Az Európai Unió napokban felálló kormánya, a bizottság, nem felel meg a hatékony kormányzás eme parkinsoni elveinek. Létszáma huszonöt fő, ami önmagában lehetetlenné teszi a hatékony munkát. Baj van a szakértelemmel is. A nemzeti kormányok által újonnan kinevezett tizenkilenc biztos (hat régi ugyanis megmaradt) többsége korábban kormányfő volt, a külügyekkel foglalkozott, esetleg pénzügyminiszter volt. Ezzel szemben iparpolitikai, tudománypolitikai, mezőgazdasági kérdésekhez – legalábbis a korábbi foglalkozás alapján ítélve – senki sem konyít. Volt külügyminiszterből például négy is van a bizottságban, ráadásul éppen a külügyminiszteri poszt az, amelyre külön eljárás alapján történik a kinevezés. Egyáltalán nem biztos, hogy az európai külügyminiszternek kiválasztott személy a most megnevezett bizottsági tagok közül kerül ki, ez esetben a vele egyező nemzetiségű bizottsági tagnak le kell mondania.
Az is baj, hogy az eszkimó ezúttal is több, mint a fóka. Tizenhét olyan minisztérium van, ahova valódi irányítási hatáskörrel rendelkező biztos nevezhető ki. Ha a bizottság elnökét és két helyettesét leszámítjuk, akkor is öt bizottsági tag marad tárca nélkül. A tárcák elosztása a bizottsági elnök, José Manuel Barroso feladata, és minden diplomáciai képességére szüksége lesz, hogy ezt a feladatot megoldja. Az EU vezető országai részéről ugyanis nagy nyomásnak van kitéve, hogy az ő embereiket tegye a fontos tárcák – a belső piaccal foglalkozó, a kereskedelmi, a verseny vagy a gazdasági és pénzügyi főigazgatóság – élére. Ez elvben mindegy lenne, hiszen a bizottsági tagok az unió egészének ügyét kell hogy képviseljék, vagyis semlegeseknek kell lenniük. Ezt a szabályt azonban csak annyira veszik komolyan, mint a lisszaboni célok teljesítését, vagyis hogy az unió 2010-re a világ leghatékonyabb, legdinamikusabban fejlődő, tudásalapú gazdasága lesz.
origo.hu
Beszédes nevek: Ukrajnáért rég elfeledett figurák léptek ki ismét a napfényre
