Ukrajna ma valahol az autoritarizmus és a demokrácia, a diktatúra és a parlamentarizmus között lebeg, s egyelőre nem állapodott meg a társadalmi-politikai berendezkedés, sem pedig a fejlődési irányok tekintetében. Így aztán – állapítja meg Olekszandr Szusko kijevi politológus – nehéz végérvényes meghatározást adni manapság arra, hogy hol is tart az ország több mint egy évtized után az átalakulásban. Eltérően például Oroszországtól, amelynek politikai értékorientációja mára mindenképpen kialakult, útja kiszámítható. A volt Szovjetunió olyan utódállamaiban, mint Belorusszia, Azerbajdzsán, Örményország vagy a közép-ázsiai országok szintén markánsan kirajzolódtak a fejlődési modellek. Grúziával és részben Moldovával egyetemben azonban Ukrajna még mindig az önmeghatározás állapotában van. Mint a szakértő aláhúzza, Ukrajnában mind a társadalom, mind pedig a politikai elit szintjén szembeszökő az elégedetlenség a jelenleg fennálló rendszerrel, a hatalommal és intézményeivel szemben.
Az általános képhez ugyanakkor mindenképpen hozzátartozik, s a változások irányát is meghatározhatja – véli a politológus –, hogy Ukrajnában a többi posztszovjet állammal szemben erős az ellenzék. Mindez azért nem jelenti, hogy a hagyományos értelemben vett pártrendszer már kialakult volna, ám például Moroz szocialistái vagy a nemzeti, demokratikus, nyugatos irányultságú, Viktor Juscsenko körül tömörülő ellenzéki Mi Ukrajnánk például már meglehetősen szilárd alakulatnak számítanak. Ez utóbbi blokk immár folyamatos népszerűsége jelzi, hogy kialakulóban van egyfajta politikai értékrendszer, s Olekszandr Szusko úgy véli, a társadalom többsége egyre inkább elutasítja szovjet típusú vezetési modellt, s az európai normák felé orientálódik. Juscsenko népszerűsége pedig annak köszönhető, hogy személyéhez kötődnek e pozitív várakozások, sokak szemében ő testesíti meg ezt a stílust, az európai irányt. A jelenlegi várakozásokkal teli átmeneti állapotban azonban természetesen nem ez az egyetlen irány – jegyzi meg a politológus –, s arról sem lehet beszélni, hogy a társadalom abszolút többségének támogatását élvezné.
Gyors átalakulásra azonban Juscsenko győzelme, hatalomváltás esetén sem lehet számítani, figyelmeztet a szakértő, hiszen például a klánrendszer maradványai még pozitív forgatókönyv esetén is sokáig érezhetők lesznek. Mint kifejti, éppen ezért Ukrajna számára az európai fejlődési modellek közül a legjobb esetben is a déli, az úgynevezett olasz típusú berendezkedés lesz a testhez álló, amely ugyan plurális demokrácia, de korántsem skandináv értelemben.
Mindezek mellett nagyon fontos azonban – húzza alá Szerhij Szobolev, a Mi Ukrajnánk ellenzéki blokk parlamenti képviselője –, hogy Magyarországon és másutt is mindenki megértse, Ukrajna megérett az európai áttörésre. Annak ellenére – teszi hozzá –, hogy a kommunista vezetési módszer fenntartásával, az oligarchikus rendszer kialakításával az ország vezetői az elmúlt 12 évben mindent megtettek azért, hogy hátráltassák Ukrajna közeledését Európához. Az igazi áttöréshez azonban nem elegendő az ukrán társadalom igenlő hangulata, ennek előfeltétele a megfelelő fogadókészség is. Ukrajna előtt pedig ez idáig nem nagyon nyitotta ki a kapuit Európa, jegyzi meg keserűen a politikus, s a stratégiai gondolkodás hiányára utalva emlékeztet Romano Prodi és más vezető uniós politikusok nyilatkozataira. Szobolev nem kis felháborodással idézi fel azt a brit konzervatívok által kezdeményezett brüsszeli előterjesztést, amely Ukrajnának nem társult, hanem szomszédsági viszonyt ajánl. Ráadásul két olyan, az ukrántól eltérő fejlettségű és berendezkedésű ország társaságában – teszi hozzá a képviselő –, mint Moldova és Belorusszia. Szobolev mindezt a jelenlegi nagyszabású bővítési hullám nehézségeivel magyarázza, megjegyezve, hogy Európa elképzelhetetlen Ukrajna nélkül. Mint mondja, ezt a nyugati szomszédoknak, köztük Magyarországnak, s az olyan tradicionális európai nagyhatalmaknak is meg kell érteniük, mint Németország, Franciaország vagy Nagy-Britannia.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
