Hazánk a maga tizenkilenc százalékos mutatójával nem tartozik az erdőkben gazdag országok közé. Ám az országnak körülbelül tizedét lefedő természetvédelmi területeknek fele erdő, ami önmagában is indokolja a kérdés környezetvédelmi megközelítését. A mai törvények szerint a nemzeti parkokban csak természet közeli gazdálkodás lenne folytatható, ám a rugalmas szabályozás, „felújítóvágás” címen öthektáros tarvágást is engedélyez. Ez része annak a ma elterjedt gyakorlatnak, amely szerint az erdő értéke a belőle kinyerhető famennyiséggel egyenlő. Pedig az erdő olyan ökológiai csoda, amely puszta létezésével szolgálja az emberek érdekeit – hangsúlyozta előadásában Bodor László, a gemenci erdőgazdaság munkatársa.
A szomszédos országokkal összehasonlítva Magyarország erdőállománya kiugróan magas arányban telepített, ahol az ökológiai egyensúlyt csak emberi rásegítéssel állíthatjuk be. Szinte minden előadó hangsúlyozta a vadállomány túlzott sűrűségét, amely természetes szennyezőforrása az ökoszisztémának. Az ideális állományszám beállítása a mostani viszonyok mellett elképzelhetetlen, mivel az erdőgazdaságok, profitorientált társaságok a fakitermelés mellett a vadászati jog bérbeadásával tudják megtermelni az állam által elvárt nyereséget. Ám ez még a jobbik eset, a legtöbb helyen ugyanis az erdészettől függetlenül működnek a vadásztársaságok.
A természetes állapot beállását gátolják az úgynevezett invazív fajok is, amelyek tömeges benyomulásukkal megváltoztatják az ökoszisztéma arculatát. Ez történt az Alföld tölgyeseivel, ahol az idegen és gyorsan növő akác szinte teljesen kipusztította a folyószabályozások után még itt-ott meglévő eredeti növénytakarót. A táj növényzetének megváltozását elsősorban a természetvédők tartják aggályosnak, de az utóbbi időben sok erdészeti szakember is elismerte a lassabban növő, de értékesebb faanyagot adó fajták értékét. A természetszerű erdőművelés jogi akadálya a rendszerváltás után kialakult felaprózódott birtokrendszer, amely sok esetben rablógazdálkodással párosul. Sajnos az sem ritka, hogy a nagyvárosok környékén a védett erdők helyét egyszerűen beépítik. Az agglomerációban található zöldövezetekre fokozott anyagi nyomás nehezedik a magas telek- és ingatlanárak miatt. A védettséget jelentő széljegyzetet a legtöbb esetben a jegyző egymaga törölheti. Szintén a nagyvárosok problémája a fokozódó rekreációs nyomás. A Budát körülölelő vékonyodó erdősáv a belterületi zöldövezetek hiánya miatt hétvégenként elviselhetetlenül nagy tömeget kénytelen befogadni, ami meggátolja a természet közeli állapotok helyreállítását.
Hasonlóan nagy gondot jelentenek a vonalas létesítmények, autópályák, kerítések. A résztvevők hangsúlyozták: nem elég egy, a mostaninál szigorúbb törvény, ha mellette nem növelik a végrehajtáshoz szükséges anyagi forrásokat. A nemzeti parkoknak nincs elég alkalmazottjuk feladataik végrehajtásához. Áthidaló megoldást jelentene, ha a helyi lakossággal rendszeres információcsere alakulna ki. Így a törvénysértő beavatkozásokról nem csak hónapokkal később értesülnének az illetékesek. A mostani finanszírozási rendszer csak a működési költségeket fedezi. Az erdőfelújítási, tájrehabilitációs programokra évenkénti pályázatokon lehet pénzt nyerni, emiatt a hosszú távú feladatok anyagi háttere bizonytalan.
Gyökeres szemléletváltásra van szükség az erdőgazdálkodás módszereiben is – emelte ki a szakma felelősségét Csépányi Péter, a Pilisi Parkerdő erdőművelési ágazatvezetője. Törekedni kell a folyamatos erdőborítottságot biztosító kezelési technikák bevezetésére. Az intenzív mezőgazdaság mintájára történő vágásfordulós, tarvágásokkal dolgozó erdőművelés helyett biztosítani kell a faállomány folyamatosságát. Az elgondolás egyébként nem új, a történelmi Magyarország magas hegyvidéki erdeiben már a századforduló környékén ilyen módon igyekeztek egybehangolni a természetvédelemi és a gazdasági érdekeket.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
