Damaszkuszi utak

Saulusból Paulussá lett a Fidesz, a párt végigment a damaszkuszi úton – hirdeti az egyik napilap, így gúnyolódván Orbán Viktor vatikáni kitüntetésén. A címlapképen II. János Pál pápa a fejét fogja, mintha ő maga is szörnyülködne a hír hallatán, pedig még nem is olvasta a magyar politikai napilap leleplezőnek szánt háttéranyagát. A kiindulási pont alapvetően igaz: a Fidesz és jó pár politikusa valóban megjárta a damaszkuszi utat, csakhogy Saulusból, az elvakult üldözőből a hitet szolgáló, vértanúságot is vállaló Paulussá lenni az európai értékrend szerint roppant pozitív folyamat, nem gúnyt, hanem tiszteletet és elismerést érdemel. Kétségtelen, a rendszerváltás hajnalán a Fidesz a felvilágosodás eszmei talaján álló, liberális elveket valló, antiklerikális hangot megütő társaság volt. Ez nem csoda. A létező szocializmusban eszmélő fiatalokra zuhogott a vallás elleni „tudományos” propaganda, a hívő ember maradinak, tudatlannak, a modernizáció, a haladás ellenségének számított. Még a hívő családban, vallásos környezetben felnövő ifjú sem vonhatta ki magát a hatása alól. Másrészt maguk az egyházak sem voltak makulátlanok. Nyitott szemmel járó ember hamar észrevette a kollaboráció jeleit. Arról viszont, hogy ez a „békés és gyümölcsöző együttműködés” miféle kegyetlen kényszer hatására következett be, szinte semmit nem tudtak, nem is tudhattak, hiszen ezektől az információktól gyakorlatilag hermetikusan elzárták a társadalmat. Az ilyen lelki és szellemi környezetben szocializálódott fiataloktól nem lehetett rossz néven venni az antiklerikalizmust, az állam és egyház összefonódásától való félelmet. Nem volt nagy öröm az ebből fakadó megnyilvánulásaikat látni, hallani, de a bölcsebbek megértéssel kezelték: fiatalok még, majdcsak megjön az eszük. A hitet nem készen kapja az ember, azért mindenkinek meg kell küzdeni.
Nem volt könnyű dolguk, de megküzdöttek érte. A Fidesz csak akkor szűnt meg a liberális nagy testvér, az SZDSZ ifjúsági tagozata lenni, amikor az addigi hangadó, a párt arculatát meghatározó szélsőséges liberálisok kiléptek. A Fidesz akkor vált önálló programmal bíró politikai párttá. Liberális szellemű, nemzeti elkötelezettségű, a keresztény tradíciót vállaló politikai erővé. Akkoriban még lehetett tamáskodni és vitatkozni, hogy ebben mennyi a politikai számítás és mennyi a meggyőződés, de az elmúlt 10-11 év ezt a vitát egyértelműen eldöntötte. Vádolhatják árulással meg köpönyegforgatással a Fideszt, valójában arról van szó, hogy némi tétova útkeresés után a párt megtalálta a saját útját.
Árulást, köpönyegforgatást, pálfordulást emlegetnek azok, akik semmit nem változtak az elmúlt tizenöt évben, csak éppen kommunista helyett szociáldemokratának hirdetik magukat, azok, akik Paulusból váltottak Saulussá, de ha érdekük úgy kívánja, azonnal visszaváltoznak, azok, akik állami sarzsiban, szolgálati autóban, VIP-hitelekben mérik a hitet és a meggyőződést, akik bomlott dervistáncot járnak a damaszkuszi út közepén.
A Fidesz végigment a damaszkuszi úton. A Kósánék, a Gyurcsányok, a Barangók országában bátor vállalkozás, dicséretes tett volt. A pápa által adományozott Nagy Szent Gergely Lovagrend nagykeresztje nem az országot kiárusító gerinctelenség becsületrendje.