Esély? Egyenlőség?

Felfedeztük az új varázsszót, az esélyegyenlőséget. Ezzel a varázsszóval, mint minden újonnan feltálalt ősrégi lózunggal egy ideig minden hülyeséget le lehet fedni, és minden ésszerű döntést a visszájára lehet fordítani. Mivel alaposan felborzolta a Károli-egyetem döntése bizonyos csoportok idegeit, és már kellően exponálta magát benne a fél lábbal Brüsszelben fellépő Lévai Katalin miniszter, most úgy gondolta a Háttér baráti társaság a melegekért, hogy rá kell tennie még egy lapáttal. Perbe fogják a Károli Gáspár Református Egyetemet. Ha a véleményemre kíváncsiak: senkit nem érdekelne az ügy, ha nem egyházi intézményről volna szó. Senkit nem érdekelne, ha nem egy közelmúltban is magas funkciót betöltő apuka fiacskájáról lenne szó. De akkor sem lenne visszhangja a szánalmas ügynek, ha a nevezett homoszexuális, mozgáskorlátozott ifjú mondjuk egy ismeretlen, tanyasi katolikus családból származna. Fütyülne rá a mainstream. Így azonban az ifjú Cs. politikai, mi több, centrális eseménnyé, felmutatásra méltó idollá nőtte ki magát. Egyébként tényleg nem értem, hogy egy református egyetem miért nem szeretne homoszexuális papokat látni a szószékeken. Vagy pettyes cápákat, esetleg makákó majmokat.
Aki ezekben a túlreagált eseményekben, mint a Tilos Rádió körüli médiavihar vagy a zászlóégetés bohózattá torzított huzavonája vagy a Demokrata főszerkesztőjének bírósági ítélete, nem veszi észre a szándékoltságot, az vagy rövidlátó, vagy nem jártas a média világában. Az egyik botrány jön a másik után, és az győz, akié az utolsó szó a nyilvánosságban. A polgári körök demonizálása, elrajzolása, meggyűlöltetése kezdetektől fogva permanens forradalmi célja a baloldalnak. Egy jelentős és szemmel láthatóan öntudatos civil szerveződés Magyarországon, és nem a baloldal szekerén? Tűrhetetlen. A Tilos Rádió utolsó szava az, hogy nincs utolsó szava. Barangó szerepe véget ért, csak addig tartott, amíg a keresztények megtapasztalhatták: ebben az országban például a homoszexuálisok ellenében az ő szavuk nem sokat ér. Illetve kapnak majd egy adót, csak hogy kifogják a szelet a vitorláikból. Esélyegyenlőség–rendszerváltozás: 13–1.
Ha a Gyurcsány Ferenc kitalálta, úgynevezett haladó kormányzás állama az esélyegyenlőséget tűzte a zászlajára, akkor a Károli-egyetem példájával igen rossz irányba indult. Nem lehet két mankóval balettintézetbe járni, nem lehet a süketnémáknak a Zeneművészeti Egyetem ének szakán végezni. Még papírilag sem. Ez nem esélyegyenlőség, ez tömény provokáció. Az esélyegyenlőséghez nehezebb utak vezetnek. A tegnapi KISZ-titkárok által hamar elfelejtett Kádár-korszakban például a műszaki egyetem hihetetlen erőfeszítéseket tett azért, hogy tanyasi vagy falusi iskolákban felfedezze, összeszedje az eszes gyerekeket, azokkal folyamatos kapcsolatot tartson, táboroztassa, majd a felvételi szintjére hozza őket. Egy rövid kísérlet is történt a tehetséges szakmunkások érettségi nélküli egyetemre juttatására. Nem segélyeket osztogattak, nem kerekes székekben pózoltak, nem tettek különbséget cigány és nem cigány szegény sorsú között. Az esélyegyenlőség nem a homoszexuálisok lelkésszé szentelésével kezdődik, hanem azzal, hogy egyetlen tehetséges magyar gyerek se kallódjon el. A tehetséges, de szegény magyar gyerekek azonban momentán nincsenek divatban. Nem mutatnak jól a képernyőn.