Nemrég egy Lajosmizsén tartott szakmai fórumon valóban szóba került az említett eset – mondta Székely György, a Szervátültetettek Országos Szövetségének elnöke. Noha akkor egyesek tudni vélték, azóta sem bizonyított, hogy a beteg valóban csak a rossz szociális körülményei miatt maradt le a várólistáról.
Spóner Hajnalka, a tüdőtranszplantáltak érdekvédelmi szövetségének vezetője állítja, hogy a férfit egészségi problémák miatt nem javasolhatták a műtétre. Súlyos rendellenesség jelentkezett ugyanis a veseműködésében, és izomgyengeség is fellépett nála – érvelt.
Több tagját is megkerestük annak a szakmai bizottságnak, amely a tüdőbetegek esetében dönt a várólistára való felkerülésről, ám egyikük sem emlékezett az esetre. E bizonytalanság miatt a továbbiakban általánosságban kérdeztük a szakembereket: létezik-e Magyarországon olyan probléma, hogy valaki kizárólag rossz vagyoni, jövedelmi helyzete okán nem kapja meg a szükséges egészségügyi ellátást.
Súlyos, az egészségügyi törvénybe és az alkotmányba ütköző megkülönböztetés volna, ha ez megtörténne, mert az egészséghez való jog alapvető alkotmányos jog – fogalmazott Sótonyi Péter, az Egészségügyi Tudományos Tanács elnöke. Eddig azonban nem keresték meg ilyen panasszal a testületet. Hasonlóan vélekedett Dux László, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) etikai kollégiumának elnöke. Az alkotmány rögzíti a lehető legmagasabb szintű egészségügyi ellátáshoz való jogot. Persze tudjuk, hogy ez nem érvényesül azonos módon mindenkinél – fogalmazott. Hatalmas területi különbségek vannak például az ellátás minőségében és hozzáférhetőségében. A kistelepüléseken, tanyákon élők helyzete sokkal rosszabb ebből a szempontból, mint a városokban élőké.
A szervátültetéseknél jogszabály – az úgynevezett várólista-rendelet – határozza meg, hogy a beteget milyen alapos vizsgálatoknak kell alávetni, mielőtt egyáltalán regisztrálnák a műtétre várakozók közé. Latinul kontraindikációnak nevezik azokat a körülményeket – például a lázas állapotot –, amelyek nem teszik lehetővé a beavatkozás elvégzését.
Dux László szerint az elégtelen higiénés körülmény a szervátültetés esetén minősülhet kontraindikációnak, azaz kizáró oknak. Ezeknek a betegeknek ugyanis életük végéig úgynevezett immunszupresszív (immunrendszert gyengítő) gyógyszereket kell szedniük, ami megakadályozza az új szerv kilökődését.
A beteg túlélési esélye a műtétet követően valószínűleg tényleg összefügg szociális helyzetével. Brazíliában végeztek például egy vizsgálatot a csontvelőtranszplantáltak körében: három kategóriába sorolták őket aszerint, hogy milyen szociális, vagyoni, jövedelmi körülmények között élnek. Megállapították: minél rosszabbak ezek a feltételek, annál kisebb az életbenmaradási esélyük.
Benois György, a MOK etikai bizottságának elnöke szerint viszont a jogszabály alapján nincs olyan „kizáró ok”, hogy szegénység, rossz szociális helyzet vagy lakáskörülmény. Mégis úgy látja: a doktornak minden szervátültetésnél meg kell vizsgálnia a beteg életkörülményeit. Speciális esetben elképzelhetőnek tart olyan orvosi döntést, amely a műtétet az elégtelen szociális körülmények miatt tagadja meg. De csak abban az esetben, ha az életkörülmények miatt a beavatkozás valószínűleg nem hosszabbítaná meg a beteg életét, sőt akár meg is rövidíthetné azt. Orvosként nem vállalható fel egy drága műtét, ha attól a páciens nem három, hanem mondjuk négy napig marad életben. Be kell látni, hogy az orvostudomány és a technika fejlődésével egyetlen fejlett ország sem tud lépést tartani. – Mi is képtelenek vagyunk mindent korlátlanul állami pénzből finanszírozni – tette hozzá. A szervátültetésnél mindezt persze csak akkor kell mérlegelnie az orvosnak, ha ugyanarra a szervre egy másik, a siker sokkal nagyobb reményében várakozó beteg is van – fogalmazott.
Más szakemberek viszont arra hívták fel a figyelmet, hogy ilyen mérlegelés nem lehetséges a szervátültetésnél, hiszen a jelenlegi fejlett technika lehetővé teszi, hogy orvosi szempontból kiválasszák a legjobb beteget. Ők azt az álláspontot képviselik, hogy a kiválasztásnál nem minősülhet például a lakáskörülmény orvosilag figyelembe vehető szempontnak. Általánosságban azt is hangsúlyozzák, hogy ha egy páciensen nem végzik el az életmentő műtétet, akkor biztosan meghal. Ha viszont „megcsinálják”, akkor az illetőnek a nullánál biztosan több esélye lesz az életben maradásra. Szerintük a doktoroknak elsődlegesen ezt kell mérlegelniük.
Abban minden megszólaló egyetértett, hogy kívánatos lenne, ha az állam garantálni tudná azokat a feltételeket, körülményeket, amelyek egy súlyos beteg otthoni gyógyulásához szükségesek. Messze vezető erkölcsi probléma azonban ez, elég, ha csak a hajléktalanokra gondolunk.
Lenkovics Barnabás, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa szerint az állam pozitív diszkriminációt is alkalmazhat, ha például olyan magas szintű alkotmányos jog érvényesülése a tét, mint az élethez való jogé. Egy gyakorlati példán keresztül szemléltetve ez jelentheti például azt, hogy ha két egymás melletti „putriban” embertelen körülmények között élnek ketten – egyikőjük súlyos műtétre, szervátültetésre szorul –, akkor elfogadható, hogy az állam szolidaritási alapon csak az ő lakáskörülményein javítson. Az államnak alkotmányos kötelezettsége volna a gyógyuláshoz szükséges feltételeket biztosítani. Kérdés azonban, hogy erre az adott gazdasági helyzetben milyen mértékig képes. Az alkotmány valóban az állam kötelezettségévé teszi az egészségügy és a szociális ellátórendszer működtetését és szervezését, nem szól azonban arról, hogy mindezt milyen színvonalon kell biztosítania. Ez mindig a lehetőségek, a nemzetgazdaság teljesítményének a függvénye. A negatív diszkrimináció azonban alkotmányellenes.
Székely György, a Szervátültetettek Országos Szövetségének elnöke szerint több pozitív példa is akadt már arra, hogy nagyon rossz körülmények között élő betegnél végeztek el bonyolult, drága műtétet, és addig kórházban tartották, amíg sikerült lakásában is megfelelő feltételeket teremteni a gyógyuláshoz. Ezeket a többletkiadásokat azonban biztosan nem az egészségügyi finanszírozásból állják. Nemrég egyébként egy szervátültetésen átesett hölgy fordult az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumhoz. 1,3 millió forintot kért, mondván: a műtétből adódóan számos költsége keletkezett. Előírta például az orvos, hogy rendszeresen súlyzózzon, amihez súlyzókészletet kellett vásárolnia. Speciális táplálékkiegészítőkre is szüksége lett. Levele a kukában landolt.
origo.hu
Elképesztő fordulat jön az időjárásban, erre készüljön fel!
