Ma 300 millió kövér ember él a Földön. 1995-ben számuk „csupán” 200 millió volt. Az Egyesült Államok lakosságának majd fele, 127 millió fő túlsúlyos, és közülük 60 millió kövér. A számok tízszeres növekedést mutatnak húsz év alatt: jelenleg évente öt százalékkal nő a kövérek száma az óceán túlpartján. A britek is az amerikaiakhoz hasonló növekedési aránnyal „büszkélkedhetnek”, de még az általunk törékenynek tartott franciák közül is tavaly a mintegy 60 milliós lakosságból 5,4 millió volt a túlsúlyos. Franciaországban három év alatt 650 ezerrel nőtt az ebbe a kategóriába tartozók száma.
Ám nehogy azt higgyük, hogy csupán a mindent elárasztó jólét következtében nő a kövérek száma. A ENSZ Egészségügyi Világszervezete, a WHO jelentéséből kiderül, hogy a kövérek egyharmada, több mint 100 millió ember a harmadik világ országaiban él. A kövérségi világranglistán olyan országok vívtak ki előkelő helyezést, mint Brazília (34 százalék), Egyiptom (33 százalék), Mexikó (25 százalék), míg a karibi szigeteki nők fele túlsúlyos. A „feltörekvők” között feltétlen meg kell említenünk az ázsiai országokat, ahol most rakétasebességgel terjed a kövérség: Kína, Japán, India. De még az általunk éhségövezeteknek tartott helyekről is aggasztó jelentéseket kapunk, ugyanis a népbetegség még ott sem torpan meg: Afrikában a Szaharától délre fekvő részen élő emberek 12 százalékának van ilyen problémája.
Ezek szerint nem a gazdasági különbségekben kell keresni az elhízás okát, hanem az étkezési szokások megváltozásában és a testmozgás hiányában. Így a nagy szegénységben élő országoknak egyszerre két gonddal is szembe kell nézniük: az éhezéssel és a túlsúlyból eredő egészségügyi problémákkal.
Ám a legnyugtalanítóbb fejleményről, a kisgyermekkori elhízásról még nem szóltunk. A kövérséget nemzetközi méretekben figyelő Obesity Task Force jelentése szerint ma a világban ötéves korig bezárólag 22 millió nagyon kövér gyermek van. Időzített bomba fenyegeti a társadalmunkat – ez a szakértők túlnyomó többségének véleménye a gyermekkori elhízásról. Franciaországban – mint az a Le Nouvel Observateur egyik legutóbbi számának kitűnő öszszeállításában olvasható – az elhízott gyermekek száma hihetetlen sebességgel nő: a Franciaországban iskoláskorba lépő dundi gyerkőcök száma 1960-ban három, 1980-ban öt, 1996-ban 12, ma pedig 16 százalék. Ha ez a szám változatlan sebességgel nő, 2020 környékén minden negyedik gyermek kövéren kezdi meg az iskolát! Ezt a számot már elérték Görögországban, Nagy-Britanniában pedig minden ötödik gyermek túlsúlyos. Korántsem eltúlzott ez a mutató, ugyanis az Egyesült Államokban és Japánban már vannak olyan felmérések, amelyek 60 százalékos elhízást mutatnak ki egy adott életkorban.
A problémával az orvostársadalom is csak néhány év óta kezdett el foglalkozni, a gyermekorvosi tankönyvekben csak az utóbbi időben jelentek meg fejezetek a gyermekkori elhízásról. Tény, a kisgyermek- és serdülőkori kövérségben szenvedők kétharmada kövér marad felnőtt korában is. A „kettes csoportú”, tehát nem örökletes cukorbaj általában csak 40 éves kor fölött alakult ki, legalábbis eddig. Most azonban egyre több betegnél fedezik fel az orvosok a 18 év alatti korosztályban. Az is elgondolkodtató, hogy az elmúlt években a világban regisztrált új cukorbajosok közül minden második kínai és indiai volt. Az egyiptomi cukorbetegek száma arányaiban közelíti az Egyesült Államokban rögzített ilyen típusú betegségek mutatóját. A kövérek negyede cukorbeteg, és közülük 85 százalék épp a kövérségtől az.
A gazdasági növekedés Kínában bámulatos, csakúgy, mint a gyermekek testsúlynövekedése. Ez nyilvánvalóan összefügg azzal a politikával, amely egy gyermekben határozta meg a kínai családmodellt. A mindjobban kereső családok igyekeznek mindent megadni az egyetlen gyermeknek, nemegyszer elkényeztetve őt. Az iskoláskorú gyermekek három százaléka túlsúlyos, ám az ilyen gyerekek száma évente 10 százalékkal nő Kínában. A cukorbetegség mellett a magas vérnyomású gyermekek száma is gyarapszik, különösen az olyan nagyvárosokban, mint Peking. Betört a nyugati életforma, ma már a kínaiak is hektoliterszámra öntik le a torkukon a cukros üdítőitalokat, és egy sanghaji tinédzser is inkább a környéken lévő amerikai gyorsétteremben szervezi meg születésnapi ünnepségét, mint otthon. Az eddig hagyományos, Európában csak „kínai” konyhának nevezett főzési szokások is változtak: a zöldségfogyasztás visszaesett, a disznóhús egyre inkább átveszi a szárnyasok helyét, az étkezés végi tea helyett is inkább cukros üdítőitalt fogyasztanak a nyugatiasodott kínaiak.
Mindemellett az egész Ázsiában dívó néphit szerint a kövérség szép, kicsattanó egészséget, sőt sokszor erőt és gazdagságot sugall. A kerekded csöppség pedig valóságos kis Buddha, akit óvni kell mindenféle káros hatástól. Nemcsak az amerikai egészségügyi minisztérium nyilvánította tehát népbetegségnek az elhízást, a kínaiak is hasonló lépésen gondolkoznak.
Amerikában most azt tervezik, hogy pluszadókkal sújtják az éttermeket, amelyek egészségre ártalmas ételeket forgalmaznak. Betiltják a cukros-szénsavas üdítők forgalmazását az iskolákban, a kantinokban pedig diétás ételt is kell a menük közt kínálni. A csend falát talán áttörtük. Amerikában történt valami. És azt tudjuk, ha egyszer Amerika hozzákezd, akkor nincs megállás. Sokan hasonlítják a mai helyzetet a hatvanas évek dohányzás elleni harcához. Nézzük meg, hogy hol tartunk ma ebben a kérdésben! Megjelentek tehát az első hirdetések, amelyekben a más környezetben oly vonzó és ínycsiklandozó képek láthatók hatalmas fagylaltokról, sültkrumpli-hegyekről, süteményekről, elementáris kólaadagokról, alatta pedig a sátáni hangon felolvasott szöveg: „Mi legalább annyi embert megölünk, mint a dohányzás!”
Talán ennek a változásnak tudható be, hogy az egészséges táplálkozás a nagy cégeknek is kezd üzlet lenni: a gyorséttermek ma már különleges salátáikkal hirdetik magukat, lépésszámlálót és fitneszkazettát ajándékoznak vendégeiknek. Épp itt az ideje, hiszen a WHO szerint a XXI. század egész világot sújtó nagy „járványa” már túljutott az erőfelhalmozás szakaszán!
Ha a kövérség betegség, akkor beteg az a társadalom is, amelybe így gyökeret tudott verni. A XX. században korábban példa nélküli változáson ment keresztül a modern társadalom. Úgy ötven évvel ezelőtt a nyugati világ étkezése a viszonylagos stabilitásból elindult a soha nem látott dőzsölés felé. Akkoriban a sarki fűszeres jó, ha száz terméket árult. Ma bármelyik élelmiszer-nagyáruház hatezer terméke közül válogathat a vásárló. Ha egyáltalán válogat, de inkább felfal mindent. Nézzünk magunkba: talán nem túlságosan könnyű a hibát másra tukmálni, a gyorséttermekre, a zsíros ételekre, a sportlétesítmények hiányára, a cukortól pezsgő üdítőkre, a globalizáció már-már természetellenesnek ható árubőségére? Talán nem mi vesszük le ezeket a termékeket a polcról?!
Patrick Sérog francia élelmezéstudós, a nagy sikerű Enni tudni című könyv szerzője még két okot felsorolt a L’Express hetilapnak, amelyek egyértelműen elhízáshoz vezetnek: az életmód megváltozása és az otthon ülés: „A számítógép, a televízió, a busz, a mozgólépcső korában gyermekeink alig mozognak valamit. Otthon pedig a hűtőgép valóságos terülj, terülj, asztalkám.” Nemzetközi átlagban egy tinédzser napi négy órát tölt el a televízió képernyője előtt. Az iskola után az üres lakásba hazatérve teljesen természetes, hogy bekapcsolják a tévét, amely valóságos bébiszitternek számít.
És természetesen ilyenkor adják az ennek a korosztálynak szánt reklámokat, telis-tele egészségkárosító termékek hirdetésével. Ilyenkor persze jöhet a nassolás. A szülők – kevés kivételtől eltekintve – végül ráhagyják a gyerekre, hogy mit egyen: úgysem fog éhen halni – mondják. Csak éppen kövér lesz, teszik hozzá az orvosok. A reggelit elbliccelő gyerekek 30–50 százaléka lesz túlsúlyos, ugyanis ebédig nem esznek semmit, utána pedig, kikerülve az iskolából, szinte mindenevőkké válnak, legyőzendő az éhségérzetet. Napi 50–100 pluszkalória nem sok, de adjuk össze ezt a mennyiséget minden napra és évekre elnyújtva!
Az iskola sincs felkészülve az elhízás problémájának kezelésére. Még olyan szinten se, hogy legalább megértesse a gyermekekkel, hogy betegségről van szó. Nem egy esetben súlyos lelki gondok állnak a túlsúly hátterében: egy válás, egy haláleset, családi problémák, új helyre költözés, alkoholizáló szülő, mely problémák elől a gyermek az evésen keresztül menekül.
Az Egyesült Államokban becslések szerint évi 100 milliárd dollárt fordítanak a kövérség és az azzal öszszefüggő betegségek kezelésére. A nyugati országokban ez a kiadás évről évre nő, jelenleg az egészségügyi kiadások 5–8 százaléka megy el ilyen betegségek kezelésére, ami megegyezik a rák és az AIDS kezelésére fordított pénzösszeggel.
origo.hu
Csak kevesen válaszolják meg mind a 7 találós kérdést helyesen – Önnek sikerül?
