Budapest arculatának is meghatározói a hajléktalanok. Öt perc séta sem kell ahhoz valamelyik belső kerületben, hogy megpillantsunk egy-egy ilyen szerencsétlen sorsút, amint épp az aluljáróban fekszik dobozai között, netán egy közpark padján piheni ki hányatott élete összes nehézségét. Budapesten becslések szerint 20-30 ezer fedél nélküli ember él, akiknek körülbelül kilencven százaléka férfi, de a hajléktalanszállókban csupán négy–nyolcezer férőhely van. Ugyanakkor téved, aki azt hiszi, hogy télen zsúfolásig megtelnek a menedékek. Ezeknek az embereknek egy tetemes része még soha életében nem járt hajléktalanszállóban. Vagy nem is tud a létezésükről, vagy tud, de különböző okok miatt nem akar, nem mer odamenni, esetleg higiéniai állapota miatt nem mehet. Vannak, akiket a tisztiorvosok csak többszöri nekifutásra tudnak teljesen lefertőtleníteni. A huzamosabb ideje az utcán élők súlyos pszichés problémákkal is küzdenek, sokukat hosszadalmas rehabilitálással sem lehetne már visszailleszteni a társadalomba.
A napsütés az aluljárókból a közparkok padjaira csalja a hajléktalanokat, akik akár napokra is az ülőalkalmatosságokon fészkelik be magukat. Ezt azonban sokan nem nézik jó szemmel, különösen az idős, békésen üldögélni vágyó nyugdíjasok vagy a babakocsit toló kismamák.
Kérdés, hova üljön a park csöndjére vágyó honpolgár, és hova menjen a hon nélküli polgár?
Garamszegi Andrea, a Fővárosi Közterület-felügyelet sajtószóvivője elmondta: nincs olyan jogszabály, amelyre hivatkozva erőszakkal el lehetne távolítani a közparkok padjairól az oda telepedett hajléktalanokat. Egy dolgot tehetnek: egyenként odamennek hozzájuk, és elmondják nekik, hol van a legközelebbi hajléktalanszálló.
Ám ezekben kevés a férőhely. Ráadásul csak az éjszakát tölthetik ott a fedél nélküliek. Kozma Imre atya, a Máltai Szeretetszolgálat elnöke szerint nem csupán a kevés hely a gond, hanem az is, hogy „nem emberarcú, az összetartozás érzetét nyújtó intézmények várják a hajléktalanokat. A bajok forrása az, hogy individualista társadalomban élünk, amely kilöki magából a termelésre, fogyasztásra alkalmatlanokat: az öregeket, fogyatékosokat és a hajléktalanokat, és nem segít igazából problémáik megoldásában. Az állam keveset tesz a fedél nélküliek gondjainak enyhítésére.”
A 800 hajléktalant befogadó szeretetszolgálat vezetője úgy látja, olyan társadalomban élünk, amelyben a nők számára nem a családban való gondolkodás a minta. Ezzel megszűnt az a biztonság, amelyet korábban a család jelentett, egy válás után pedig a férfi könnyedén az utcán találhatja magát. Ha még az állását is elveszti, és egy telet eltölt hajléktalanként, sorsa megpecsételődik, rehabilitációja szinte lehetetlen lesz – fogalmazott az atya. Nem véletlen, hogy a fedél nélküliek döntő többsége férfi – szögezte le Kozma Imre, aki szerint ez a súlyos helyzet csupán a civil szervezetek és magánszemélyek adományaival nem kezelhető, nagyobb állami segítségre, közösségi áldozatvállalásra van szükség.
Kiderült, milyen időre számíthatunk a hétvégén