Somorja, református templom

Tizenkétezer somorjai lakosból több mint nyolcezer-ötszáz magyarnak vallotta magát a legutóbbi szlovákiai népszámláláskor. A csallóközi település csupán három régi mérföldre (15 kilométerre) fekszik Pozsonytól, mégis szabad királyi városi rangra emelkedett a középkorban. Anjou-kori kiváltságai – vásártartás és árumegállítás joga, címer- és pecséthasználat stb. – mellé 1405-ben pallosjogot is nyert, így egészen az 1700-as évek végéig Somorján folytak a legvadabb boszorkányüldözések Magyarország északi felén. A kötetekre rúgó régi periratból hajmeresztő vizsgálati módszerek bontakoznak ki, gyakori „bizonyítási eljárásnak” számított például a vízpróba: vajon képes-e gúzsba kötve úszni a főbenjáró bűnben meggyanúsított személy, avagy elmerül a folyóban (előbbi esetben kétségkívül boszorkány volt, utóbbi esetben halott).
A Duna legutóbbi elterelésével a város közelebb került a folyóhoz. Ez azért érdekes, mert Somorja eredetileg halász- és kikötőváros volt, a Csallóköz terményeit rakták ott bárkákra, s a kanyargó víz hajómalmok tucatjait hajtotta, azonban az újkori szabályozások következtében öt kilométernyire vándorolt el a településtől a Duna.
Somorját 1238-ban említi okirat. Ekkor már állt plébániai egyháza is, amely egyben a helység névadója: a Somorja szó a latin Sancta Maria összeolvadásából lett előbb „Samaria”, majd Somorja. A város címerében és pecsétjén is szereplő Mária-alak további izgalmas eredetkérdést is felvet, Szent Mária tudniillik korántsem azonos Szűz Máriával. A középkorban Európa-szerte főként kikötő- és kalmárvárosok patrónájául választott egyiptomi szent fiatalon a legősibb mesterséget űzte Alexandriában, mígnem egy látomásától sarkallva Jeruzsálembe zarándokolt, majd jó útra tért. (A történelmi Magyarországon nyolc patrocíniumáról tudunk a somorjaival együtt.)
Lássuk ezek után a modern panelházak szomszédságában, magas kőfallal kerített kertben rejtőzködő volt Mária-templomot – azért csak volt, mivel a város első plébániai egyháza 1789 óta a reformátusok kezén van. A XIII. századi egyhajós épületet eredetileg sík mennyezet fedte, csak az 1300-as években folyt első átalakításkor készült boltozat a mai déli hajó fölé. 1449 után, a közeli pozsonyi Szent Márton-dóm nagyszabású átépítésének hatására került sor Somorján is a hajó jelentős kibővítésre, mégpedig a középre elhelyezett két pillér segítségével. A karcsú oszlopokon nyugvó, hajlított bordás kőboltozat a magyarországi késő gótika egyik legszebb emléke, az ily módon megkettőzött középtér pedig – a déli mellékhajóval és az északi oldalhoz kapcsolódó árkádsorral – az egyetlen hazai négyhajós templomszerkezetet eredményezte.
A református templom gazdag, mondhatni múzeumi tárháza a szebbnél szebb gótikus részleteknek. Szintén egy pár pillér tartja a nyugati torony mögötti kegyúri karzatot; az északi mellékhajóba különlegesen szép arányú, szegmensívű, pálcabélletes kapuzat nyílik; a szentély északi falán Krisztus-szoborral díszített szentségtartó ház látható. Az 1980–82 között végzett, illetve az 1994 óta folyamatos renoválás során XIV–XV. századi freskók kerültek elő a falak mészrétegei alól.