapodást megelőző csaták legfőbb tanulsága, hogy a tálib rezsim megdöntését követően megnyílt lehetőségeket korántsem sikerült kihasználni, sem a terrorizmus és vallási fanatizmus különböző formáit létrehozó társadalmi, politikai, gazdasági, szociális, etnikai és geostratégiai okokat felszámolni. E megoldatlan kérdések etnikai köntösben manifesztálódnak. Valójában a fő kérdés az volt, sikerül-e Hamid Karzai elnöknek centralizált központi hatalmat, erős elnöki rendszert létrehozni. Az elnök híveinek sikerült maga mögé állítani etnikai alapon a pastuk különböző társadalmi és politikai hátterű, világnézetű csoportjait. A heves viták ellenére végül Karzainak – noha több engedményt kellett tennie, több hatáskört át kellett engednie a parlamentnek – sikerült elérnie az elnöki rendszer integritását.
Az új alkotmány értelmében Afganisztán mérsékelt iszlám köztársaság lett, a francia ötödik köztársaságéra emlékeztető erős elnöki hatalommal, kétkamarás törvényhozással, miniszterelnök nélkül. A közvetlenül választott, „a népnek és a parlamentnek (a közvetlenül választott alsóháznak) felelős” elnök nevezi ki az alelnököt, a minisztereket, a legfelsőbb bíróság összes bíráit, a legfőbb ügyészt, a nemzeti bank elnökét, a hadsereg vezérkari főnökét és a titkosszolgálatok vezetőjét, valamint a szenátus tagjainak egyharmadát. Kompromisszum az eredeti tervezethez képest, miszerint mindehhez szükséges a parlament (a voluszi dzsirgának nevezett alsóház) jóváhagyása, akárcsak a törvények jóváhagyásához, valamint a miniszterek kettős állampolgárságához.
Míg a modernista afgánok általában elégedettek az iszlámnak az új alkotmányban megfogalmazott mérsékeltebb szerepével, a szekularisták szerint számos visszalépés található az iszlám vallás szerepének tekintetében az 1964-es alkotmányban megfogalmazottakhoz képest. Az iszlám az alábbi tárgyakban kapott nagyobb szerepet: nem alakíthatók olyan politikai pártok, amelyek ellentétesek az iszlámmal, az oktatási rendszernek összhangban kell lennie az iszlám szellemével, családjogi kérdésekben minden olyan tétel hatályát veszíti, ami ellentétes az iszlámmal. A legaggasztóbb, hogy az új alkotmány nem határozza meg, az iszlám jog melyik ága tekintendő autentikusnak (Ez akár a saría becsempészéséig is tág teret nyújt a konzervatív interpretációknak). Vitás kérdésekben a Legfelsőbb Bíróság dönti el, mi nem ellentétes az iszlámmal, amely jelenleg a konzervatívok kezében van.
Sikernek tudható be, hogy nem történt említés a saríáról; az új alkotmány síkraszáll a szabad piacgazdaság mellett, s helyet kapott benne a véleménynyilvánítás szabadsága, általános választójog, garantált helyek a parlamentben a nők számára. Végül helyt adtak az emberjogi képviselők aggodalmainak, és speciálisan említés történt a nők jogairól, míg az eredeti törvénytervezetben csak általános megfogalmazás volt található az ország minden polgárának egyenlőségéről.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
