Íme, egy első pillantásra egyszerűen megválaszolható kérdés. Az újságírószakma objektív kritériumai alapján melyik hír fontosabb, melyik tarthat számot nagyobb közérdeklődésre: egy magyar politikus melegítőjén lévő magyar címerről folytatott diskurzus, vagy az Alkotmánybíróság ítélete, amely érinti az állam és az egyház viszonyát, illetve közvetlenül befolyásolhatja a szociális ellátórendszer egyik szegmensének helyzetét, az ott ellátottak körülményeit? Ne hamarkodjuk el a választ, Magyarországon egy ideje nincsenek evidenciák. Az alkotmányellenes mértékben kiegyensúlyozatlan média hangadó orgánumai ugyanis nagyobb teret szenteltek az előbbi témának, míg a Medgyessy-kormány által elkövetett újabb jogsértés megállapítása néhol a mínuszos hírek közé fért csak be.
Pedig annak idején hónapokig uralta a szociális törvény körüli vita a magyar belpolitikát. A kormány javaslatára, az ellenzék és az egyházak tiltakozása ellenére, a koalíciós szavazógépezet 2002 decemberében módosította a szociális törvényt. A jogszabályt Mádl Ferenc aggályosnak találta, ezért megfontolásra visszaküldte a parlamentnek. A köztársasági elnök a kormányoldal olykor gunyoros és ízléstelen támadásainak céltáblájává vált, még azt az alaptalan vádat is megfogalmazták ellene, hogy döntésével veszélybe sodorja néhány megemelt összegű juttatás kifizetését. A koalíció érvelésének vezérfonalát az alig leplezett egyházellenesség jelentette, érdemes megjegyezni, hogy a szocialista pártot a vitákban rendszerint Kósáné Kovács Magda képviselte, aki makacsul alkotmányosnak nevezte a javaslatot. A törvényt 2003 februárjában természetesen változatlan formában fogadták el. A katolikus egyházhoz csatlakozva néhány ellenzéki képviselő az Alkotmánybírósághoz fordult, ám ennek akkor már nem volt halasztó hatálya. A héten kihirdetett határozat megsemmisítette a törvény egyik bekezdését, mert az ellentétes az 1997-es vatikáni szerződéssel, azaz nemzetközi jogot sért. Az elbukott rendelkezés szerint a katolikus egyház közszolgáltatásért járó állami támogatása a települési önkormányzat döntésétől függ. E szerint az egyháznak szerződést kellett kötnie az önkormányzatokkal, ha költségvetési forráshoz akart jutni a szociális alapellátásban való részvételhez. Most az is kiderült, hogy ezzel a Medgyessy-kormány a liberálisok által máskor oly harcosan képviselt szektorsemlegesség elvét sértette meg – az egyház kárára.
Miután mindkét kormánypárt európai parlamenti kampányának fontos eleme az állam és az egyház viszonyának firtatása, illetve ezzel összefüggésben az abortusz vagy az eutanázia kérdésének napirenden tartása, az ítélet nyilvános taglalása nem érdeke a koalíciónak. A kormánysajtó a szakmai szempontokat ismét alárendeli a politikai igénynek. (Nincs tollforgató, aki a kormány sokadik alkotmánysértése után felvetné a jogalkotás kabineten belüli első számú felelősének, Bárándy Péternek a távozását.) A tematizálás a kampány finisében kulcskérdés, ilyenkor a sajtó kóros elfogultsága, kiegyensúlyozatlansága és elvtelensége különösképpen szembeötlő. Így történhet meg, hogy egy normális Magyarországon kormánybuktató Kulcsár-ügyet lassan Demeter-üggyé tematizál át a milliárdos sikkasztás és pénzmosás politikai összefüggéseinek feltárásától irtózó média. Emlékezetes felkészítőjén az Index szerint ezzel fordult Ron Werber az MSZP aktivistáihoz: „Nem vagytok objektívek, és ezt a politikai propagandában jól ki lehet használni.” Szavai a baloldali sajtómunkásokhoz is eljutottak.
Ehető művészet: ismét felfalták a falra ragasztott banáninstallációt
