Szerepcsere

Előzmények: lapunk sajtótisztességéről vallott elveivel foglalkozik immár másodízben a Pénzügyminisztérium. Először névvel nem jegyzett közleményben tudatta a szaktárca az Országos Sajtószolgálat nyilvánosságán keresztül, hogy félretájékoztatjuk olvasóinkat, tegnap pedig – tartalmukat tekintve – Draskovics Tibor pénzügyminiszter tett hasonló megjegyzéseket az MTV Nap-kelte című műsorában.
A Pénzügyminisztérium azt kifogásolja, hogy lapunk 16-i és 18-i számában részleteket közöltünk a megszorító intézkedésekre, a Draskovics-csomagra vonatkozó tervekből, amelyeket azonban nem egyeztettünk a kormányzati szervekkel. Egyeztettünk, választ viszont nem kaptunk. Illetve kaptunk, jelesül azt, hogy február 25-ig, amíg a kormány nem dönt Draskovics csomagjáról, semminemű felvilágosítást nem adnak.
Nem tájékoztattuk félre az olvasóinkat és messzemenően vállalhatónak érezzük a sajtótisztességről vallott nézeteinket. Ha sajátságosak ezek a nézetek, miként azt Draskovics Tibor állítja, úgy annyiban azok, hogy nem egyeztethetők össze a kormányzatnak a sajtóról alkotott képével és szerepével. Mégis, mit várt Draskovics Tibor? Hogy szó nélkül tudomásul veszi egy orgánum, hogy a kormány nem szolgáltat információkat egy rendkívül fontos, tízezreket érintő intézkedéséről? Hogy hallgatunk, miként hallgatott a Pravda és a Népszabadság – mondjuk – a csernobili atomkatasztrófa idején, csak azért, mert a hatalom, vagyis a Párt is el kívánta hallgatni a katasztrófa tényét? A magunk részéről élünk a demokrácia illúziójának a jogával, s a sajtótisztességről alkotott képünket is egy demokratikus jogállam képéhez és szabályaihoz igazítjuk, amelyben – jó esetben – a sajtó minden energiáját arra összpontosítja, hogy ellenőrizze a hatalmat, ha úgy tetszik: felszámoljuk azt az információs deficitet, amelyet a kormány teremtett. Legyen bár szó az M5-ös autópálya szerződésének részleteiről, az agrárhitelkeret kimerülésének veszélyeiről, a Postabankért bezsebelt 101 milliárd forint sorsáról, a miniszterek kedvezményes lakáshiteleiről vagy az éppen kiforró megszorító csomag tervezett intézkedéseiről. Egyszóval mindenről, amiről a kormány legszívesebben hallgatni szeretne, s óhajtaná azt is, hogy a sajtó se említsen semmit, ami a kormányzat számára kínos.
Draskovics Tibornak a sajtótisztességről alkotott fogalmai anakronisztikusak, mint egy népfrontos választási lista. De sajátosak a saját szerepéről alkotott elképzelései is, hiszen egy pénzügyminiszternek, a regnáló hatalom képviselőjének nem az a dolga, hogy egy-egy orgánumot minősítsen, hanem az, hogy válaszoljon az adott orgánum kérdéseire, s általa tájékoztassa a nagy nyilvánosságot. Erősítsen meg információkat, vagy éppen cáfolja azokat. A bírálat, a kritika közlése és közvetítése a sajtó feladata és nem a pénzügyminiszteré.
A magunk részéről továbbra is minden részletet közlünk a tervezett megszorításokról. Hiszen láthattuk, erőfeszítéseink nem hiábavalók. A kormány rákényszerült, hogy színt valljon és néhány részletet nyilvánosságra hozzon a tervezett megszorító intézkedésekről. Célravezető lett volna ezzel indítani.
Célravezető és tisztességes.