Mindhiába tiltakoztak már hónapok óta a biológusok és más tudós koponyák, környezetvédők és egyszerű honpolgárok, mindazok, akik a fejükbe vették, hogy a Mecsek legszebb pontján márpedig lokátorra van szükség, korábban nem hátráltak meg. A főkatonák és főpolitikusok egyre csak azt nyilatkozták makacsul, hogy ott repülő tárgyakat figyelő radarállomást kell építeni, ki van adva az ukáz fentről. Azelőtt keleti irányba mutogattak, hogy ott fönt döntöttek, mostanában meg a NATO-főhadiszállás felé böködnek az ujjukkal, hogy onnét szóltak le. A honvédelmi miniszterünk, akihez az ilyen lokátorügyek tartoznak, arra hivatkozott, hogy ő csak egyszerű beosztott, nincs abban a helyzetben, hogy önállóan abbahagyassa az építkezést.
Hál’ Istennek a civilek, meg a zöldek nem adták fel ilyen könnyen a küzdelmet, ők úgy gondolják, hogy az erdő közepén nem radarra van szükség, legfeljebb szeméttároló edényekre, meg itt-ott egy szigorúan környezetbarát büfére, ahol szomját olthatja az erdőjárásban megfáradt városlakó. A hadi ketyere építése ráadásul bajt hozna az élővilágra, jó sok fát ki kellene irtani miatta, még egy ritka és védett erdei virág élőhelye is végveszélybe kerülne.
Mondom tehát, a zöldaktivisták és más lelkes természetbarátok nem adták fel a harcot, rendszeresen megjelentek, amikor a Zengő hegyen fákat akartak kivágni vagy elektromos kábeleket fektetni a jó öreg mecseki humuszba. És addig kellemetlenkedtek a lokátorpártiaknak, amíg azok megelégelték a zrikálást, és végül bejelentették, abbahagyják a próbálkozást. Mindez a minap történt.
Így nyerték meg a polgárok a zengői ütközetet. Aki nem hiszi, járjon utána!
origo.hu
Menczer Tamás: Elfogtam egy levelet!
