Német vita Ankaráról

Rövid egy hét alatt Ankara két ellentétes német véleménynyel ismerkedhetett meg Törökország uniós felvételéről. Angela Merkel, a kereszténydemokraták elnök asszonya félreérthetetlenül közölte tárgyalópartnereivel, hogy a CDU–CSU elzárkózik a törökök EU-tagsága elől, legfeljebb „kiváltságos kapcsolat” kialakítására hajlandó. Ezt a lehetőséget Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök mereven elutasította. Vasárnap este Gerhard Schröder érkezik kétnapos látogatásra Törökországba, és vendéglátóinak egészen más kilátásokat vázol majd fel, mint Merkel. Berlini kormánykörök ugyanis abból indulnak ki, hogy az Európai Bizottság ősszel ajánlatot tesz a társulási tárgyalások megkezdésére, az állam- és kormányfők pedig az év végén kitűzik ennek időpontját is. A felvétel politikai kritériumainak az Európa Tanács 1993-as, Koppenhágában nyilvánosságra hozott feltételei alapján kell eleget tenni.
Törökország uniós tagsága sokat és régóta vitatott kérdés, a németek számára szinte mindennapos téma. A kontinensen egyetlen nemzetnek sincsenek olyan tapasztalatai a török kisebbséggel, mint a németeknek. A lakosság körében végzett legutóbbi felmérés (Üdvözölné Törökország felvételét az EU-ba?) egyöntetű eredményt hozott, a három korosztályra felosztott válaszokból kiderült, hogy a fiatal, a középkorú és az idősebb generáció sem örülne a törökök felvételének. A körkérdés tanulsága: a közvélemény osztja a CDU–CSU ellenzék véleményét, amely szerint az ország, amelynek hatvanhétmillió, kilencvennyolc százalékban iszlám vallású lakosa van, sem politikailag, sem kultúrájával nem tartozik Európához. A Németországban élő törökök különösen két pontban okoznak gondot: integrációs készségük – elsősorban vallási okokból – minimális, soraikban máris nyomasztó a munkanélküliség. Bülent Arslan, a Német–Török Fórum elnöke is kénytelen beismerni, hogy Németországban élő honfitársainak átlagosan huszonöt százaléka állás nélküli, Berlinben negyvenkét százalékra rúg a munka nélküli törökök száma.
Mi készteti ilyen körülmények mellett a kancellárt arra, hogy Ankara EU-reményeit támogassa? Elsődlegesen a félelem attól, hogy a társulás végső elutasítása valószínűleg növelné a Törökországban továbbra is hatalmi pozícióval rendelkező hadsereg befolyását, vagy lendületet adna a fanatizmusra hajló iszlám képviselőinek. Schröder számára fontos az a tapasztalat is, hogy a török gazdasági élet valóban jelentős növekedési rátával rendelkezik. Nem véletlen, hogy az SPD-politikus programjában fő helyet foglal el egy – a mindeddig legnagyobb német befektetéssel felépült – erőmű felavatása. A kancellár kíséretében tizenhárom menedzser van. A németek általános fenntartásaival tetemes gazdaságpolitikai érdekek állnak szemben.
A kormánypártok és az ellenzék mindössze egyetlen pontban képvisel azonos véleményt: az esztendő választássorozatának kampányidőszakában a török kérdés vitája nem torkollhat populista tirádákba.