Ütközőhely

Tiszacsécse református templomának falán ma emléktáblát avatnak: itt tartották keresztvíz alá az írót 1879. július 6-án. A szalmatetős emlékházban most szombattól új kiállítás mutatja be Móricz kötődését szülőföldjéhez, s azt, hogyan épülnek be életművébe a „boldog sziget” emlékei. Két eredeti tárgy, Móricz Zsigmond bölcsője és botja látható a kiállításon.

A bölcsőt 1952-ben, az író halálának 10. évfordulójára ajándékozta Móricz Virág a falunak, a botot pedig Móricz Zsigmond fogadott fia, Móricz Imre e jeles ünnep alkalmából ajánlja fel Tiszacsécsének. Az elkövetkező hónapokban megemlékezéseket tartanak azokon a helyeken, ahol Móricz élt és alkotott, így például Leányfalun, Pócsmegyeren, Prügyön, Debrecenben, Budapesten, illetve azokban az iskolákban, könyvtárakban, művelődési házakban, amelyek a nevét viselik.
A Petőfi Irodalmi Múzeum is méltóképpen emlékezik meg a nagy íróról. A gyűjteményében található hatalmas hagyatékrészből és a leszármazottak tulajdonában lévő tárgyakból, dokumentumokból, képzőművészeti alkotásokból, fotókból nagyszabású életmű-kiállítás készül Életem regénye címmel. Megnyitója 2004. október 21-én lesz. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával Magvető címmel vándorkiállítás indul útjára 2004 szeptemberétől, amelynek első állomása a debreceni Nagytemplom tornyában található hangulatos kiállítótér. A XI. kerületi és a fővárosi önkormányzat közös akaratából Budapesten is állítanak végre egész alakos szobrot Móricz Zsigmondnak a róla elnevezett körtéren. Varga Imre szobrát 2004. szeptember 4-én avatják fel.
A Móricz-emlékbizottság programfüzetet jelentet meg az eseménysorozatról. Az emlékház kiállítására készülődve akadtunk rá arra a publikálatlan beszédre, amelyet Móricz Zsigmond 1929 júniusában mondott el Tiszacsécsén abból az alkalomból, hogy ötvenedik születésnapján díszpolgárrá avatták. A beszéd csonkított változata 1960-ban jelent meg a Móricz Zsigmond hagyatékából című kötetben. A kézirattal azonos szöveg most olvasható először.

---