Az európai parlamenti képviselők egységes bruttó javadalmazását előíró tervezet az év elején lekerült a strasbourgi testület napirendjéről. Négy külügyminiszter, a német, a francia, az osztrák és a svéd vétót emelt a több mint egy évig előkészített reform ellen. Túl nagy volt a tiltakozás a kemény alkudozás árán létrejött elgondolás ellen, amely nyolc–kilencezer euró körül állapította volna meg a képviselők alapfizetését. Az egyik érzékeny pontot az képezte, hogy a hazai parlament helyett az Európai Unió költségvetéséből kellett volna finanszírozni a képviselők honoráriumát. A bérek emelésére rábólintottak volna az Európai Parlamentben, hiszen az olaszokon kívül az majdnem minden képviselőnek többletbevételt jelentett volna. Ám ehhez az elképzeléshez társult az is, hogy a különböző költségtérítéseket ezután nem átalányban, hanem a tényleges számlák alapján számolják el, ami jelentős érvágást okozott volna a honatyáknak. Ennek megfelelően az Európai Parlament ír elnöke, Pat Cox vezetésével a két nagy néppárti és szocialista frakció által kidolgozott tervezet visszakerült a fiókba, legalábbis egy időre. Pedig a képviselők jó része is tisztességtelennek tartja a mostani javadalmazást.
Marad a mindenki által igazságtalannak tartott, de jól bevált régi rendszer. Ugyanis mégiscsak furcsa, hogy – ne mindig az olaszokkal példálózzunk – az osztrákok több mint tízszeresét kapják a magyar képviselők alapkeresetének. De a német, brit, ír, holland képviselők is csaknem 7000 eurós havi díjat vágnak zsebre. A középmezőnybe tartoznak a görögök, a belgák, a dánok, a luxemburgiak, a franciák, a svédek, a finnek: ők 5000–6000 ezer eurót kapnak. A Standard című osztrák lap összeállítása szerint a frissen csatlakozott kelet-európai államok kullognak a sor végén – érthetően, ugyanis a fizetéseket a hazai képviselői díjakhoz igazítják –, de még köztük is majdnem hétszeres a különbség az első (Szlovénia) és az utolsó (Magyarország) között. A lengyel képviselők is majd háromszoros alapbért kapnak Strasbourgban ugyanazért a munkáért, mint a mi 24 kiutazó honfitársunk.
E különbségeket látva igazat kell adnunk azoknak, akik a fizetések egységesítése vagy legalább egymáshoz közelítése mellett érvelnek. Mert mégiscsak furcsa, hogy egy szerencsés országból származó képviselő munkáját tíz–tizenötször jobban honorálják, mint az ajtón épphogy beesett, de igyekvő szegény rokonét. Természetesen a bizottságokban való részvételt, mint a hazai parlamentekben, külön díjazással ismeri el az Európai Unió, így az alapdíj majd kétszeresével számolhatnak a magyar képviselők is, de az aránytalanság továbbra is fennmarad.
Ám épp a kelet-európai országok esetében azt is látni kell, micsoda anyagi és politikai feszültségeket eredményezett volna a fizetések egységesítése egy államon belül. Egy cseh európai parlamenti képviselő háromszor, egy észt négyszer, de még egy „mezítlábas” magyar honatya is kétszer akkora fizetést vihetett volna haza az egységesítés esetén, mint az állam miniszterelnöke. Azt viszont lehetővé tette volna a tervezet, hogy az újonnan felvett országok egy ideig maguk dönthessenek az EP-képviselők javadalmazásáról. Felmerült az is, hogy esetleg külön adózzanak, így csökkentve kiugró jövedelmüket. Egy német politikatudományi szakértő szerint a bruttó fizetések egységesítése azért is értelmetlen lett volna, mert a huszonöt országban óriásiak a különbségek a jövedelmek és az árak között.
A németek voltak azok, akik a leghangosabban elutasították az új egységesítő tervezetet. A Stuttgarter Zeitung már egy évvel ezelőtt megjósolta, hogy a reform nem jut át a miniszterek tanácsán a jelenlegi formájában. Nem szabad elfelejteni, hogy a németek az Európai Unió legnagyobb befizetői, és a fizetéseket szinte minden esetben felfele módosító javaslat jelentős többletkiadást okozott volna nekik éppen akkor, amikor a kormánynak ott is nadrágszíjmeghúzó politikát kell érvényesítenie. Hiába hangzott el a vitában az egyébként jogos ellenérv, hogy az Európai Parlament legalább kétszer annyit ülésezik, mint a német törvényhozás. Az összecsapások oly hevesek voltak a német parlamentben, hogy a szociáldemokraták és a kereszténydemokraták képviselői végül is május elején közösen terjesztettek be a Bundestag elé egy „becsületkódexet”, amely átlátható, világos és nyilvános szabályozást javasol a német európai parlamenti képviselők javadalmazásának ellenőrzésére.
Ráadásul, amint a duisburg–esseni egyetem vizsgálatából kiderült, amelyben az előző négy év európai parlamenti üléseit és határozatait tanulmányozták, épp a legjobban fizetett képviselők voltak azok, akik a legtöbbet hiányoztak. A „jelenléti ívek” szerint az olaszok voltak jelen a legkevesebbszer (69 százalékban), amikor a parlament plenáris ülést tartott. A legszorgalmasabbak a luxemburgiak több mint 85 százalékos részvételi arányukkal. Igaz, egyesek ezt azzal magyarázzak, hogy ők szinte helyben laknak, országuk közel van Strasbourghoz és Brüsszelhez is. A földrajzi közelség viszont nem látszott meg a belgák helyezésén, ők csak hetedikek voltak a május előtti, még csak tizenöt ország közötti összehasonlításban. Az általában a hét elején kezdődő parlamenti üléseken csütörtök délután már csak azt látni, akinek halaszthatatlan dolga van Strasbourgban. A miniszterelnöki látogatásokra a legalkalmasabb időpont a kedd vagy a szerda, különösen, ha a meghívott parlamenti beszédet tart, mert így jó esélye van rá, hogy hallgatói sorában találkozik európai parlamenti képviselőkkel.
Ám minden európai parlamenti képviselőnek jár a költségtérítés, amelynek a rendszabályozására tett kísérlet váltotta ki a legnagyobb felzúdulást Strasbourgban. A képviselők irodával rendelkezhetnek a saját országukban, Strasbourgban, Brüsszelben, de még Luxembourgban is, hiszen ott is van néhány EP-intézmény. Ezeknek a költségeit az Európai Unió fizeti csakúgy, mint az itthoni két titkárnőt és egy szakértőt. A munkatárs-foglalkoztatási költségkeret 12 500 euró, több mint hárommillió forint. Nem kell azon csodálkozni, hogy megválasztásuk után az európai parlamenti képviselők családi-rokoni köréből kerülnek ki a „legjobb” titkárnők és az európai kérdéskör „kiváló” szaktekintélyei.
Az európai honatya ülésenként – márpedig ebből igen sok van – 262 eurós napidíjat kap. Ha olcsóbban megoldja szállását, étkezését, a maradék az övé. A valós, reális árat elszámoló, egyszerű, de tökéletes kényelmet nyújtó kicsiny strasbourgi hotelekben a parlamenti ülésszak idején lehetetlen szobát szerezni. Ám azt is hozzá kell tenni, hogy „hála” az itt működő európai intézményeknek, Strasbourg Franciaország egyik legdrágább városává lett. Mindehhez járul még havi 3700 euró (majd 950 ezer forint) költségkeret a dologi kiadásokra, reprezentációra.
Az egyik legfontosabb bevételi forrás az utazási költség, ugyanis azt az Európai Unió a legmagasabb repülőosztály árában téríti meg, és ehhez elég bemutatni a beszállókártyát. Az ügyes EP-képviselők épp ezért gyakori vendégei a fapados járatoknak, például a Berlin–Strasbourg légi útvonalon csaknem teljes európai frakcióülést is lehetne tartani. Külön térítik meg – évi 3650 euróval – az Európai Parlament székhelyén kívüli utazásokat.
Csábító az „európai nyugdíj” is: a jogosultsághoz legalább három évig kell járulékot fizetnie a képviselőnek. Ez havi 940 euró, amihez az unió 1880 eurót tesz hozzá. Ha valaki húsz évig fizeti a járulékot, amelyet a 60. életévének betöltése után vehet fel, akkor például egy uniós bíró jelenlegi fizetésének (18 106 euró) a 28 százalékát érheti el az öregkori ellátás, ami 5070 eurót jelent. Persze húsz évig – már csak a képviselők viszonylag magas kora miatt is – keveseknek sikerül ezt fizetniük, de még így is minden egyes évi befizetés esetén 1,4 százaléknyit emelkedik a „működési nyugdíj” összege.
A 15 „őstagállam” képviselőit tekintve – mint láthattuk – nem olyan eget verő a fizetésbeli eltérés. Az újonnan jöttek pedig igyekeznek kihasználni a számukra felkínált lehetőségeket. Épp ezért igencsak üdvös lenne, ha az ősszel összeülő új parlament egyik első tennivalójaként ismét napirendre tűzné a javadalmazás kérdését, hogy a képviselőknek ne kelljen otthonról hozott vagy épp Strasbourgban ellesett praktikákkal növelniük amúgy sem csekély jövedelmüket. A javadalmazások reformjának elmaradása – nemcsak Pat Cox leköszönő elnök szerint – rossz fényt vet az egész uniós törvényhozásra.
origo.hu
Gál Kinga: Az EP Patrióták frakciója szavazatával nem támogatja az új, Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottságot
