Lebontani a bizalmatlanság falát

A közoktatási törvény nagy vitát kavaró titoktartási passzusa körül lecsillapodtak a kedélyek, amióta tavasszal a kormány módosította. A szakértők, érdekvédő szervezetek és az ellenzék egybehangzóan kritizálta a korábbi változatot, amely szembeállította egymással a szülőket és a tanárokat. Nem tudni, hogy a kicsikart módosítás a józan ész diadala volt, vagy a kabinet csak egy újabb alkotmánybírósági elmarasztalástól tartva adta be a derekát. Mindenesetre tavasz óta legalább van egy olyan szelete a közoktatásnak, amelyben nincsenek háborús viszonyok.

2004. 07. 27. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Elcsitultak a viták a közoktatási törvénynek a tanárok titoktartási kötelezettségét szabályozó részével kapcsolatban, miután a pedagógus-szakszervezetek, az oktatási jogok biztosa és az ellenzék heves tiltakozása nyomán idén tavasszal újfent módosították a jogszabályt. Emlékezetes, tavaly nyáron nagy vitákat kavart, hogy az akkori módosítás lényegében titoktartásra kötelezte a pedagógusokat. Például, ha a tanár tudomást szerzett arról, hogy tanítványa cigarettázik, drogozik, bűnözőkkel került kapcsolatba, esetleg teherbe esett, akkor is csak a diák írásos engedélyével közölhette a szüleivel. Túl azon, hogy egy óvodás vagy kisiskolás gyermek nem tud felhatalmazást megfogalmazni, a törvény egyesek szerint azt a hamis látszatot is keltette, mintha mindig a szülők idéznék elő a problémákat, illetve utólag gátolnák azok megoldását. A szakemberek számára az is elfogadhatatlan volt, hogy miközben a pedagógusok bizonyos adatokat nem adhattak ki a szülőknek, addig például egy büntetőeljárásban minden rendelkezésére álló – olykor bizalmasan szerzett – értesülést továbbra is meg kellett osztaniuk a nyomozó hatósággal.
Az elhibázott törvényt nemcsak az ellenzék, hanem a szakszervezetek, az oktatási jogok biztosa és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia is kritizálta. Sokak szerint az Országgyűlés baloldali többsége idén márciusban végül azért döntött a vitatott rész módosítása mellett, mert szinte biztosra lehetett venni, hogy a Pokorni Zoltán korábbi oktatási miniszter által az Alkotmánybíróságra eljuttatott beadvány nyomán a testület elmarasztalja a törvényhozókat.
Az új szabályozás egyik sarkalatos pontja, hogy a tanár a szülőkön kívül másnak nem mondhatja el, amit a diákról megtud, továbbá államigazgatási vagy büntetőeljárásban sem kötelezhető arra, hogy a tanítványáról terhelő adatokat szolgáltasson. Ezáltal az ügyvédekhez és a papokhoz hasonlóan immár a pedagógusoknak is titoktartási kötelezettségük van.
A jogszabály leszögezi azt is, hogy a gyermek- és kiskorú tanuló szüleitől csak akkor tarthat vissza értesüléseket, ha azok közlése sértené a gyermek érdekeit, vagy veszélyeztetné testi, értelmi és érzelmi fejlődését. Ilyen például, amikor a tanár tudomására jutott esemény szülői magatartásra vezethető vissza. Nagykorú tanulóknál már nincs általános adattovábbítási kötelezettség, csupán a szülővel közös háztartásban élő, önálló jövedelemmel nem rendelkező diákok esetében adhatók ki a tanulmányi eredménnyel, illetve fizetési elmaradásokkal kapcsolatos információk.
Kerpen Gábor, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke lapunknak elmondta: a törvény tavalyi változatából az látszott, hogy a jogszabály kiagyalói a szülőket rossznak, a pedagógusokat pedig megfontolatlannak tartják. Ráadásul az érintetteket sikerült annak rendje és módja szerint egymásnak ugrasztani. Kiemelte: a tavaszi módosítás már sokkal jobb, és eddig csak kedvező visszajelzéseket kaptak. Ennek ellenére az a véleményük, hogy nem volt szükség külön szabályozásra, a pedagógusok eddig is el tudták dönteni, mikor és mit szabad elmondani a szülőknek; a bizalmatlanság fala helyett inkább újabb kommunikációs csatornákat kellene építeni – tette hozzá.
Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa emlékeztetett: az első módosításról nem kérték ki a véleményét, csupán a parlamenti vitában fogalmazhatta meg aggályait. Úgy vélte, nem a minisztériumban, hanem a bizottsági üléseken kerültek bele azok a vitatott részek, amelyeket később – szerencsére – megváltoztattak. Az iskolák ijedten fogadták a tavalyi módosítást, nem volt világos számukra, hogyan értelmezzék, mit kezdjenek vele, ugyanakkor tavasz óta megnyugodtak a kedélyek – fűzte hozzá.
Sipos János közoktatási helyettes államtitkár is úgy látja, hogy rengeteg félreértés keringett a törvény jogértelmezése körül. Leszögezte: az eredeti szabályozásban sem volt szó arról, hogy a pedagógust a csínytevő diák cinkosává tegyék. Például ha a tanuló drogozás vagy cigarettázás közben lebukott, és fegyelmi eljárás indult ellene az iskolában, arról kötelezően a szülőket is értesítették. Hozzáfűzte: semmi kivetnivaló nincs abban, ha a mindenki számára világos jogértelmezés érdekében pontosítanak egy jogszabályt, amely őrzi a közoktatási törvény szellemiségét, a gyermekek érdekének elsődlegességéből indul ki, ráadásul mindegyik fél számára elfogadható.
Sió László, a Fidesz oktatási műhelyének vezetője ezzel szemben azt hangsúlyozta: nem a jogszabály megértésével, hanem annak alapelvével volt gond. A minisztérium vezetői saját hibájuk beismerése helyett a pedagógusokra mutogattak, őket sértegették, miközben a módosított jogszabály lényegesen eltér a korábbitól. – A mostani változat gyakorlatilag megegyezik azzal, amit mi javasoltunk, ezért a Fidesz vissza is vonta alkotmánybírósági beadványát – mondta.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.