MI A MAGYAR?

(…) A gyönyörű reményekre jogosító automobil rútul becsapott bennünket. A fejlődésnek azon a szédületes fokán, amelyen most áll, a praktikus alkalmazása aránylag kevés. Mert az automobil, amely magánluxustárgy, nem számít. Mint közhasználatú jármű, igen szerény helyet foglal el. Az a jelentékeny árcsökkenés, amely például a biciklit annyira népszerűsítette, és amelyet ugyancsak megjósoltak a gépkocsi számára is, még nem következett be. A vállalkozási kedv csudálatosan közömbös az automobil-közlekedéssel szemben, az utakat nem javították elég gyorsan a pneumatikigényekhez. Száz ok és ezer tünet, de egyetlen meglepő, negatív eredmény: hogy Gödöllőre és Vácra, Esztergomba és száz szomszéd portára még mindig nem járunk gyors és megfizethető automobilon, hacsak valami előkelő mecénás fel nem vesz a kocsijára.
A nagy sikertelenségnek, amellyel a való élet a gazdagságnak ezt a luxusmechanizmusát fogadja, nem jelentéktelen része a gyorsaságsvindli. Az automobil mellett lomha cammogásnak szokás már minősíteni a gyorsvonat járását, elmaradt ócskaságnak az egész vasúti közlekedést. Holott az automobil, amennyiben gyors, egyúttal halálos veszedelem. Ha a vasutakon is mernének kockázatos sebességgel experimentálni, akkor a gőzmozdony helyenként szédületesen lepipálná fiatal kollégáját. Igaz, hogy minden másnap megölne néhány száz embert, de ugyanazt teszi az automobil is, azzal a különbséggel, hogy automobil-katasztrófánál – több utas híján – csak három-négy élet pusztulhat el.
A gyors automobil-iram tudvalevőleg nem folytonos gördülés, hanem valami ugráló röpülésfajta. A kerekek helyenként nem érik a talajt, hanem egyik-másik oldalon valósággal a levegőben repülnek. A katasztrófát éppen ezért idézi elő a legkisebb akadály is. Az ötven–hatvan kilométeres és a gyorsabb automobilút mindinkább a halálút felé közeledik. Minden pillanatban leskelődik reá a pusztulás. Hát még a híres kilencven–száz kilométerek!
Bámulatra méltó, hogy gyávaságban megőszült börziánerek, öreg milliomosok, akik csak a pénzügyi manőverek terén mernek fegyvereket elsütni, milyen félelem nélkül ülnek a halálgépre. Viszont éppen nem meglepő a szeszélyes, veszélyes, megbízhatatlan, esetlegességeknek kitett töf-töf exkluzív közlekedés gazdasági helyzete. Kiváltságos elnyomatása.
A jó öreg gőzmozdony, amely a maga szerény nyolcvan kilométerét órapontosságával teszi meg, sok melankóliával szemlélheti ezt a vad járműkáoszt. Mióta a gazdag emberiség a saját automobilján rohan vesztébe, a még gazdagabb kocsikázó, az állam, a hadsereg pedig léghajón kívül mással nem törődik, azóta őt nagyon elhanyagolták. Valósággal szembetűnő, hogy az utolsó évek automobil-rohama és léghajóláza mellett milyen kevés figyelemben részesül a vasút. Talán összeköttetésben is van a két dolog. A technikusoknak éppen a legjava fordul a legizgatóbb, a legfrissebb problémák felé. Egy-két évtizede még ahány hivatásos és hívatlan „feltaláló” mind azon igyekezett, hogyan lehetne berendezést szerkeszteni vasúti balesetek elhárítására, milyen a legtökéletesebb fékezőrendszer, meddig fokozható a sebesség. Ma automobil-patentekkel foglalkozik a praktikus rész, repülőszárnyakat rajzol a fellengzősebb. Ami a kényelmet, az utazás berendezését illeti, ennek a fejlődése is tökéletesen stagnál. Holott alig hihető, hogy az automobilnak és a léghajónak mégoly szédületes pályafutása mellett is a vasút olyan helyzetbe kerülne, mint egykor vele szemben a fuvarozás. Az új közlekedési eszközök mai állapota mellett pedig a vasút, azazhogy a vasúttal elérhető helyzet egyszerűen mennyei tökéletességű. Nem mindenütt mennek ugyanis – mint nálunk – visszafelé a modern technika útján. Egy kis jóakarattal és kellő áldozattal a vasúton megbízható módon lehet óránként száz kilométert tenni. Ilyen praktikus rekordról az automobil nem is álmodhat. Az expressvonat még mindig hasonlíthatatlanul olcsóbb, mint az automobilút, és kényelmes, tágas, tűrhetően emberi. Aki hálókocsihoz, étkezőhöz szokott, az előtt egyszerűen érthetetlen, hogyan lehet tizenkét órát vagy öt órát egy ülőhelyen eltölteni. (…)
Lengyel Géza: Vasút, automobil, léghajó (1908, Nyugat)