Mert kár nosztalgiázni

Valami húz, mindig máshová. A Sziget egy héten át reggeltől estig folyamatosan átmegy önmagán, hullámzik a zene és hullámzanak az arcok a zenén túl, mert tudni kell, hogy a másik sarokban mi történik és mi szól. Persze folyamatosan várunk valakit, aki elszaladt egy sörért vagy egy pizzáért, a másik meg telefonál, de nem hall semmit, ezért ordít és gesztikulál, míg nekimegy annak, akivel épp társalog. Időnként a fontos emberek kíséretében a gazdák is bejárják a területet; a kultusztárca vezetője meg egyenesen úgy vélekedik, Balassi Bálint maga is itt lenne, ha élne.