Dél-Borsod három települése, Nyékládháza, Mályi és Kistokaj mondhatni alaposan megkapta a maga részét a Medárd-napi esőzésből. Június 9-én úgy elverte őket a jég, hogy minden második tetőn keresztül meg lehetett látni az eget. Nem kímélték az öklömnyi darabok a határt és az ipari telephelyeket sem, volt olyan gazda, akinek az egész termését elvitte a jég. Úgy tűnt, a borúra hamar jön a derű, mert Medgyessy Péter a jégverés másnapján Dél-Borsodban termett, és ígérte, az állam megtéríti a károkat. Lehet, hogy csak az európai parlamenti választások miatt tette? A június 9-i látogatásnak mindenesetre Kistokajban meg is lett a hozadéka, az MSZP nyert. Nyékládházán azonban már némi fenntartással viseltettek az emberek az eddig üres szónak bizonyuló ígéretekkel szemben, ott ugyanis a Fidesz néhány tucat szavazattal megverte az MSZP-t az ősi szocialista bázisnak számító településen.
Július vége van, és dél felé jár az idő, mégis októberi hangulat uralkodik, amikor Nyékládháza felé közeledünk. Itt még épp csak esik, de a rádióból hallani, hogy Háromhután már vízben állnak az utak és bokáig vízben ázik Debrecen és Szeged környéke is. Maga Nyékládháza a várakozásokhoz képest kedvezőbb képet mutat. A víz ugyan itt is áll az utcákban, ám nem ez ötlik szembe, hanem az, hogy minden harmadik-negyedik portán új tető virít. A többnyire cserépből készült piros födémekről azonban hamarosan kiderül, nem a tulajdonos jószántából, hanem kényszerből kerültek oda, hiszen az öklömnyi jegek által szétlyuggatott pala helyett gyorsan és drágán kellett újat csináltatni.
Rácz Ferencné hetvennégy éves, idős nyugdíjas asszony, kilencedmagával lakik egy jókora portát. Maga a ház arról árulkodik, hogy gazdái nem nagy pénzű emberek, a födém viszont újdonatújan pöffeszkedik az ódon vakolatú ház homlokzatán.
– Az összes tetőt, palát mind szétverte a jég, le kellett szedni az egészet. Nem akartuk mi cserélni, de hát annyira tönkrement, hogy nem volt mit tenni – mondja Margit néni, aztán mindjárt el is sírja magát, mert azt kezdi mesélni, hogy miből is kell összeszednie azt a kétmillió forintot, amibe az új tető került. – Meghalt a menyem három éve, a két unokám árvasági ellátásából raktam össze a pénzt, meg aztán vár még a mester, hogy kölcsönből ki tudjuk fizetni, amivel még tartozunk – mondja elkeseredetten. Kérdésemre, hogy önkormányzattól, államtól kaptak-e segítséget, csak a fejét rázza elkeseredetten. – Beszéltem én a polgármester úrral, de hát ő se tud adni, ha nincs, ha a kormány nem ad – mondja. – Azt suttogják az okosok, hogy nem lesz itt semmi pénz, örülhetünk, ha 70-80 ezer forintot kapunk.
Még fel sem ocsúdok a lehangoló benyomások után, amikor rádöbbenek: Margit néni szorult helyzete özvegy Bolgár Gáborné nyomorához képest akár szerencsésnek is nevezhető. A nyolcvanéves asszony egyedül él egy valóban rozoga házban, aminek a tetejét teljesen szétszedte a vihar. Mivel se biztosítása, se pénze nincs, nem nagyon tudja elképzelni, hogy mi lesz a lakhelyével.
– Tegnap felmentem én a polgármesteri hivatalba – kezdi mindjárt a lényegnél Piroska néni –, mert korábban, mikor jöttek, s megnézték mennyire vert el a vihar, azt ígérték, hoznak cserepet. Mondtam is: ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. De most már másképp beszéltek, azt mondták, menjek a lányomhoz Pécelre, kérjek tőle pénzt, mert itt csak úgy lesz új tető, ha a cserepet előre kifizetem. Miből tenném?
Tovább állunk, megnézzük mi történt a Medgyessy Péter által június 9-én meglátogatott Kistokajban. Ott bizony kevesebb az új tető és több a nejlonnal borított födém, mint Nyéken. Rácz Lajos háza tetején azonban még az sincs, mert abban a reményben, hogy gyorsan kijavítják az elemi kár nyomait, nem kért fóliát időben a kilyuggatott palára.
– Most, hogy látom, sehova se haladnak a dolog, próbáltam fóliát szerezni – mondja. Nincs mit tenni, saját két kezemmel állok neki valamit csinálni, mert nekem pénzen nincsen – tárja szét a kezét a jelenleg munka nélkül lévő középkorú ember. Ráczéktól a református lelkészi parókiára kanyarodunk, Godáné Falucska Ilona református lelkészhez kopogtatunk be. A lelkész meglehetősen szomorúan látja az egyházi ingatlanokat ért kár rendezésének lehetőségeit.
– A parókiát úgy-ahogy már rendbe tetettük, ezt a kisközség állta is, hiszen laknunk csak kell valahogy – mondja. – Nagyon bízom benne, hogy a templomot ért károk azon részével is sikerül megbirkózni, amik veszélyeztetnék a használatot. Arra viszont már biztosan nem lesz pénz, hogy az esztétikai jellegű hibákat kijavíttassuk, és biztosan nem jut pénz az imaház rendbe tételére – mondja, majd hozzáfűzi, hogy az egyház sem a polgármesteri hivatalra, sem a nehéz helyzetbe került hívőkre nem számíthat.
Nem kímélte a vihar Tarapcsák József autókereskedő mályi telephelyét sem: a főút melletti szabad ég alatt álló kereskedésben 104 kocsit vert el a jég, s ebből mindössze nyolc volt biztosítva. – Első körben nem fogadtuk el a biztosító ajánlatát, mert szégyenletesen alacsony volt, mondja a használt kocsikkal üzletelő szakember.
– Ha sikerül megállapodnunk az Alliance Hungáriával, úgy számolunk, hogy nem egészen 30 millió forinttal „megússzuk” a jégverést. Tarapcsák úr természetesen nem vár, nem is várhat állami segítséget, mint ahogy nem számíthat senkire az a közel száz autótulajdonos sem, akik bizományos értékesítésre odaadták a kocsijukat a mályi kereskedőnek. Az ugyanis benne foglaltatik a megállapodásban, hogy a járművek szabad ég alatt állnak, és ennek kockázatát az autókereskedő nem vállalja. A dolog tanúsága mindenesetre Tarapcsák úr számára annyi, hogy a többi környékbeli kereskedőhöz hasonlóan ő is megkezdte a védőfóliák felszerelését a telephely fölé. Amint mondja, ennek a költsége is megközelíti a tízmillió forintot.
Talán még az autókereskedőnél is rosszabbul járt Kósa Benjámin nyékládházi mezőgazda, akinek közel 14 hektárnyi búzájából tízet vert el a jég, minimálisan másfél millió forint azonnali árbevétel-kiesést okozva számára. – Ezzel sajnos, nincs vége – sorolja tovább veszteségeit – ugyanis a napraforgóról meg a kukoricáról még szót sem ejtettünk. A napraforgón látszik, hogy abból nem lesz semmi, mert jégverés miatt egy helyett több tányért vet, az pedig virágnak jó, de magot nem ad. Ha még ezt is hozzáveszem, meg azt, hogy a kukoricának sem sok esélye van arra, hogy összeszedje magát, máris négymillió forintos kárnál járok, ami a növénytermesztésből származó árbevételem fele. Fogalmam sincs, hogyan fogjuk ezt kiheverni! – tárja szét a karját elkeseredetten. Kósa úrnak se igen van szerencséje Medgyessy Péter ígéretével, mert mint kiderült, a mezőgazdasági kárra fillért sem kívánnak adni az illetékesek.
A legjobban talán azok jártak, akik biztosítást kötöttek, mint például Mecskári László Tüzép-tulajdonos, akinek egyik raktárának tetejét fele részben lebontott a vihar.
– Mi a Generali Providencia biztosítóval állunk szerződésben, s ennek alapján kaptunk egymillió forint kártérítést. Ebből teljes egészében meg tudjuk csináltatni a tetőt – mondja, majd hozzáfűzi: a biztosítás drága ugyan, de sokkal biztosabb, mint a Medgyessy Péter segítségére várni. Ebből ugyanis szerencsés esetben még lehet valami. Nem úgy, mint a kormányfő fellengzős ígéreteiből…
origo.hu
Orbán Viktor: Régi és kínzó adósságát teljesítette Magyarország
