Aki itt volt, nem felejti, aki nem látta, nem tudja – állítólag egy orosz katona írta fel a falra ezt a mondatot a Monostori Erődben, amely 1945 után a szovjetek déli hadseregcsoportjának legnagyobb lőszerraktára volt. De írhatta volna bárki a magyar katonák közül is, akik a két világháború között ott állomásoztak. Vagy azok a nyugatról hazaszállított hadifoglyok, akiket 1945-ben itt helyeztek el.
Az építményóriás csak testközelből tárul fel az ide érkező előtt, ami építészeti szempontból érthető. Idegenforgalmi szempontból viszont érthetetlen, hogy egyetlen tábla sem igazítja el az erődöt látni akaró turistát. Még ma sem. Többszöri kérdezősködés után találunk rá az oda vezető bekötőútra. Bal oldalán ott a – nem éppen elegáns – felirat, csak benőtte a gaz. De aki nem csügged, és elszántan folytatja útját, ha túljut a vigasztalan látványt nyújtó hajdani orosz őrportán, elnyeri méltó jutalmát. A belső udvarban még mindig nem érzékeli igazán, milyen csoda vár rá. De rögtön megérti, amint belép az épületbe, és elkezd barangolni a téglából rakott, egymást metsző boltívek alatt.
Aki teheti, jó, ha előre jelzi, mikor érkezik, és vezetőt kér. Így sokkal többet láthat, és többet tudhat meg erről a fantasztikus helyről.
A szabálytalan hatszög alakú, hatalmas faragott kövekből és téglából épült, három emelet magas erődben 640 kisebb-nagyobb helyiség, tizenhat nagyterem, tizenöt 20–25 méter mély kút (négyet már feltártak, mindegyik ad vizet), négy nagykemence szolgálta az ott állomásozókat. A klasszicista épületegyüttest kőfallal körülvett sáncárok övezi. Belül több önmagában is zárt erődítmény – az egymás tükörképeként felépült déli és a nyugati bástya, a Dunára néző toronybástya – áll.
A felújított részben konferenciatermet és szekcióülésekre alkalmas két kisebb helyiséget alakítottak ki. A folyosón a magyarországi világörökség-helyszínek fotói. A legtöbb helyiség falát azonban még valami különös vörös festék fedi. A fáma úgy tartja: vörös iszapot hozattak a timföldgyárból, s hogy ne unatkozzanak a katonák – mármint az 1945 után ott tanyázók –, bepingáltatták velük a falakat. Most kvarchomokkal fújják, tisztítják. Bélyeges téglák bújnak elő a vörös mázolmány alól, jó néhányon ott az Esterházy-címer. (Az idén az erődben ütöttek sátrat a Város- és Faluvédők Szövetsége által szervezett örökségvédő gyermektábor lakói. Ők is sok mindenben segítenek, a téglatisztításban is.) A már megtisztított folyosók, termek monumentalitásukkal és egyszerűségükkel kápráztatják el a szemlélődőt.
A tiszti körlet szobáiba valaha kazettás faajtókon lehetett bejutni. Jó részüket eltüzelték, a hajópadlót fölszedték. A boltozatos, gyönyörű pincébe süttői márványlépcső vezet. Kovácsoltvas korlátja szerencsére megmaradt. A legfölső szinten még megvannak a csillék, ezeken szállították a lőszert, az ellátmányt ott, ahol valaha csizmadiák, fegyverjavítók dolgoztak.
A legénységi épületben harminc katona lakott egy teremben, minden második ilyen helyiséghez egy méterszer félméteres fogda tartozott. A boltíves folyosókból fülkék nyílnak, az épületet védelmező katona így fedezékben maradhatott. De csak elméletben, mert harc itt már nem volt, ezért maradt meg sértetlenül ez az épületkomplexum a világháborúk után is. (A komáromi erődrendszer történetével korábban foglalkoztunk. Lásd: Vár állott – pusztuló értékeink nyomában, 3. Magyar Nemzet Magazin, 2003. július 26.)
Vezetőnknek köszönhetően bejárhatjuk az erőd négy kilométeres folyosórendszerének egy részét is. Az ablakok, azaz lőgalériák felső részén ívesen faragott kövek. A szemközti falon fénycsíkok villódznak, majd egyszer csak koromsötét lesz, fordul a folyosó. Kinn, a sáncárokban vakít a fény. Szabályos félkörívben kanyarodik az egyik fal. Kőfaragók mestermunkája.
Az istállókban a vörös márvány etetőkből csak mutatóban maradt épségben néhány. A többit letördelték. A szovjet csapatok kivonulásakor több mint hárommilliárd forintos kárt állapítottak meg a felmérést végzők. Ha ehhez az összeghez végre hozzá lehetne jutni, az jelentősen előrelendítené a felújítás munkálatait.
Szamódy Zsolt 1991 februárjában fotózott itt először, saját felelősségére, mert a terep még tele volt lőszerrel, később érintésre robbanó gránátokat is találtak. Tudta, hogy sokat kockáztat, mondja, de annyira rabul ejtette a látvány, hogy nem tehetett másként. (A fotóiból összeállított könyv hamar elfogyott. Kár, hogy nem adják ki újra, és nem árulják a helyszínen. Biztosan szívesen vennék a látogatók.)
Amikor a Monostori Erőd felújítására, kulturális hasznosítására és fejlesztésére 2000-ben közhasznú társaságot hozott létre a három illetékes tárca: a kulturális, a honvédelmi és a pénzügyi, valamint a város és a megye, voltak, akik úgy gondolták: jó, ha évente két-három ezer látogatót sikerül idecsalogatni. Most hetvenezernél tartanak, és az érdeklődés egyre nő. Tavaly óta szárnyashajóval is megközelíthető Budapestről az erőd, igaz, nem olcsón. A vízen érkezőt azonban egészen más látvány fogadja, mint a közúton, autóval ide tartót.
A helyreállítási munkát pontosan ütemezett program alapján végzik. Ahhoz azonban, hogy megfelelően tudják működtetni az erődöt, a külső területek fejlesztését és hasznosítását is meg kellett oldani. Az erre vonatkozó tervet 2001-ben készítette el Erő Zoltán, Vadász Orsolya és Varga Péter István. A cél az, hogy a Monostori Erőd egyszerre szolgálja a kulturálódásra, műélvezetre, játékra és pihenésre vágyó embereket.
Rendeznek itt – október 31-ig – képzőművészeti kiállításokat, színielőadásokat (játszott itt Schilling Árpád és Vidnyánszky Attila), operaesteket, lovas napokat, hadijátékokat s a júliusi rombarát napon minden évben zene-, hang- és fényjátékot. Augusztus 23-tól az Artfort ifjúsági alkotótáborban egy hétig több művészeti ág képviselői táboroznak az erődben, munkáikat a nagyközönség is megnézheti. A volt kantinban az erőd történetének egy-egy szakaszát bemutató hadtörténeti kiállítás várja az érdeklődőket. Az 1760 négyzetméteres volt katonai pékség egy részében látogatható szakmatörténeti bemutató két éven belül kenyérmúzeummá bővül, és 2005. szeptember 25-én itt nyitják meg az európai kulturális örökség napját.
A hazai vendéglátásban szerzett sok rossz tapasztalat után öröm, hogy itt mosolyognak a látogatóra, türelmesen válaszolnak a kérdéseire, és szemmel láthatóan azzal vannak elfoglalva, hogy aki idejön, jól érezze magát.
(Információt kérni és bejelentkezni lehet a
06-34/540-582-es telefonszámon vagy e-mailen: info@fort-monostor. hu)
origo.hu
Fontos, új funkcióval bővül a KRÉTA
