Laboratóriumi eset

Kökény Mihály egészségügyi miniszter felavatta a szegedi klinika új hemodinamikai laboratóriumát, sőt beszédet is intézett az egybegyűltekhez. De nem is ez a baj. A baj az, hogy az őt tárgyalásra invitáló helyi sztrájkbizottsággal már nem kívánt eszmét cserélni a legendás ágyszámleépítő, mondván az egyetemi klinikák dolgozóinak munkáltatója az Oktatási Minisztérium. Tetszik érteni: avatni, kellemkedni igen – problémákról beszélni nem. Az már csak egy apró részlet, hogy az említett laboratórium kialakításához a kormányzat egyetlen fityinget sem adott, gyakorlatilag szponzori és némi egyetemi pénzből hozták létre.
Ezek után nem is lehet csodálkozni azon, hogy az eseményre meghívott szakszervezeti vezető, Palotás András nem kívánta végignézni a miniszteri hercigeskedést. Mint mondta, kötetlen beszélgetést egy cukrászda teraszán is folytathatna Kökény Mihállyal, de a sztrájkkészültség és a feszültségek hivatalos tárgyalást és nem bájcsevegést igényelnének.
Itt már akár vége is lehetne a cikknek, de mert az örökké beteg magyar egészségügyről van szó, csak idebiggyesztenék még egy bátortalan gondolatot: nem biztos, hogy a bajok forrása feltétlenül a pénzhiány. A félreagyműtötteket, fekete angyalokat nem az alulfizetettség keltette életre (bár része van benne), hanem a tutyimutyiság, a káosz. Talán protokollból kellene kevesebb meg a kórházakba bebújt pártpolitikából. A szakszervezetekkel kéne szót érteni, nem a szózatokat fogalmazgatni.
Amúgy köszönet a laborért. Azoknak, akik csinálták…