Fedezékben

Pár hete megemlékeztem itt a mi derék búzaégető emberünkről, bizonyos Karsai nevezetű felejthetetlen agrárpolitikusról. Abból az alkalomból tettem ezt, hogy kiderült, az országnak százezer tonna nagyságban kell kenyérgabonát importálnia. Annak idején addig tiltakozgatott, égette a búzakévéket ez a Karsai érdekvédő, amíg végül szocialista színekben beverekedte magát a parlamentbe. Azóta nem látjuk az országutakon, legfeljebb az országházi büfében lázadozik.
Pedig amint hallom, nincs éppen vigalmi állapotban a magyar agrárszféra, csődhelyzet mindenütt. Ha én lennék Medgyessy Péter országértékelő ember, páros lábbal penderíteném ki hivatalából az illetékes minisztert. De itt Medgyessy Péter fogja az ország marsallbotját, ami annyit tesz, csőd felé igyekszik a magyar mezőgazdaság. Ezen el lehet örvendezni, kedves miniszterelnök úr, bár ha én lennék a helyében, beledőlnék az előre odakészített jatagánba.
Valakinek itt nincs bekapcsolva a hallókészüléke.
Péter, hallasz minket? Hééé...!
De maradjunk az agrárszférában! Mit is ígért ez a felhevült szocialista közösség a választások előestéjén? És mi lett belőle? Most másszatok elő a Köztársaság téri bunkerből, pajtások, és sétafikáljatok ki az országútra, szembeállni a tiltakozó gazdákkal. Te is, derék Karsai gazda, most menj vissza a tiltakozó békési gazdák közé, ha van vér a nadrágszíjadban.
Mint mondtam, ha miniszterelnök lennék, úgy rúgnám is ki páros lábbal az agrárminisztert, hogy csak úgy repülne. A búzaégető Karsait meg parancsszóval kikergetném a székházból. Oda, ahonnan jött.