Kolláth György alkotmányjogász úgy véli, nem időszerű a beadvány, hiszen a társadalom még csak most „emészti meg” a halálbüntetés eltörlését, és igazságérzete nem viselné el az újabb enyhítést. Az Alkotmánybíróságtól kapott információink szerint az iratot lajstromba vették, s kijelölték az ügy előadóját, de döntésről még korai beszélni. Hasonló beadvány még nem érkezett az ügyben.
Lassú halálként emlegetik az elítéltek a tényleges életfogytiglani szabadságvesztést. A legsúlyosabb büntetéssel sújtott nyolc rabot a szegedi Csillag Börtönben őrzik. Közülük heten jogerősen ülnek, a balástyai rémként elhíresült Szabó Zoltánra pedig még csak első fokon mondta ki a bíróság: soha nem szabadulhat fogságából.
*
Az iratban a fiatal jogász kifejti, hogy a törvény az ember – az élethez és méltósághoz való – alkotmányos alapjogait korlátozza, amely az elérni kívánt büntetési célokhoz képest aránytalan. A tényleges életfogytiglani szabadságvesztés miatt az elítéltben reménytelenség és kilátástalanság alakul ki, így az emberi méltóság oly mértékben szenved csorbát, amely egy alkotmányos jogállamban megengedhetetlen – áll a beadványban. Juhász Zoltán Tamás álláspontja szerint meg kell húzni egy olyan határt, amelyen a szabadságvesztés büntetése sem léphet túl. Az arányos, céljának megfelelő büntetést a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének kizárása nélkül is ki lehet szabni – véli a jogász.
Elbukik a beadvány, mert több ponton túlzásokat fogalmaz meg – véli Kolláth György alkotmányjogász. A halálbüntetést eltörlő 1990-es alkotmánybírósági határozatból kiolvasható, hogy az élethez és emberi méltósághoz való jogot a halálbüntetés helyrehozhatatlanul megsemmisíti. A tényleges életfogytiglani szabadságvesztést lehetővé tevő törvény viszont nem zárja ki, hogy az elítélt egy esetleges közkegyelmi törvény alapján enyhébb büntetést kapjon. De a személyes államfői amnesztiára is lehetőséget nyújt. A beadvány felhívja a figyelmet az elkövetett bűncselekmény és az érte kiszabható büntetés közötti arányosságra. Erről Kolláth György elmondta: az emberi élet és méltóság védelmét az említett alkotmánybírósági határozat egyik különvéleményében a jogon túli értéknek nevezi az írás jegyzője. Ettől a tettes megfosztja a sértettet, ezért az arányokról nehéz így beszélni – vélekedett az alkotmányjogász. Szerinte nem tűrné el a magyar társadalom igazságérzete a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés eltörlését, hiszen még csak most „emészti”, hogy nincs halálbüntetés. Ezért Kolláth György korainak tartja a beadványt annak ellenére, hogy a büntetőjognak az enyhébb büntetések kiszabása felé kellene tartania. Hozzátette: ha a beadvány nem az Alkotmánybíróság, hanem az Országgyűlés elé kerülne, akkor több esélye lenne, hiszen a gond nem alkotmányos, hanem törvényhozási.
Kónya Istvánnak, a Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiuma vezetőjének nincs kifogása a törvénynyel szemben. Mint lapunknak nyilatkozta, a gyakorlatban kezelni tudták a jogszabályt, amely a bírákra bízta, hogy mikor, milyen esetekben hozzák meg a legszigorúbb döntést: legalább kétszeres és többszörösen minősülő emberöléseknél. A kollégiumvezető szerint a jogszabály általános visszatartó erőt jelent. Nem véletlen, hogy a jogalkotás a kilencvenes évek elejétől kezdve szigorodott, de a tényleges életfogytiglani büntetést így is kivételes intézményként kezelik, akár korábban a halálbüntetést. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a társadalom fokozott védelmét sem – jegyezte meg Kónya István.
Nyolcan a Csillagban. Jelenleg nyolc, teljes életfogytiglani szabadságveszté-sét töltő elítélt él a szegedi Csillag Börtönben. Egyikük, a balástyai rémként elhíresült Szabó Zoltán még a jogerős ítéletre vár. A legkeményebb büntetéssel elsőként Boi Gyulát, a baltás gyilkost sújtották, aki 1999 májusában a börtönből szabadulva féltékenységi rohamában megölte feleségét és 6, valamint 10 éves mostohagyermekeit. Legutóbb a rendőrgyilkosságért felelős Engel Zoltán kapott – első fokon – tényleges életfogytiglani szabadságvesztést. Őt most kórházban ápolják.
