Amerikai békeszervezetek, alternatív sajtóforrások, de helyi New York-i napilapok is arról számolnak be, hogy az első Irakból hazatérő katonák szervezetében néhány esetben szegényített uránium mutatható ki. Nemcsak a katonákéban, hanem a New York-i nemzeti gárda Irakban szolgáló tagjainak – „civilben” New York-i rendőrök és tűzoltók is vannak közöttük – szervezetében is, jóllehet ők a 2003. márciustól májusig folyó harcokban részt sem vettek.
A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem vegyi és környezetbiztonsági tanszékének oktatója, dr. Földi László kérdésünkre elmondta, hogy a szegényített uránium (DU; ismertebb, de nem teljesen pontos nevén gyengített uránium) az urándúsítás során ipari melléktermékként keletkezik. Kedvező tulajdonságai miatt alkalmazzák páncéltörő lövedékek átütőképességének fokozására. Bár a természetben megtalálható vagy a nukleáris fegyverekben használt urániumhoz képest kisebb mértékben, de szintén sugárzó anyag – mondta el kérdésünkre írásban eljuttatott válaszában dr. Svéd László orvos vezérőrnagy, a Honvédelmi Minisztérium munkatársa. A szegényített uránt tartalmazó lőszerek kialakítása olyan, hogy nyugalmi állapotban a kibocsátott sugárzás nagy részét elnyelik. A lőszerek urántartalma akkor válik veszélyessé, amikor a lövedék a célba csapódva megsemmisül. Ennek következtében a cél belseje és közvetlen környezete DU-porral, fémszilánkokkal és egyéb mérgező anyagokkal telik meg.
– Eleinte nem fordítottak kellő figyelmet erre, és az előző öbölháború során a véletlenül kilőtt saját tankok szétszerelésére Irakba érkezett amerikai katonák közül sokan súlyos egészségkárosodást szenvedtek, mivel napokig dolgoztak a roncsok között mindenféle védőfelszerelés nélkül – mondja dr. Földi László mérnök őrnagy, aki 2002-ben járt fegyverzetellenőrként Irakban.
A DU szervezetre káros hatását többféleképp fejtheti ki – tudtuk meg dr. Svéd László orvos vezérőrnagytól. A szervezetbe két módon kerülhet: vagy a lövedék célba csapódásakor, a robbanáskor szétszóródó, a katona testébe fúródó radioaktív anyagtól szennyezett repeszekkel, vagy a robbanás során felszabaduló DU-por belélegzésével.
A szegényített urán tehát nemcsak a cél közelében tartózkodó ellenséges katonára jelent veszélyt, hanem az akár percekkel, akár napokkal később a helyszínen járó saját erőkre is. A DU-por ugyanis lerakódik a talajon, a növényzeten, a ruházaton és a felszerelésen. Radioaktivitása pedig rendkívül sokáig megmarad.
Egészségkárosító hatása is kétféle lehet. Mivel az urán nehéz földfém, a nehézfémekhez hasonlóan mérgező: a szervezetbe jutva erősen károsítja a vesét és a májat. Hasadóanyagként azonban radioaktív sugárzása is károsítja az emberi szervezetet.
Az amerikai Doug Rokke őrnagy 1990–91-ben olyan egységet vezetett Irakban, amelynek feladata volt feltárni és semlegesíteni a DU-lőszerek hatását. Különítménye később részt vett a gyengítetturánium-szennyeződéseknek kitett amerikai katonák kezelésében is. Rokke ma súlyos beteg, csapatából már többen halottak. Az ő véleménye szerint nem csupán azok szorulnak rendszeres orvosi felülvizsgálatra, akik kilövik, hanem azok is, akik szállítása, tárolása során vagy megsemmisülése után kerülnek kapcsolatba a lőszerrel vagy annak maradványaival.
Dr. Svéd László ezzel kapcsolatban a NATO hatályos és irányadó szakmai útmutatói, illetve a Magyar Honvédség egészségügyi szolgálatának DU-fegyverekre vonatkozó szakmai álláspontja alapján hangsúlyozta, hogy az ép lövedék semmilyen veszélyt nem jelent a személyi állományra – bár a felhasznált DU-lövedékek és -repeszek „emléktárgyként való gyűjtése nem engedhető meg”. Szerinte a személyzet sugárterhelése egy DU-fegyverkészlettel teljesen feltöltött páncélozott járműben csak néhány hónapig tartó folyamatos hadművelet során haladná meg az éves lakossági dóziskorlátot. Dr. Földi László ugyanakkor elmondta, hogy vizsgálati eredményeik szerint nem ajánlatos napi nyolc órában az ilyen lőszerek közvetlen környezetében tartózkodni („mondjuk a tárolásra használt láda tetején szalonnázni”). Igaz, ő is hangsúlyozta, hogy a szervezetbe jutás után kifejtett mérgező hatás ennél sokkal veszélyesebb.
Az egyik alternatív amerikai weboldal, a commonderams.org írása szerint az amerikai katonáknak nem hívták fel a figyelmét, hogy kerüljék el a kilőtt iraki tankokat, mert a radioaktív és toxikus DU-por azok környékén igen nagy koncentrátumban rakódott le. Ezen az információn az általunk megkérdezett magyar szakértők legalábbis csodálkoznak, mivel általános gyakorlat, hogy a kilőtt járművek környékén legalább porvédő álarc viselése a minimális biztonsági előírás. A commondreams.org beszámol arról is, hogy az egészségügyi szűrés eredményei kapcsán ismét felmerült az úgynevezett öbölháborús szindróma és a szegényített uránium közötti összefüggés.
Svéd László és Földi László – épp amerikai kutatási eredmények alapján – azonban elveti ezt a lehetőséget. Az öbölháborús szindróma okaként a Magyar Honvédség egészségügyi szolgálata valószínűbbnek tartja olyan tényezők együttes hatását, mint amilyen a folyamatosan égő olajkutak füstje, az első öbölháború idején állítólagosan több eltalált (akkor még valóban létező) iraki vegyifegyver-raktár (üzem) anyagainak és vegyületeinek belélegzése, illetve a háborús időszak alatt fel nem dolgozott stressz-szituációk, visszailleszkedési problémák és az immunrendszer legyengülése. Dr. Földi László a legújabb eredmények alapján mint lehetséges kiváltó okot kiemelte a perzsa-öbölbeli sivatag sajátos, apró, tűszerű homokszemeit. Egyes kutatók szerint ugyanis ezek bejutnak a tüdőbe, és annak szövetébe beágyazódva ott állandó gyulladásokat okoznak, amik teljesen lefoglalják az immunrendszert – ezért a szervezet nem képes védekezni, legyengül és különös tüneteket produkál.
A hivatalos álláspont szerint a szegényítetturán-tartalmú lőszerek hibáztatása ellen szóló legfőbb érv, hogy a DU-por igazán jelentős koncentrátumban csak a kilőtt célpontok közvetlen környezetében van jelen, a szél többnyire elhordja, jelentéktelenre csökkenti koncentrációját.
Aggasztó azonban, hogy olyan katonák szervezetében is kimutatták az uránium jelenlétét, akik nem vettek részt a hivatalosan 2003. május 1-jén lezárt hadműveletekben, csak az azt követő akciókban. Így az Irakba érkezett magyar katonákat is érintheti ez a probléma.
A Honvédelmi Minisztériumtól megtudtuk, hogy az Irakban szolgálatot vállaló magyar katonákat tájékoztatják a DU-lőszerek negatív hatásairól, és az egészségkárosodás megelőzésére vonatkozó ismeretek oktatásában részesülnek.
– Úgy gondoljuk, hogy a katonák e tekintetben is megfelelő ismeretek és információk birtokában döntenek arról, hogy részt kívánnak-e venni a misszióban – közölte dr. Svéd László. – Mivel a DU-fegyverek utólagos hatásai által érintett területen (legalábbis ahol a DU-por nagy mennyiségben van jelen) katonáink nem vagy nem huzamos ideig tartózkodnak, ezért az esetleges egészségkárosító hatások veszélye is minimális.
Attól, hogy a hivatalosan elfogadott kutatási eredmények nem mutatnak ki összefüggést a DU-lőszerek és az öbölháborús szindróma között, a fentiek nem zárják ki, hogy a magyar katonák esetében nem kell számolni a tünetegyüttes jelentkezésével. Arra a kérdésemre, hogy történt-e konzultáció a tapasztalattal rendelkező egészségügyi szervekkel, igenlő választ kaptam a minisztérium illetékeseitől. Kevésbé volt egyértelmű a válasz arra a kérdésre, hogy a magyar szervek ténylegesen fel vannak-e készülve az ilyen megbetegedés lehetőségére.
A szindrómát kiváltó ok ismerete nélkül – ha köze van ehhez a DU-lőszereknek, ha nincs – ez persze meglehetősen nehéz feladat.
Vlagyimir Putyin
Trump: Nem sikerült megegyeznünk
