Van-e kereszténygyűlölet Magyarországon?

A Tilos Rádióban szenteste elhangzott botrányos mondat, mely szerint az egyik műsorvezető – civilben punkzenész – kiirtana minden keresztényt, nem csillapodó viharokat kavart a közvéleményben és a sajtóban egyaránt. Nem ez volt az első támadás a rendszerváltás óta, amely mélyen sérti a keresztény vagy más vallású emberek meggyőződését, ünnepeit, szimbólumait, törvény adta jogát a szabad vallásgyakorláshoz. Arra kerestünk választ, van-e ma kereszténygyűlölet Magyarországon, tapasztalható-e vallásellenesség, s ha van, mik lehetnek történelmi, eszmei, kulturális gyökerei?
n
Porogi András, a Toldy Ferenc Gimnázium igazgatója szerint van Magyarországon ellenszenv és előítéletesség a keresztény vallással és követőivel szemben, és ez sokszor hangot is kap a nyilvánosságban.
– Demokratikus országban ez természetes jelenség, de hazánk sokáig nem volt, és ami a lelkeket és bizonyos struktúrákat illeti, ma sem teljesen az. Negyven olyan esztendő után, amikor a vallásukat gyakorló vagy nyíltan meg is valló keresztény embereknek üldözésben, legalábbis hátrányos megkülönböztetésben volt részük, nagyobb az érzékenység az ilyen megnyilvánulásokkal kapcsolatban. Különösen nyugtalanító, hogy a kereszténységgel szembeni intolerancia gyakran éppen azok körében figyelhető meg, akik szeretik magukat a tolerancia bajnokaiként feltüntetni.
– Miből eredhet ez az intolerancia?
– A kereszténység jelszavával, a vallási értékek álcája alatt valóban sok hamis cselekedet, méltatlan cél, embertelen eszme jutott érvényre. Ám az elmúlt diktatúra propagandája a keresztény egyházakat kizárólag a gonosz, népnyúzó és népbutító reakció eszközeként mutatta be, míg a keresztény embereket ostobának és tudatlannak, vagy ravasz álszentnek ábrázolta. A közoktatás is inkább az osztályelnyomást, az eretneküldözést, a reakciósságot hangsúlyozta az egyházról szólva. Emlékezhetünk, az 1956-os „ellenforradalom” legördögibb figurájaként Mindszenty Józsefet szerepeltette ez a propaganda. Mindeközben a kereszténység értékeiről, kultúraépítő, nevelő szerepéről a tankönyvekben nemigen esett szó. Igaz, sok múlott a tanárokon is. Ha az iskolavezetés megengedte, a hivatalostól eltérő nézetek is hangot kaphattak, persze csak óvatosan, és inkább csak a diktatúra időszakának utolsó harmadában.
– Mi maradhatott meg mindebből a fejekben?
– Azoknak a generációknak a gondolkodására, amelyek ekkor nőttek fel – vagyis a legidősebbeket és legfiatalabbakat kivéve szinte mindenkiére –, meghatározó hatást gyakorolt a vallásellenes propaganda. Ráadásul a kereszténység értékrendje több ponton is szemben áll globalizálódó fogyasztói világunk értékeivel. Így kaphat új, korszerű tápot a diktatúrában felnevelt ellenérzés. Ezekkel az előítéletekkel még sokáig kell együtt élnünk iskolában, munkahelyen és a közélet egyéb területein.
n
– Előfordult-e, hogy valamelyik betege gyűlöletet érzett a kereszténység vagy követői iránt? – kérdeztük Süle Ferenc valláspszichiátert.
– Természetesen, és mivel egy valláslélektani pszichiátriai osztályt vezettem, sajnos nem is ritkán. A vallási fanatizmus leggyakrabban a paranoid kórképek esetében fordult elő. Találkoztunk komolyan „hívő” kommunistákkal, akik jó szándékú, becsületes, tiszteletet érdemlő, bár naiv emberek voltak. De előfordultak olyan ateista, magukat vallásellenesnek mondó betegek is, akik valamilyen szélsőséges ideológia megszállottjaiként tele voltak mások iránti gyűlölettel. A kereszténység elleni gyűlöletet lényegében nem érdemes különválasztani a más vallások elleni gyűlölettől, de mivel országunk többsége keresztény, érhetően ez a leggyakrabban előforduló vallási intolerancia. Az ellenérzés gyűlöletté fokozódásának egyik közvetlen oka, hogy az illető valamilyen szélsőséges ideológiai fanatizmusba jut el élete során. A másik ok, hogy valaki megbotránkozik papja, vagy más, számára jelentős keresztény személy életvitelén. Tapasztalatát általánosítja, nemcsak gyülekezetére vagy egyházára, hanem az egész kereszténységre.
– Lehet-e ok a minden rendet, régit, tekintélyelvűt megkérdőjelező szándék?
– A minden rendet, tekintélyelvűt megkérdőjelező, hierarchiaellenes lázadás gyakran a szabadság, a liberalizmus jegyében jelentkezik. Ez pedig így csak beteges szabadosság. Lélektanilag az a baj e szemlélet képviselőivel, hogy a problémákat csak az egyén szemszögéből nézik, hiányzik szemléletükből a közösségi nézőpont. Pedig az ember csak társas kapcsolataival való folytonos kölcsönhatások együttesében értelmezhető. V. E. Frankl bécsi lélekgyógyász fejtette ki talán legvilágosabban, hogy az embert emberré tevő szellemi, spirituális volta éppen a szabadságában és közösségi felelősségvállalásában áll. A gyűlöletnek az a foka, ami már másokat veszélyeztet, az egész társadalomra romboló hatású. A gyűlöletből a másik kiirtására való buzdítás fasiszta megnyilvánulás. Persze sem Hitler, sem Sztálin nem fogadta volna el a felajánlott pszichiátriai gyógykezelést, és környezetük sem merte őket betegnek minősíteni. Pedig a társadalmat veszélyeztetőkkel szemben kényszerintézkedések meghozatala szükséges, akár elmebetegségről, akár bűnözésről van szó, a többi ember, sőt önmaguk védelme érdekében.
n
– Szerintem tapasztalható Magyarországon kereszténygyűlölet bizonyos személyek, körök, eszmei áramlatok részéről. A gyakorlatban nehéz megítélni, hogy mindez mennyire jelent inkább általános vallásellenességet – mondja Szabó István református püspök.
– Hogy milyen forrásból táplálkozhatnak ezek a jelenségek? Jórészt annak a negyven éven át sulykolt ideológiának a következménye mindez, amelyben a mai felnőttek szocializálódtak. Az általános iskolákban, a gimnáziumokban a világnézeti oktatás során az egyetemeken, a filozófiai előadásokon a vallás és az egyházi intézmények elhalásának szükségszerűségét tanították. Sokan várták, várják ma is, mikor következik be mindez, miközben a vallásgyakorlás szabadságáról, az egyházi intézmények szabad működéséről új alkotmányunk rendelkezik.
– A felvilágosodástól kezdődően az európai kultúrában megjelenik a vallásellenesség és keresztényellenesség is. Érezteti-e manapság ez is a hatását?
– Az Európai Unió alkotmányának készítése kapcsán láthatjuk azokat a politikai, gazdasági erőket, amelyek a kereszténységet még csak az utalás szintjén sem tudják elfogadni. A kultúra minden szegmensében, a művészetekben, a filozófiában, a pszichológiában jelen van az a tábor, amely egy vallásellenes eszmekör mentén tájékozódik.
– Az elvilágiasodás, az egyéni szabadság szélsőséges értelmezése okozhatja-e a kereszténység iránti ellenszenvet?
– A kereszténység olyan életformát hirdet, amely gyökeresen különbözik mindattól, amire ma a világ gyermekei uszítják magukat. A Tilos Rádióban elhangzott Szent Ferenc elleni sértő kirohanás is mutatja a kétfajta törekvés közötti feloldhatatlan ellentétet.
– A rendszerváltás után sokan nyíltabban kezdték vállalni a vallásukat, szilárdabbak, elmélyültebbek lettek hitükben. Lehet-e ez irritáló egyesek számára?
– Az ingadozókat, valláselleneseket zavarhatja az, hogy akad, aki képes magában erősíteni a hittartalmakat. Alapvetően egy nagy szellemi küzdelmet látok, amely azért zajlik, hogy a XXI–XXII. századi ember értékvalósága, tájékozódása a hagyomány talaján vagy egészen más alapon történjen.
n
Staller Tamás, az Országos Rabbiképző Intézet rektorhelyettese úgy látja, hogy egy zsidó–keresztény gyökerű világban, egy keresztény civilizációban kereszténygyűlöletről beszélni önmagában ellentmondásos. – Lehetséges, hogy egyes emberekben származástól függetlenül kialakulhat olyan motiváció, amely valamelyik vallás elleni gyűlöletben nyilvánul meg. De ez patológiás eset. Minden vallásról elmondták annak idején, hogy a népek ópiuma. De szerintem ez nem változtat a lényegen. A hetvenes–nyolcvanas évek hobómozgalmai sem vallásellenesek voltak, legfeljebb egyházellenesek. Ezek az emberek gyűlöltek minden diktatúrát – a politikait és az egyházit is –, és mindent, amiről úgy érezték, hogy meg akarja rendszabályozni a gondolataikat. A kereszténység, amely ma már a föld minden szegletébe eljutott, nem hiszem, hogy alapvető gyűlöletet váltana ki normális emberekből. Az egykori szocialista táboron belül sem volt kereszténygyűlölet. Zsidógyűlölet volt, szociális és gazdasági okokból, de nem a vallás miatt. Legkevésbé a zsidók gyűlölhetik a vallásuk miatt a keresztényeket, hiszen a zsidók beszéltek először egyistenhitről. Hogyan is gyűlölhetnének olyan vallást, amely egyistenhívő, s így az ő hitük is benne van.
*
Kiszely Gábor író nem érzékelt kifejezett kereszténygyűlöletet, de azon a véleményen van, hogy a vallásokkal szembeni puszta ellenérzésnél több, ami jelen van a kor magyar társadalmában. – A 40 év utáni helyzetből adódik, hogy az első szabad választások után értékválság tapasztalható. A felszínes tévéműsorok hamis, jóléti értékrendszert, hamis kulturális értékeket közvetítenek, amelyek a spiritualitást ellehetetlenítik. Rádiócsatornák, újságok gúnyolják ki nyíltan a keresztény vallást vagy annak gyakorlóit. Nem veszik komolyan, hogy a vallás gyakorlása alapvető, törvényben rögzített emberi jog. De sokan azért ábrándultak ki a történelmi egyházakból, mert köreiken belül nem történt meg a rendszerváltás. Nem került felszínre, hogy a papok, főpapok közül ki működött együtt az előző rendszerrel.
– Egyesek mindent támadnak, ami tekintélyelvű.
– A globalizációs normarendszer embertelensége diktálja, hogy minden tekintélyt, értékőrzést támadni kell, pellengérre kell állítani, el kell idegeníteni. Ez a demokrácia első fázisa: értékvesztés után vagyunk, értékvesztés felé haladunk, de kifejezetten valamely párt által irányított értékellenességtől, vallásellenességtől nem kell tartanunk.