Isten malmai lassan őrölnek – a mondás szerint. Hazánkban így van ez a bíróság malmaival is: körülményes ügymenet, hosszú, évekig elhúzódó tárgyalások és átláthatatlan bürokrácia jellemzi igazságszolgáltatásunkat. Mindezt jól példázza az alábbi történet is, amelyet tetéz, hogy az eljáró bírók – a vádlott szerint – sorozatosan megsértették a hatályos jogszabályokat.
Sallai Sándor 1994-ben nyolcvanmillió forintos hitelt adott az ismert amerikai üzletembernek, Dóri Sándornak. A kölcsön fedezetéül egy fővárosi ingatlant jelöltek ki. Mivel a pénzt Dóri határidőre nem fizette meg, az ingatlant árverésen értékesítették, Sallai pedig 1997 szeptemberében kamataival együtt – végrehajtó közreműködésével – visszakapta a pénzét, mintegy 165 millió forintot. 1998 júniusában aztán Dóri Sándor feljelentette korábbi hitelezőjét emberölés előkészítése miatt, mivel szerinte Sallai megbízott egy horvát férfit, hogy másfél millió forintért gyilkolja meg őt. Az állítólagos megbízásról a bérgyilkos hangfelvételt készített, és azt tízmillió forintért eladta Dóri Sándornak. A kazettát végül a „bombagyárosként” elhíresült Dietmar Clodo házában találta meg a rendőrség. (Clodo feleségének tanúvallomása szerint férje feladata lett volna, hogy megzsarolja Sallait hatvanmillió forinttal.) Sallai Sándor azt állította, hogy valóban találkozott a horvát férfival de ingatlanügyben, nem pedig gyilkosság előkészítése miatt, ráadásul nem is állt érdekében az amerikai üzletember megöletése, hiszen a kölcsönt kamatostul visszakapta.
Elkezdődött a nyomozás, amelyben Fényes Péter igazságügyi hangszakértő vizsgálta meg a kazettát, és elemzése azzal az eredménnyel zárult, hogy a hanghordozón nincsenek vágásra utaló jelek, és azon két ember beszélgetése hallható. Ez azért érdekes, mert miután bírósági szakaszába lépett az ügy, a vádlott szerint törvénysértő módon ugyanőt kérték föl a saját korábbi szakvéleményének a felülvizsgálatára. Ráadásul Fényes 2000. október 16-i vizsgálatában már az szerepel, hogy a kazettán nyolc különböző helyen vágásra utaló jelek vannak, illetve azon egy harmadik ember hangja is hallható.
Fényes Péter lapunknak elmondta: a két szakvélemény azért különbözik egymástól, mert a nyomozati szakban csak egy általános vizsgálatra volt lehetőség, míg a Fővárosi Bíróság már egy mélyreható hangtechnikai elemzésre kérte fel őt. Az alaposabb vizsgálat alapján nem lehet kizárni, hogy a kazetta manipulált – szögezte le a hangszakértő. Ugyanakkor érdekes, hogy a 2001. február 28-i tárgyaláson a vádlott kérdésére válaszolva Fényes Péter még azt közölte, hogy a kazetta nem editált, és ez szerepel a korábbi szakvéleményében is.
A vád egyetlen bizonyítékának hitelességét aláássa egy Detkó Elek nevű férfi vallomása is, aki idén azt állította a bíróságon: 1998-ban Dóri Sándor ötmillió forintot adott neki, hogy három különböző hangkazettából készítsen egy olyat, amelyen Sallai és a bérgyilkos beszélgetése hallható, amint épp Dóri megöléséről tárgyalnak. A vallomás további érdekessége, hogy abban egy ismert televíziós neve is többször elhangzik. Sőt, Detkó azt állítja, hogy ez a férfi készítette el az összevágott hangfelvételt.
Sallai Sándor szerint a hat éve húzódó ügyben a bíróság többször megsértette a büntetőeljárásról szóló törvényt. Például kérése ellenére nem rendelt ki újabb szakértőt a kazetta megvizsgálására. Sallai azt is kérte, hogy a tárgyaláson meghallgathassa az eredeti hangfelvételt vagy legalább a kazettának egy másolatát hadd kaphassa meg, de a bíró válaszra sem méltatta. A vádlott szerint a tanács elnöke akkor is jogszabályt sértett, amikor a kazetta szakvéleményének felülvizsgálatához ugyanazt a szakértőt jelölte ki, aki magát a szakvéleményt is készítette. (Fényes Péter szerint nem a korábbi szakvéleményének felülvizsgálatáról, hanem csupán annak kiterjesztéséről volt szó.)
2000 novemberében a tanácselnök százezer forint rendbírsággal sújtotta a vádlottat, mivel nem jelent meg az egyik tárgyaláson. Ugyanakkor a büntetőeljárásról szóló törvény nem ad felhatalmazást a bírónak ilyen szankcióra. Ráadásul Sallai azért maradt távol, mert az ügyvédje nem tudott elmenni a tárgyalásra, és írásos bizonyítéka van rá, hogy előtte mindkettőjüket kimentette a részvétel alól. A vádlott úgy látja, a 2001. február 28-i tárgyalás jegyzőkönyve ékesen bizonyítja, hogy a bíró rosszindulatú közbeszólásaival akadályozta őt a védekezésben. Ezzel a legalapvetőbb alkotmányos jogtól, a szabad védelem jogától fosztották meg őt.
A betegsége miatt Németországban gyógykezelt Sallai Sándor orvosi igazolást küldött a bíróságnak, hogy kimentse magát a 2001. június 8-i tárgyalásról, azonban a tanácselnök azt hamisnak nyilvánította, és elrendelte a vádlott letartóztatását. Sallai Németországból följelentette Szebeni László bírót, mire a Fővárosi Bíróság elnöke a vádlottat jelentette föl hamis vád miatt a Fővárosi Ügyészség Nyomozó Hivatalánál.
A nemzetközi elfogatóparancs alapján Sallait 2003. március 24-én tartóztatták le Svájcban. Közben, több mint huszonkét hónapos szünet után a Fővárosi Bíróság újabb tárgyalást tűzött ki április 24-re, de azt az új tanácselnök elnapolta. A bíróság akkori szóvivője ezt azzal indokolta, hogy a tárgyalást a vádlott távollétében akarták megtartani, de két nappal előtte kiderült, hogy Sallait Svájcban elfogták, és már nem tudták időben hazahozni. Ezzel szemben az igazság az, hogy a tárgyalás előtt tíz nappal a vádlottat már előzetes letartóztatásba helyezte Budapesten a bíróság.
2003 júniusában a vádlott jogi képviselője írásban kérte védence szabadlábra helyezését. Ennek egyik indoka az volt, hogy Sallai Sándornak 2003. március 28-ra tűztek ki Németországban egy sürgős agyoperációt. A szabadlábra helyezési kérelem mellé csatolt három szakorvosi vélemény is azt igazolta, hogy a műtét elmaradása, és a fogva tartás miatt fellépő stressz életveszélybe sodorhatja Sallait. A bíró elutasította a kérelmet, és végzésében igazságügyi elmeszakértői vizsgálatot rendelt el, holott nyilvánvaló volt, hogy a vádlottnak nem elmezavara, hanem idegsebészeti jellegű betegsége van. Ezek után Sallai közel egy évet töltött előzetes letartóztatásban. Már csak hab a tortán, hogy eközben a hatóságok a jogszabályok ellenére nem vizsgálták felül fél év elteltével az előzetes letartóztatást, és ennek elmaradásáról sem értesítették a vádlottat.
Mivel Sallai Sándor magyar–német kettős állampolgár, ezért tavaly a német államügyészség is vizsgálatot rendelt el az ügyben, és azzal a kéréssel fordultak a magyar igazságügyi tárcához, hogy küldjék el az ominózus hangkazetta eredetijét, amelynek elemzése legfeljebb hat hetet vesz majd igénybe. Az Igazságügyi Minisztérium továbbította a kérést a Fővárosi Bírósághoz, ahonnan azonban azt a választ kapták, hogy „eredeti hangkazetták megküldésére a bíróság előtt folyamatban lévő eljárás során nincs mód, figyelemmel arra, hogy annak értékelésére akár a másodfokú eljárás során sor kerülhet”. Nem tudni, milyen másodfokú eljárásról beszélt a válasz megfogalmazója, hiszen a legközelebbi elsőfokú tárgyalásig is három hónap volt hátra.
Albert Viktor, a Fővárosi Bíróság sajtóreferense lapunknak elmondta: folyamatban lévő büntetőügyben a felek az eljárási törvény rendelkezései szerint kifogásolhatják meg a döntéseket, illetve élhetnek fellebbezési jogukkal. Ugyanakkor igazgatási jogkörben a felsorolt szabálytalanságok megléte nem vizsgálható, mivel az a fellebbviteli bíróság feladata és hatásköre.
Sallai Sándor úgy véli, mindenki tudja, hogy ő ártatlan, mégsem hiszi, hogy egyhamar fölmentik, mivel az ügy hátterében szerinte nagy hatalmú emberek, köztük politikusok mozgatják a szálakat. Csupán abban bízik, hogy a mai tárgyalás után kiengedik Németországba, a tavaly március óta esedékes agyműtétjére.
Befejezett perek a megyei bíróságok adatai alapján
Év összes egy éven belül
befejezett befejezett (%)
1997 389 620 83,7
1998 401 816 84,3
1999 397 652 84,4
2000 378 088 84,7
2001 368 142 85,7
2002 371 552 85,7
2003 359 943 86,7
