A kancellári és pártelnöki tisztséget 1999 áprilisa óta betöltő Schröder azzal magyarázta döntését, hogy kizárólag miniszterelnöki feladatkörben sokkal lendületesebben és hatásosabban tudja majd előrevinni a különböző reformterveket. „Meggyőződésem, hogy a munka felosztásával sikeresebben valósíthatjuk meg a reformok sorozatát” – hangoztatta a kancellár.
Magyarázata csak féligazságnak számít. Az országban és a domináns kormánypárton belül uralkodó hangulat egyszerűen politikai sakkhúzásra kényszerítette Schrödert. A szociáldemokraták népszerűsége történelmi mélypontra süllyedt, a párttagok aggasztó létszámban lépnek ki az SPD-ből, mert a szociális reformok terheit nem tartják összeegyeztethetőnek a hagyományos szociáldemokrata elvekkel. A közvélemény felháborodására és nyomására a kancellár már napokkal ezelőtt bejelentette, vissza kell fogni a reformláncolat iramát, mert a lakosságot nem lehet újabb anyagi áldozatokra kötelezni.
A kormányfő címére érkezett tanácsokra Hessen tartomány elnök asszonyának, Andrea Ypsilantinak egy sajtónyilatkozata tette fel a koronát, ebben ugyanis egyenesen felszólította a kancellárt, hogy mondjon le a pártelnökségről. A merész politikus ugyan igyekezett utólag cáfolni a Rheinische Postban megjelent nyilatkozat idevágó részét, a kancellár viszont ennek megfelelően cselekedett, holott jó öt esztendővel ezelőtt határozottan állította, a sikeres kormánypolitika érdekében neki kell megszabnia a párt irányvonalát is. A politikai sakktáblán a Schröder–Müntefering-helycsere „parasztáldozatának” szerepe az SPD-főtitkár Olaf Scholznak jut – az új pártelnök máris bejelentette, hogy a soron kívüli pártkongresszus ezen a poszton is személyi változás mellett fog dönteni.
Súlyos baleset történt a Duna Ráckevei hídján















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!