Különösen a folyók menti, úgynevezett parti szűrésű vízbázisokat veszélyeztetik a gondatlanságból származó vízszennyezések. Itt ugyanis a kutak nagyrészt a folyó menti, kavicsos-homokos rétegeken átszivárgó vizet termelik ki, és a kutakat néhány nap alatt elérheti a folyó felől érkező szennyeződés. Bár folyóink általános vízminősége a korábbi évtizedekhez képest javult, Liebe Pál, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Rt. (Vituki) főmunkatársa szerint a balesetszerű vízszennyezések annak ellenére is megfertőzhetik a parti szűrésű bázisok vizét, hogy a folyók mederfenekén egyfajta természetes, biológiai szűrőréteg működik, és a finomabb szemű mederüledék a szennyezés egy részét leköti.
A Duna menti síkságon elhelyezkedő Szentendrei-sziget parti szűrésű kútjai napi hatszázezer köbméter ivóvizet juttatnak a fővárosba és a hozzá közel eső településekre – tájékoztat Major Éva, a Fővárosi Vízművek vízminőségi és környezetvédelmi osztályának vezetője.
E vízbázist elég egyszer elszennyezni, hogy hosszú időre emberi fogyasztásra alkalmatlanná váljon. A szigetnek, amely a földtörténeti múltban a Duna által összeterelt kavics- és homokhordalékból keletkezett, vízzáró rétege nincs. Ez azt jelenti, hogy a talajba szívódott nedvesség egyenesen a mederbe kerül.
A felszíni eredetű szennyeződések a talajba szivárgó vízzel együtt egyenesen a folyót kísérő, öt–húsz méter vastagságú kavicsos rétegbe kerülhetnek, oda, ahonnan a kutak a vizet szívják.
Budapest teljes ivóvízkészletének hetven százalékát nyeri a Pócsmegyer és Szigetmonostor közti szakaszból. Itt nem csak egy esetleges, a folyót érő szennyezés jelenthet veszélyforrást: komoly problémát jelent az itt lerakott szemét. A vízkészlet érzékenységét jelzi az a néhány éve bevezetett korlátozás is, mely szerint a Szentendrei-sziget teljes területén tilos a kertészkedőknek műtrágyát használniuk. A Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság egyik munkatársa szerint viszont a háztartásokban keletkező, elszállítás híján a talajra kerülő kommunális hulladék összetétele ellenőrizhetetlen. Könnyen kerülhet vegyi anyag, olaj vagy akkumulátorsav a laza talajszerkezetű földbe. Ebből a szempontból nagy tehertételt jelenthet az is, ha a Budapestet elkerülő M0-s körgyűrű Dunán átívelő északi összekető hídja a Szentendrei-szigeten halad majd át, azon a területen, ahol a kutak jó része található. A vízművek korábban már jelezte, hogy amennyiben ezek a tervek válnak valóra, kénytelen lesz további víztisztító művet üzembe helyezni az itt kitermelt víz minőségének várható romlása miatt.
Nemcsak a Szentendrei-szigeten, hanem a Csepel-szigeten is parti szűrésű kutakat üzemeltet a vízszolgáltató. Ám míg az innen nyert vizet egy vízkezelő mű tisztítja, a Szentendrei-szigeten nyert kiváló minőségű víz művi tisztítására (egyelőre) nincs szükség, csak utólagos fertőtlenítésre.
A környezetvédelmi osztály vezetője szerint Budapest vize a legjobb az országban.
*
A főváros déli részén fogyasztott, Csepel-szigetről kitermelt vízben is csak a vas- és mangántartalom miatt szükséges a tisztítás. (Ez az egészségre nem káros, viszont a vizet elszínezheti.)
A mélyebben elhelyezkedő rétegvizek biztonságosabbak a felszíni eredetű szennyeződés szempontjából, de bizonyos esetekben – főként amikor nagy a kutak leszívása – ezek is veszélyeztetettek lehetnek. Nemrég a Debrecent ellátó, vizet a szentendreieknél mélyebbről vételező ivóvízkutak közül leállítottak tizennégyet, mert észlelték, hogy az emberre veszélyes benzol és kloroform határértéke a vízben meghaladta a megengedett ezerszeresét. A történtekért egy vegyipari cég a felelős, mert évtizedek óta szabálytalanul tárolta a mérgező anyagokat. A nyolcvanas években ugyanis tűzeset történt a cég telephelyén, ekkor jelentős mennyiségű méreg szivároghatott a talajba, majd – igen lassan – a felszín alatti vizekbe. A debreceni Biogal Rt. kútjaiból kilencet leállítottak, és további öt működését is felfüggesztették. Felmérések szerint Magyarországon majdnem a lakosság fele – ezerhétszáz településen négy és fél millió ember – fogyaszt olyan ivóvizet, ami nem felel meg az egészségügyi előírásoknak. Az ivóvízben leggyakrabban előforduló méreg az arzén, bór és nitrit.
Automatikus, szennyeződésre azonnal riasztó elektronikus figyelőrendszere nincs a Fővárosi Vízműveknek, de a vízminőséget meghatározott terv szerint ellenőrzik: rendszeresen végeznek kémiai, mikrobiológiai és biológiai vizsgálatokat. Különleges szennyeződések esetében azonban a vízből vett mintából igen nehéz pontosan megállapítani, milyen vegyi anyagok találhatók benne, hiszen ehhez több ezer vegyülettel kapcsolatos kémiai próbát kellene elvégezni – a viszonylag gyorsan lebonyolítható toxikológiai vizsgálat csupán arra képes fényt deríteni, hogy a víz összességében káros-e az emberi szervezetre.
A dorogihoz hasonló balesetnél Liebe Pál szerint döntő a kellő időben történő riasztás. Nagy volumenű szennyezés esetén csak akkor lehet idejekorán és hatékonyan intézkedni, ha a szennyezés ténye azonnal bejelentésre kerül, azzal együtt, hogy milyen és mennyi vegyi anyag jutott a mederbe. (Egy terrorista akció esetén azonban ez nem valószínű.) Magyarországot elsősorban azért szokták vízkészlet szempontjából erősen veszélyeztetett területként emlegetni, mert felszíni vizeink nagy része külföldről érkezik. E szennyezések időben történő jelzésére hazánkban riasztórendszer működik. A víz tisztaságát a vízművek is rendszeresen ellenőrzik, de egy balesetszerű szennyezés kapcsán nagyon sok komponenst kell vizsgálni, s e vizsgálatok egy része rendkívül drága. Teljes körű vizsgálat nem végezhető olyan rendszerességgel, hogy ez a szennyezést időben jelezné. Riasztás esetén pedig csak a kutak azonnali leállítása lehet a megfelelő intézkedés. A kutató véleménye szerint a legutóbbi esztergomi vízmérgezés azonban feltehetően nem jelent veszélyt a budapesti vízellátásra.
A Szentendrei-szigeten nem található olyan vegyi üzem, amely nagy mennyiségű káros anyagot bocsáthatna ki. A vízbázisok megóvása érdekében a sziget önkormányzataival folyamatos kapcsolatot tart fenn a vízszolgáltató. Évente egyszer úgynevezett szemétszüretet tart a Fővárosi Vízművek, ilyenkor mázsaszám szedik össze a kiszórt hulladékot a sziget teljes területén. Láthatatlan veszélyforrást jelentenek viszont a csatornázatlan területek, derítők (pöcegödrök), amennyiben ezek nem szabályszerűen vannak megépítve.
A kutak közvetlen környéke zárt terület, amelyet igen szigorúan őriznek a szándékos fertőzések megakadályozása érdekében. Ha mégis katasztrófa történne – például egy terrorakció során nagy mennyiségű mérgező vegyi anyag jutna a mederbe vagy a fölbe –, körülbelül húsz napig tartana, míg a méreg felszívódna és megfertőzné a kutakat. Ilyen esetre az osztályvezető állítása szerint a Fővárosi Vízművek kidolgozott krízistervvel rendelkezik, ám ezt lapunkkal részletesen nem ismertette. A víztárolókban lévő tartalék is elegendő néhány napra, de szükség esetén a Csepel-szigeti kutak által termelt ivóvizet át tudják irányítani a főváros más területeire.
A Vituki Rt. főmunkatársa szerint a parti szűrésű vízbázisok esetében – mint a dorogi vagy a budapesti – nem elegendő a kijelölt területeken, a kutak környékén védekezni a szennyeződések ellen, hanem az egész vízgyűjtőre kiterjedő vízminőség-védelmet kell biztosítani.
– Budapest víztartalékaival kapcsolatban emlékeztetnék arra – mondja Liebe Pál –, hogy Erdélyi Mihály, a néhány éve elhunyt kiváló hidrogeológus úgy tartotta: a Szigetközben és a Csallóközben, a Duna hordalékkúpjában a több száz méter vastag kavicsrétegben levő, az állandó friss utánpótlódás miatt nagyon jó minőségű víz lehetne Budapest vésztartaléka. Ezért is ellenezte a bős–nagymarosi vízlépcső megépítését. Amikor elterelték a Dunát, nagyon megváltoztak ott az utánpótlódás feltételei, amely most nem a Duna természetes medrű főágából, hanem főként a dunacsúni duzzasztott tározótérből szivárog ki. Ennek alján az iszapos lerakódásokon keresztül átszivárgó rosszabb minőségű víz ronthatja a vízkészlet állapotát.
Tihanyban
Idén is lesz Tranzit
