Továbbra is csak annyit lehet tudni, hogy Vojiszlav Kostunica, a Szerbiai Demokrata Párt (DSS) elnöke lesz a miniszterelnök, Miroljub Labusz, a G17 Plusz vezetője a helyettese, Mladjan Dinkics (G17) a pénzügyminiszteri tárca várományosa, Dragan Jocsics (DSS) a belügyi, a kapitális beruházások minisztere pedig Velimir Ilics (Új Szerbia) lesz. A parlament élére feltehetőleg Dragoljub Micsunovics kerül. A vita azonban e tisztség körül tovább folytatódik. Azért fontos mindenki számára a házelnök személye, mert Szerbiának nincs elnöke sem, a házelnök pedig egyben a megbízott államfő is. Igaz, az egyik neves alkotmányjogász arra figyelmeztet, hogy a házelnök nem oszlathatja fel a parlamentet, s nem írhat ki új választásokat a parlament döntése nélkül.
Ma tehát folytatódnak az ötpárti tárgyalások. A Demokrata Pártnak (DS) a szemére vetik, hogy megkapott mindent, amit csak követelt, s ezért jó lenne, ha elősegítené a parlament megalakulását és működését. A DS nélkül ugyanis nem tudnak sem kormányt, sem a parlamentet alakítani. Goran Szvilanovics külügyminiszter arra figyelmeztetett, hogy ez a kínos huzavona károsan érinti az ország nemzetközi megítélését, amelynek anyagi következményei is vannak. A radikálisok közben elégedetten figyelik a demokraták tehetetlenkedését, s már be is jelentették, hogy mindent megtesznek az összetákolt kormány megbuktatásáért.
*
Kísértetiesen hasonlítanak a mai szerbiai állapotok a két háború közötti németországi helyzetre, állítja Aleksza Djilasz szociológus és történész. Úgy értékelt azonban, hogy Szerbiában „egészen biztosan” nem fog győzni a fasizmus. A hasonlóságok ellenére is vannak markáns különbségek, s ezek sokkal fontosabbak. Szerbiában ugyanis nincsenek nyílt „antidemokraták”.

Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség