Erkel András, a Magyar Producerek Szövetségének főtitkára a nyílt levélben megfogalmazott kérdésekről elmondta: az április 1-jén életbe lépett filmtörvény szigorúan szabályozza azt, hogy a támogatási összeg hány százalékát kell normatív módon felparcellázni, de érzésük szerint a kuratórium normatív módon egy fillért sem osztott szét. Úgy tűnik, mintha a kuratórium a korábbi évek személyes kapcsolatokra épülő, egyéni ízlésvilágokra alapozó módszerét folytatná, s olyannyira semmibe venné a törvény előírásait, hogy már a jövő évi költségvetés terhére is osztott ki pénzeket. A törvény továbbá azt is szabályozza, hogy ki pályázhat a közalapítványhoz. Ennek dacára egy ezerforintos törzstőkével bejegyzett kis betéti társaság is kapott 70 milliós támogatást. A törvény kimondja, hogy egy adott produkcióra kapott szubvenciót nem lehet átcsoportosítani más film munkálatainak költségeire, mégis kaptak támogatást olyan produkciók is, amelyek nem számoltak el a tavalyi költségekkel, a hiányt pedig megpróbálják az új filmjükre terhelni. A törvény ellenére a kuratórium a pénzek odaítélésekor nem vette figyelembe azt sem, hogy az adott rendező legutóbbi produkciója milyen kereskedelmi értéket képvisel. Aránytalanul magas támogatást kapnak úgynevezett művészfilmrendezők, akiknek filmjei rendkívül alacsony nézettségi mutatókat produkáltak, s aránytalanul kis támogatásban részesült például Kálomista Gábor, több hazai sikerfilm producere. Erkel András úgy érzi, hogy a közalapítvány cenzorként működik. Szerinte a kuratórium a törvény állandó semmibevételével megtorpedózza a hazai producerek koprodukciós terveit is. Nem lesz olyan külföldi cég, amely partnerként beszállna a legígéretesebb magyar sikerfilmterv megvalósításába, ha azt tapasztalja, hogy az a saját országától sem kap támogatást. Ám az elmondottakhoz képest is elképesztők a minden idők eddigi legnagyobb állami támogatottságú filmje, a Sorstalanság körüli anomáliák – folytatja Erkel. A közvéleményt igencsak érdekelné, mire és mennyi pénzt költött el Barbalics Péter, a Sorstalanság korábbi producere.
Ha igaz, hogy pocsékolt, akkor miért nem számoltatják el? Ha azért késlekedik az elszámoltatás, mert mégsem csak ő a felelős, akkor miért volt szükség arra, hogy mindenféle pályázati kiírás nélkül, külföldről hívjanak egy producert, olyan magas díjazással, amely megközelíti egy átlagos magyar film költségvetését? Meddig és milyen forrásokból finanszírozza még az állam minden idők legdrágább magyar filmjét? „E kérdésekre szeretne végre választ kapni a Magyar Producerek Szövetsége és a hazai közvélemény” – foglalta össze a főtitkár.
Tarr Béla nyilatkozata Szabó B. István interjújához. „Megdöbbenéssel olvastam Szabó B. István, a Magyar Mozgókép Közalapítvány Játékfilmes Szakkollégiuma elnökének interjúját az Index internetes oldalon (Magyar scifi- és fantasyfilm készül, 2004. május 19., szerda, 10.50), melyben azt nyilatkozza, hogy Gothár Péter Jancsi és Juliska című filmtervét azért nem támogatta az MMKA, mert a film előző producere, Barbalics Péter nem számolt el 28 millió forint közpénzzel! Kénytelen vagyok föltenni azt a kérdést, hogy ez hogyan történhetett meg, hogy fordulhatott elő, és ez esetben az MMKA miért nem utasította vissza a T. T. Filmműhely pályázatát, és miért nem fizette vissza a nevezési díjat. A leghatározottabban visszautasítom Szabó B. István másik állítását, miszerint Maár Gyula Töredék című filmtervét azért nem támogatták, mert a terv és a költségvetés »kidolgozatlan« volt. Ugyanis amennyiben a terv tényleg kidolgozatlan lett volna, az MMKA-nak ezt a pályázatot sem lett volna szabad befogadnia.” Bp., 2004. május 20.; Tarr Béla; T. T. Filmműhely.
Nyílt levél a Magyar Mozgókép Közalapítvány Kuratóriumához
Őszinte, segítő szándékkal tesszük fel kérdéseinket Önöknek, hogy mind a hazai, mind a nemzetközi filmvilágban terjedő, hazánkat és szakmánkat negatív színben feltüntető híreszteléseket tisztázzuk.
– Április 1-jén életbe lépett filmtörvényünk nem tréfa volt, hanem törvény, melynek szellemében kell eljárni!
– Vajon a döntéshozók miért nem a törvény alapján hozták meg döntéseiket a 2004. évi filmtámogatások odaítélésekor?
– Mikor jutunk el oda, hogy ne csak néhány ember ízlésvilága, hanem a produkciók megvalósíthatósága, valamint várható hazai és nemzetközi sikere is döntési szempont legyen?
– Vajon mennyi időre van szükség, hogy egy európai filmkészítés szellemiségét Magyarországon is képviselő filmtörvény szellemében döntsenek, hiszen a felkészülésre közel fél év állt rendelkezésre a törvény elfogadása óta?
– Időközben a valaha legnagyobb költségvetéssel készülő magyar film katasztrofális helyzetbe jutott, és olyan kérdéseket tesz fel a nemzetközi és hazai filmszakma, amelyek teljes tisztázása elengedhetetlen, közös érdekünk.
Mind a szakma, mind a közvélemény megnyugtatása érdekében nyilvánosságra kell hogy kerüljenek a következők:
– Mennyi a produkció összköltségvetése, ebből eddig mennyi lett elherdálva?
– Meddig és milyen forrásokból finanszírozza az állam a film elkészítését?
– Ki és milyen szempontok alapján döntött a produkcióba behívott új producer személyéről és díjazásáról?
– Igaz-e, hogy ez az összeg megközelíti egy átlagos magyar film teljes költségvetését?
Szándékunkat az vezérli, hogy végre őszintén és most már európai módon tisztázzuk és oldjuk meg a problémáinkat! A Magyar Producerek Szövetsége
