Gazdasági csoda

Itt szökken szárba, virágzik ki a szemünk előtt a magyar gazdasági csoda, mi meg nem akarunk hinni a saját szemünknek. Az MSZP vezette kormány jóléti rendszerváltást ígért, s beváltotta ígéretét, csücsülünk a jóléti rendszerváltás pancsikálómedencéjében, de ezt sem vesszük észre. Nem elég éles a szemünk, tétovák, bizonytalanok, szétszórtak vagyunk, nem a lényegre koncentrálunk. Biztos a nagy bőség meg a jólét tesz minket ilyen kétkedővé, hogy már az elemi tapasztalatainkban sincs bizodalmunk. Pedig a gazdasági csoda, a tomboló jólét: tény.

Miniszterelnökünk szavaival élve: cáfolhatatlan tény. A tényeket tudomásul kell vennünk. Azt is tudomásul kell vennünk, hogy mindent a kormánynak köszönhetünk. A kormány vergődött álmatlan éjszakákon át, s kereste szent megszállottsággal a fellendülés útját, a növekedési pályát, a lehetséges módját annak, hogy a gazdaság szekerét kirángassa abból a kátyúból, amibe az előző vezetés taszajtotta. Nem volt hiábavaló a sok verítékes küzdelem, lázas töprengés, mert megtalálták a megoldást. A recept, mint minden világmegváltó ötlet, kézenfekvő és pofonegyszerű: ki kellett rúgni Mellár Tamást, a Központi Statisztikai Hivatal elnökét.

Azóta soha nem látott, rohamos fejlődés részesei vagyunk. A gazdaság úgy megizmosodott, akár egy NDK-s úszólány bicepsze. Az életszínvonal az egekbe szökött, dúskálunk a javakban, zsírtól fénylik az orcánk. Mellár leváltása úgy hatott a hazai gazdaságra, mint valami anabolikus szteroid. Nem a levegőbe beszélünk! Elég, ha Medgyessy Péter országértékelő beszédére hivatkozunk, aki impozáns adatokkal kívánt meggyőzni minket. 25 százalékkal nőtt a bérek vásárlóértéke, 17 százalékkal a nyugdíjaké. A mezőgazdasági beruházások 30, a gépvásárlások 80 százalékkal nőttek. Akinek ez sem elég, annak idézzük a Miniszterelnöki Hivatal által közzétett adatokat: a lakosság fogyasztása 16-18 százalékkal emelkedett, csökkent a munkanélküliség, a minimálbér jelentősen (11 euróval) közeledett az európai átlaghoz. Sőt, a Fidesz arrogáns rágalmaival szemben a Medgyessy-kormány nem megszüntette, hanem kibővítette a Széchenyi-tervet. Úgy bizony! Ezek után joggal kérdezzük: hálás a magyar nép ennyi önzetlen jótétemény láttán? A válasz elkeserítő és letaglózó: nem hálás egy csöppet sem.

Ami még ennél is nagyobb baj, hogy az emberek nem is érzékelik, milyen nagy jólétbe pottyantak. Ezt a határtalan érzéketlenséget Medgyessy Péter is megemlítette, s ha valakinek, hát neki elhisszük. Szkeptikus nép a miénk, ha valamit a fejébe vesz, attól szinte lehetetlen eltántorítani. A polgári kormány idején úgy döntött, hogy lassan, de biztosan gyarapodik, erre úgy is érzékelte. A szoclib kormány alatt vitathatatlan adatok bizonyítják a rohamos gazdagodását, mégsem akarja érzékelni. A GKI Gazdaságkutató Rt. felmérése szerint a fogyasztók saját pénzügyi helyzetüket januárban a decemberinél sokkal rosszabbnak látták, s a következő 12 hónapban további, igen jelentős romlást várnak. Holott biztosan állíthatjuk, hogy a következő egy évben minimum újabb 10 százalékkal növekszik majd jövedelmük vásárlóértéke. Statisztikailag. A gazdák is legalább 50 százalékkal több gépet vásárolnak majd, annyival több járművel zárhatják le az utakat. Ők is inkább demonstrálnak ahelyett, hogy a legfrissebb statisztikai adatokat böngésznék, ha már gazdálkodni úgy sincs értelme.
Fájdalom, de nem tudja ez a nép, hogy 2002-ben mekkora szerencse és áldás érte, amikor a választási eredményeket is profi számszaki szakemberek vették kezelésbe. Elrendeznék ők a jövőnket is, papíron garantálják, hogy 2006-ig roppant jó dolgunk lesz. Ami utána következik, az már tőlünk függ.