Egyre többször marasztalják el az orvost azért, mert nem ismert fel időben egy betegséget, vagy nem tájékoztatta megfelelően páciensét arról, hogy milyen következménye lehet az elvégzendő beavatkozásnak – állapította meg Dósa Ágnes jogász, igazságügyi orvostan szakorvos, miután áttekintette az elmúlt tíz esztendő kártérítési ügyeivel kapcsolatos bírói gyakorlatot. Hamarosan megjelenő könyvében felhívja a figyelmet: sok gondot okozhat, hogy egyre több gyógyító dolgozik vállalkozóként, így a kórház nem vállal felelősséget a hibáikért.
*
Folytatás az 1. oldalról >
A műhibaperek bírói megítélése, valamint a betegek és hozzátartozóik magatartása is sokat változott az elmúlt években – állapította meg Dósa Ágnes jogász, igazságügyi orvostan szakorvos, miután áttekintette az elmúlt tíz esztendő kártérítési ügyeivel kapcsolatos bírói gyakorlatot.
A bíróság ma már másként értékeli a gyógyulás esélyének elvesztését, mint korábban – említi az egyik legfontosabb változást. Ha például az orvos nem fedezi fel időben a rosszindulatú daganatos betegséget, és a beteg meghal, pedig ellenkező esetben még lehetett volna esélye a gyógyulásra, akkor a mai gyakorlat szerint egyre gyakrabban megáll a kártérítési felelősség.
Jelentős változás figyelhető meg azokban az esetekben is, amikor a páciens nem kapja meg a megfelelő tájékoztatást arról a beavatkozásról, amit elvégeznek rajta. Egyre több az olyan ügy, amelyben a beteg arra hivatkozik, hogy nem ment volna bele a műtétbe, ha tudta volna, hogy az milyen következményekkel járhat. Peres ügyekben nem menti meg a kórházat a felelősségre vonástól, hogy aláírattak a pácienssel egy papírt, amelyben az hozzájárulását adja a beavatkozáshoz, és elismeri, hogy megkapta a megfelelő tájékoztatást. Ennél alaposabb bizonyítékra, dokumentációra lenne szükségük az egészségügyi intézményeknek. Ezeket az ügyeket a betegek könnyebben megnyerik, mint amelyeket kezelési hiba miatt indítanak, a kórházak mégsem tanulnak a hibáikból – tette hozzá. Alapvető változást hozott a perek kimenetelében a hozzátartozó halálának megítélése is. Régebben sokszor csak akkor járt kártérítés, ha úgynevezett betegségszintet elérő gyászreakció alakult ki a családban, egyszerűbben fogalmazva akkor, ha „belebetegedtek” a rokon elvesztésébe. Az utóbbi időben azonban a hozzátartozó elvesztése már önmagában, betegségszintet el nem érő gyászreakció esetén is megalapozhatja a kártérítést.
Nem lehet egészen pontosan megmondani, hogy az elmúlt tíz évben mennyivel nőtt a kártérítési ügyek száma, de a tendencia egyértelmű – hangsúlyozta Dósa Ágnes. Ebben elsősorban a betegek tudatosabbá válása játszik szerepet – vélekedett, de emellett nyilván nem elhanyagolható az erre specializálódott ügyvédi irodák megjelenése sem a piacon. De ez nemcsak az egészségügyi kártérítési ügyekre igaz, hiszen általánosan is megfigyelhető, hogy a rendszerváltást követően egyre több vagyonjogi ügy került a bíróságokra.
Alig van már olyan orvosi szakma, amely védettséget élvezne a kártérítési ügyekben. A szülészek és a sebészek mellett számos per indul onkológusok és radiológusok ellen diagnosztikai tévedés miatt, vagy pszichiáterek ellen, amiért indokolatlanul rendelték el a beteg kötelező gyógykezelését.
Dósa Ágnes szerint megbecsülni sem lehet, hogy reálértékben mennyivel emelkedtek a megítélt kártérítési összegek. Vagyoni kár abban az esetben ítélhető meg, ha a családnak tartósan anyagi veszteséget okoz a kialakult egészségkárosodás például azzal, hogy állandó ápolásra, gyógyszerezésre, gyógytornára szorul, ami mind pénzbe kerül. Ezekben az esetekben nem ritka az élet végéig járó, havi akár 300–350 ezer forintos járadék megítélése sem, ami egy évek óta húzódó ügynél visszamenőleg óriási összeget jelenthet. A nem vagyoni kártérítésnél – ami a személyiséget ért sérelem kompenzációjaként jár – a legmagasabb összeg, amivel a jogász egészségügyi kártérítési eljárásban találkozott, 8 millió forint volt.
Nem sok jóra számíthatnak a kórházak, ha a károsult ügyét erre szakosodott ügyvédek képviselik. Sokszor nagyon nagy a különbség a betegek és az egészségügyi intézmények nevében eljáró jogi képviselők tapasztalata között. Egy kis kórház jogásza, aki inkább munkajogi kérdésekkel, szerződéskötéssel foglalkozik, és csak ritkán találkozik egy-egy műhibaüggyel, az hátrányos helyzetben van azzal az irodával szemben, amelyik évente számos kártérítési pert visz. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, a kórházaknak valamilyen kockázatközösségbe kellene tömörülniük, és megbízást adniuk erre szakosodott ügyvédeknek.
Sok olyan ügy is a bíróságra kerül, amelyben célszerűbb lenne a felelősséget elsimerni és peren kívül megállapodni. A kórházak még mindig presztízsveszteségként élik meg, ha el kell ismerni a felelősségüket, ezért gyakran akkor is perre viszik az ügyet, ha nagyon valószínű, hogy elveszítik azt. Márpedig ilyenkor nagyobb az „érvágás” számukra, hiszen a megítélt kártérítéshez még hozzáadódnak a kamatok, valamint az ügyvédi és perköltség is az intézményt terheli. Ebből adódnak a több tíz milliós kifizetések – tette hozzá Dósa Ágnes. Arra is felhívta a figyelmet, hogy jelenleg teljesen rendezetlen a kórházak felelősségbiztosítása, ami azért is nagy probléma, mert ha egy nagyobb kártérítési összeget kell kifizetni, az akár a kórház működőképességét is veszélyeztetheti.
Előreláthatóan hamarosan egy új, igen súlyos problémával szembesülhet majd számos orvos és beteg műhibaper esetén. Egyre több gyógyító dolgozik ugyanis vállalkozóként, többségük azonban nincs tisztában azzal, hogy az egészségügyi intézmény, ahol munkájukat ellátják, általában csak akkor felel a hibáikért, ha közalkalmazottak. Szerződéseik a legtöbb esetben nem is ejtenek szót a felelősség kérdéséről. Noha nekik is kötelező a felelősségbiztosítás, ez nem jelent valós védelmet. A biztosítótársaságok ugyanis csak bizonyos esetekben és meghatározott összegig vállalják a bíróság által megítélt kártérítés kifizetését, más esetekben a vállalkozó orvos a vállalkozása és egyes társasági formák esetén végső soron a saját vagyonával felel, ami az egzisztenciáját is veszélyeztetheti. Ez a betegeknek is komoly gondot okozhat: míg jelenleg garantált, hogy hozzájutnak a megítélt kártérítéshez (ha az intézmény nem tud fizetni, akkor a fenntartó, az önkormányzat vagy az állam rendezi a tartozást), ám mi történik, ha az intézmény mögöttes felelőssége eltűnik? – tette fel a kérdést Dósa Ágnes.
Égbe szökő díjak. Az Egyesült Államokban az elmúlt esztendőkben ugrásszerűen megnőtt az orvosok által fizetett felelősségbiztosítás összege – olvasható a Medical Tribune hasábjain. Az égbe szökő díjak miatt az orvosok közül sokan idő előtt nyugdíjba vonulnak, szűkítik szolgáltatásuk körét – például a szülész-nőgyógyász nem hajlandó szülést vezetni –, vagy áttelepülnek egy másik államba, ahol kedvezőbbek a biztosítási feltételek. Az amerikai sebészeti közlöny márciusi kiadása háromszáz orvos, száz kórházi nővér és száz kórházigazgató megkérdezésével felmérést készített. Kiderült: 76 százalékuk úgy látja, hogy a műhibaperektől való félelem károsan befolyásolja az ellátást. Emiatt sokszor szükségtelen eljárásokat, vizsgálatokat végeznek, indokolatlanul írnak fel gyógyszert, vagy más orvoshoz küldik a beteget.
