Vegyes vágott

Üzenet a liftből
Öreg lift a miénk. Kicsi és kulcsos. Ha valaki le akarna menni vele, előbb le kéne gyalogolnia a földszintre. Mint egykori liftmentő mondom: nem szeretnék benne rekedni egy percig se.
A múltkor egy éltesebb hölggyel mentünk együtt. Három éve lakunk itt, de még nem találkoztunk.
Én itt vagyok már vagy ötven éve. Én vagyok a legrégebbi lakó, mondta, amikor megkérdeztem, hányadikra óhajtja. Ilyen nagydarab lakó, mint maga, nem lakott még ebben a házban, tette hozzá. Mondta mindezt egy száztizenhét kilós, pocakos, tokás embernek, akiben egy sovány kamasz lakik. De még nem volt vége.
És hol lakik maga?, kérdezte.
A harmadikon, a sarokban.
Ó, ahol szegény Katicáék!, sóhajtott fel.
Tessék?, kérdeztem.
Tudja, maguk előtt a Katicáék laktak ott. A Katica kiugrott a konyhaablakon, és meghalt. Mert a férje, aki Joseph Conrad fordítója volt, a halálba szekálta. De úgy látszik, szerette: utána halt.
Mondta, és kiszállt a másodikon.
Ez az év is jól kezdődik, gondoltam magamban a második és a harmadik között.

Szörp (2.)
A menedzserkalkulátorom gyilkosát, a cukormentes, málnaízű szörpöt ugyanúgy fogyasztom, mint annak előtte. A múlt héten A. két üveggel is hozott a kisboltból.
Mi van, buli lesz?, kérdezte a kedvenc eladónk.
Lajoska a neten
Sorsom honolului kiterjesztője, Lajoska, az egykori szegedi beatdobos rákattant az internetre. Elég gyorsan belejött. Már a magyar ékezeteket is beállította. Itt közlöm egy levelét:
Tárgy: Ez a hét is odébbállt…
igen gyorsan. Zakatolnak a napok (ezt mint régi vasutas gyerök mondom). Csöndbe vagy, talán elfoglalt. Aztán kész-é már a regény, legény (éggy regény sosé lösz kész, ezt művészemböri szömszögbű mondom… ha szabad). Na most kb. fél órája olvastam el a Szívország cikköt. De né kérdözd mög, nem tudom, hogy jelönt mög a képernyőn. Pedig mindönnap jobb vagyok a kompjúterön. (Is.) Tetszik a kis sztori, vagyis több, mint teccik. Zsenge iróniád és éber humorod plusz a valóságos tényök, amikrül írsz, csodálatosan égybefonódnak, és a pislantások háttérbe szorulnak. Most mönnöm köll, Ferikém, mert szombaton, ha ötöt üt az óra… És már majdnem ott tartunk. Akkor most eltűnök… Szia, lajos
Ui.: Apollóval tegnap dumcsiztam, ű mondta, hogy möghalt a Molnár Miki szegedi dobos.
Miközben az emlékeim között kotorászom (Talán a Kristályban játszott? Igen. Méghozzá a zenekar fénykorában. Aztán jött a Kex. Vajon hány éves lehetett? Tán annyi, mint én.), nem tehetek róla, de Apolló felesége jut eszembe. Apolló még most is szegedi zenész (túl egy lábon kihordott infarktuson). A feleségét én neveztem volt el Borszeműnek (különben Éva). (A Jaj, ha Anyám látna!… című szegedi beatkalauzban is megörökíttetett a történet.)
Szóval ott ül Borszemű az Anna presszóban, amikor odalibben hozzá egy csaj, és letesz eléje egy borotvakészletet meg egy fogkefét.
Itt a kedves férjed cókmókja, legyetek vele boldogok.
Mire Borszemű:
Jaj, drágám, ha Apolló minden csaja visszahozná a fogkeféjét, drogériát nyithatnánk!
(Elnézést, de nekem már ilyen ugrálós asszociációs rendszerem van, a fene tudja, miért, de most már minek válnék meg tőle?)
Az egész történetben pedig csak az az érdekes, hogy az ember Honoluluból értesül egy szegedi beatzenész haláláról.

Csapajev
Most, hogy valamiért föl kellett keresnem a Margit körúti kérómat, Janó, az egykori bérlőm, a környékbeli csövesek jótevője be akart mutatni Csapajevnek, a körút legszínesebb hajléktalanjának, aki a csillagokkal takarózik.
Miért hívod Csapajevnek, kérdeztem.
Azért, mert ha hullarészeg, akkor azt mondja, hogy huszártiszt volt. Ha közepesen mólés, akkor azt, hogy a kecskeméti repülőezred pilótája.
Láttad már józanon?
Akkor a legunalmasabb. Olyankor bevallja, hogy katonai szolgálatra alkalmatlan volt.
Csapajevet valószínűleg már nem fogom megismerni, mert a virágárus szerint a kórházból hazament vidékre.

Fejsze, írógép, szakácskönyv
E jó kis szürrealista alcím alatt egy realista szűre lapul.
Otthon vagyok édesanyámnál Szegeden.
Hol van apu fejszéje?, kérdem ebéd közben váratlanul. Anyukám módszereit használom anyukám ellen.
Ezt miért kérdezed?, mondja édesanyám, nyolcvanhárom év magasából.
Mert kéne. Nagyon kéne.
Mire lenne jó az neked?
Semmire. Csak tudod, őrzi apa keze nyomát.
(Sudár, simára koptatott nyele volt, és a feje nem volt széles, mert az csak a versben jó. Mindennap ezzel aprította a tűzifát. Ehhez nagyon értett, pedig egy szöget nem tudott egyenesen beverni.)
Nincs meg. Eladtam. Amikor a nagypincét kirámoltattam, eladtam mindent, amit nem vettek meg, azt elosztogattam.
Csönd lesz. Nyelem a dühömet. Anyu mindentől meg akar szabadulni, ami régi. Nem értem.
Ott a nagyapád írógépe. Mióta kérem, és nem viszed el.
Vonaton nem is, mondom. Meg még a helye sincs meg.
Anyu föláll, elővesz egy kemény fedelű spirálfüzetet egy fiókból. Francia gyártmány, kábé a harmincas–negyvenes évekből.
Ezt már régen neked akartam adni, mondja.
Ételleírások a címe. Benne anyu által gondosan gépelt meg újságokból kivágott receptek. Van, ahol föltünteti a forrást: Pappné Irénke receptje, Oroszné Margittól, Rózsikától, Nagyon finom rákoshegyi recept, Júlia-féle – ő a szomszédasszonyunk volt –, Jugó recept a hivatalsegédtől, sógor, Tok K.-tól, Marikától, Piroskától, Tibi mamájától, Bittó Margit nénitől stb.
És ők mind a társszerzőim, beleértve anyukámat is, mert az Etelka néni szakácskönyve (legalábbis egy része) csöndesen íródik bele a regénybe. Úgy ám. Szakácsköny – van-e népszerűbb műfaj e honban?

Levél a Csillagból (2.)
Újra írt az az életfogytos férfiú a Csillagból. Ezúttal már veretes prózában példaképéről, Rózsa Sándorról. Három Ady-idézettel megtűzdelve. A végén, mint egy tanulmányban, fölsorolja a felhasznált irodalmat. Még a Mozgó Világból is van egy képeslap beragasztva. Egy kalitkában emberfej, rajta egy galamb. Na meg egy oroszlán halálfejjel. És persze a fegyverek. Nagy önbizalma van, annyi szent. Miként utal rá, „rablás közben megpisztolyoztam(tunk) tíz embert, akik közül – sajnálatosan, de igazán! – négy derék ember meghalt”.
Hogy a kedvenc szófordulatával éljek: s így tovább.
A levelek közléséhez és a látogatáshoz a büntetés-végrehajtás országos parancsnokához kell fordulni.
Ezt teszem.