Ne menjünk el szó nélkül amellett a két emelkedett mondat mellett, amely minap hangzott el két nagy gondolkodó szájából. Az egyik imigyen hangzott Horn Gyula államférfi szájából (Hajdan pufajkásként kezdte a pályát, de az már régen volt. Na és?): „Nem vinném magammal a jobboldalt.” (Mármint az EU-ba.) A másik szellemóriás, Medgyessy (D–209) ekképpen vélekedik: „Csak a fél országot nem vinném.”
Itt szusszanjunk egyet, kedveseim, gondoljunk szebb dolgokról, májusról, rigófüttyről, szerelemről. Hagyjuk a Horn Gyulákat másra…
Mi hoztuk magunkra a vörös veszedelmet újra (én nem), tessék méltósággal viselni az egyik pillanatban Varsói Szerződés-barát Kovács bácsiékat, akik most a NATO oldalán mosolyognak önfeledten, a KGST-ből meg átkéredzkedtek az EU-ba. Képlékeny, formálható vezetői vannak ennek a hazának. Vagy gerinctelenek? Tudom is én.
Hát ez ilyen világ, szeretteim, a kiválasztott emberek (őket nyomja reggeltől estig a Nap TV, a „hiteles orgánum”) ott igyekeznek magyart hülyíteni, Orbánt pocskondiázni, Kövért fasisztázni.
Nem vinném magammal a jobboldalt, mondja az apró Napóleon. Hát mi meg jó Horn Gyulát nem vinnénk még az utcasarokig sem, felrepedezne a flaszter, meg elpirulna az arra ténfergő kóbor kutya. Horn Gyulának nem a jobboldalt kellene elhordania, hanem önmagát.
Miniszterelnökünk mondandójáról kevesebb a minősítésem, őt nem szabad bántani, állítólag nehéz gyermekkora volt, beleesett egy banktrezorba, és ez nyomokat hagyott benne. Ő csak a fél országot vinné…
És egy egésznek a miniszterelnöke.
origo.hu
Elkezdődött az érettségi: mutatjuk, milyen feladatokat kaptak a diákok
