Évente 50-60 légiósmegbetegedést regisztrálnak Magyarországon, a fertőzöttek közül négyen-öten bele is halnak. Hazánkban 1998 óta kötelező bejelenteni az ilyen eseteket – tájékoztatta lapunkat Karászi Julianna, a Miskolci Semmelweis Kórház infektológiai osztályának vezető főorvosa.
Mint arról beszámoltunk, egy hónap alatt ketten – egy fiatal lány és egy középkorú férfi – vesztették életüket a miskolci intézetben. Mindkettőjükkel a légiósbetegségként ismert atípusos tüdőgyulladás végzett. Egyiküknél kimutatták a kórokozót, a másiknál szerológiai vizsgálattal nem sikerült igazolni, bár a klinikai tünetek erre utaltak.
A légiósbetegséget okozó Legionella pneumophila mindenütt jelen van a környezetünkben, különösképpen a nedves, vizes területeket kedveli. Légutakon át, vízpermet belélegzésével terjed, ezért nemcsak a tiszítatlan légkondicionálók, hanem a párásítók, a vízcsapok és a vízvezetékek útján is.
Emberről emberre nem terjed, hajlamosító tényező a dohányzás vagy a legyengült immunrendszer. A legionárusbetegség lehet enyhe vagy igen súlyos, akár halálos lefolyású is – tette hozzá a főorvos. Előbbi magas lázzal, izomfájdalommal, fejfájással, esetleg légúti tünetekkel, hasmenéssel jár. Utóbbi igen gyorsan súlyossá válik, és gyakran vérzéses tüdőgyulladás is fellép. A betegség gyógyulási ideje akár két-három hét is lehet. Létezik ellene hatásos antibiotikum, de a fertőzött a kezelés ellenére is meghalhat. A klinikai tünetek alapján nem mindig lehet eldönteni, hogy típusos vagy atípusos tüdőgyulladásról van-e szó, ilyenkor az orvosok olyan terápiát írnak elő, amely mindkettő ellen eredményes.
Légiósokról nevezték el. A betegséget 1976 óta ismerik, amikor Philadelphiában egy veteránlégiós-találkozó résztvevői közül kétszázan megbetegedtek, és harmincnyolcan vesztették életüket vérzéses tüdőgyulladás miatt. A szakembereknek sikerült azonosítaniuk a kórokozót, a Legionella pneumophilát, amely akkor kapta nevét is. Bebizonyosodott, hogy az épület légkondicionáló berendezése terjesztette a végzetes kórt.
