Erkel András, a Magyar Producerek Szövetségének főtitkára a nyílt levélben megfogalmazott kérdésekről elmondta: az április 1-jén életbe lépett filmtörvény szigorúan szabályozza azt, hogy a támogatási összeg hány százalékát kell normatív módon felparcellázni, de érzésük szerint a kuratórium normatív módon egy fillért sem osztott szét. Úgy tűnik, mintha a kuratórium a korábbi évek személyes kapcsolatokra épülő, egyéni ízlésvilágokra alapozó módszerét folytatná, s olyannyira semmibe venné a törvény előírásait, hogy már a jövő évi költségvetés terhére is osztott ki pénzeket. A törvény továbbá azt is szabályozza, hogy ki pályázhat a közalapítványhoz. Ennek dacára egy ezerforintos törzstőkével bejegyzett kis betéti társaság is kapott 70 milliós támogatást. A törvény kimondja, hogy egy adott produkcióra kapott szubvenciót nem lehet átcsoportosítani más film munkálatainak költségeire, mégis kaptak támogatást olyan produkciók is, amelyek nem számoltak el a tavalyi költségekkel, a hiányt pedig megpróbálják az új filmjükre terhelni. A törvény ellenére a kuratórium a pénzek odaítélésekor nem vette figyelembe azt sem, hogy az adott rendező legutóbbi produkciója milyen kereskedelmi értéket képvisel. Aránytalanul magas támogatást kapnak úgynevezett művészfilmrendezők, akiknek filmjei rendkívül alacsony nézettségi mutatókat produkáltak, s aránytalanul kis támogatásban részesült például Kálomista Gábor, több hazai sikerfilm producere. Erkel András úgy érzi, hogy a közalapítvány cenzorként működik. Szerinte a kuratórium a törvény állandó semmibevételével megtorpedózza a hazai producerek koprodukciós terveit is. Nem lesz olyan külföldi cég, amely partnerként beszállna a legígéretesebb magyar sikerfilmterv megvalósításába, ha azt tapasztalja, hogy az a saját országától sem kap támogatást. Ám az elmondottakhoz képest is elképesztők a minden idők eddigi legnagyobb állami támogatottságú filmje, a Sorstalanság körüli anomáliák – folytatja Erkel. A közvéleményt igencsak érdekelné, mire és mennyi pénzt költött el Barbalics Péter, a Sorstalanság korábbi producere.
Ha igaz, hogy pocsékolt, akkor miért nem számoltatják el? Ha azért késlekedik az elszámoltatás, mert mégsem csak ő a felelős, akkor miért volt szükség arra, hogy mindenféle pályázati kiírás nélkül, külföldről hívjanak egy producert, olyan magas díjazással, amely megközelíti egy átlagos magyar film költségvetését? Meddig és milyen forrásokból finanszírozza még az állam minden idők legdrágább magyar filmjét? „E kérdésekre szeretne végre választ kapni a Magyar Producerek Szövetsége és a hazai közvélemény” – foglalta össze a főtitkár.
Tarr Béla nyilatkozata Szabó B. István interjújához.
Nyílt levél a Magyar Mozgókép Közalapítvány Kuratóriumához
A Magyar Producerek Szövetsége
