Jórészt egyetértenek az elemzők abban, hogy a szocialisták súlyos választási vereségének felelősségét magára vállaló Kovács László Brüsszelbe delegálásával a tervezett kormányátalakítás kulcskérdése a Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc közötti erőpróba végkimenetele. Egyre gyengül azok hangja, akik a gyurcsányi teatralitással felvezetett konfliktus láttán előre megtervezett színielőadást gyanítottak. Kétségtelen, hogy például a sportminiszter emberének tartott kormányszóvivőt nem virtuálisan, hanem valóságosan rúgta ki a kormányfő, ráadásul a hírek szerint nem szakmai, hanem politikai (!) okból. Számomra azonban még most is nehezen hihető, hogy Medgyessy és Gyurcsány ádáz hatalmi harcba bonyolódjon egymással; kettejük együttműködése, a milliárdos sportminiszter családja (és feltehetőleg a mögöttük álló gazdasági birodalom) meghatározó szerepet játszott már az MSZP miniszterelnök-jelöltjének kiválasztásában, majd a sikerrel megvívott választási küzdelemben.
Gyurcsány Ferenc részben a miniszterelnök bátorítására lépett ki a szürke eminenciás, főtanácsadó, ideológus szerepköréből és lett tagja egy év után a kormánynak. A kormányfő ezen döntésével az ütközést is vállalta az MSZP bizonyos csoportjaival, s az új minisztert annak ellenére védte sziklaszilárdan a különféle ügyletei napvilágra kerülése utáni, nem csak ellenzéki körökből érkező támadások idején, hogy néhány hónappal azelőtt magasabb erkölcsi mércét emlegetve jóval kevesebbért vált meg korábbi kancelláriaminiszterétől. (A reménytelenül népszerűtlen Gyurcsány vajon mennyit koptatott a kormány és az MSZP imázsán, mióta a súgógép mögül a közélet színpadára libbent?) Medgyessy Péter bizonyára támogatta, hogy embere Kovács László rémületére a neki rendelt minisztérium irányítása helyett kampánykörútra induljon a szocialista szervezetekhez. A bázis építgetése jól haladt, hiszen Gyurcsány Ferenc hamarosan megyei MSZP-elnök lett; általa a párton kívüli kormányfő hadállásai is erősödtek a párton belül.
Egy pillanatig sem volt kétséges, hogy a sportminiszteri pozíció csupán a megálmodott politikai karrier egyik állomása, egy korlátot nem ismerő ambíció ugródeszkája nagyobb célokhoz. A miniszterelnöknek számolnia kellett ezzel, ezért furcsa, hogy most meglepődik a két dudás egy csárdában helyzeten.
A Medgyessy-kormány számos olyan jelenséget produkált az elmúlt bő két évben, amely a nemzetközi és az 1990 utáni demokratikus magyar gyakorlathoz képest is furcsaságnak számít. Az egyik ilyen maga Gyurcsány Ferenc. Ő ugyanis más, mint a többi miniszter. Kevesebb is meg több is. Kevesebb, mert szakpolitikusként értékelhetetlen a tárcavezetői tevékenysége, mintha nem is lenne fontos a számára az alá rendelt terület. Több, mert a mezei miniszteri munka helyett folyamatosan összkormányzati, politikai kérdésekben hallatja a hangját, legyen szó a Fidesz „árnyékállamáról” vagy a kabinet jövőképéről, távlatos céljairól. Utóbbi megnyilvánulásaival hagyományosan a kormányfő számára fenntartott területre merészkedik. Amikor Gyurcsány felajánlotta a lemondását, világossá tette, hogy – ellentétben Bárándy Péter esetével – itt szó sincs a szakminiszter és a kormányfő konfliktusáról, az olimpiáról vagy az ifjúsági pénzekről; két politikai koncepció ütközik egymással. Ám elemző legyen a talpán, aki kettejük nyilatkozataiból kihámozza, hogy pontosan miben is különböznek a nézeteik, milyen tartalmi konfliktusok álltak az egykori szövetségesek közé.
A közkeletű vélekedés szerint azért mérgesedett el Medgyessy és Gyurcsány viszonya, mert a kormányfő rájött, hogy a sportminiszter a tisztújításra készülő MSZP bizonyos köreivel olyan alkudozásba kezdett, melynek célja a miniszterelnöki bársonyszék megszerzése még 2006 előtt. De mi van akkor, ha a szereplők egy előre egyeztetett forgatókönyv szerint cselekednek? Ha Gyurcsány Ferenc úgy akar megszabadulni a terhessé vált kormányzati megbízatástól, hogy eközben újabb lendületet vegyen pártbeli karrierje, s ezzel még inkább a mögötte (és a kormányfő mögött) álló érdekcsoport képére szabja a sokadik baloldali dackorszakát élő MSZP-t? Ha egy jövőbeni, rendezett, a kormány élén történő hatalomváltás forgatókönyvének egyik első fejezetét figyelhetjük most?
Amennyiben Medgyessy Péter valóban veszélyes riválisaként tekint volt főtanácsadójára, akkor két dolgot tehet. Azzal igencsak kellemetlen helyzetbe hozná Gyurcsányt, ha szakminiszterré „lefokozva” visszazárná súlytalan minisztériumába, azaz nem fogadja el a lemondást. Viszonyuk így a miniszterelnök és a neki az alkotmány szerint alárendelt kormánytag hagyományos kapcsolatává alakulna; Medgyessy nyilvánosan fogalmazhatna meg elvárásokat mondjuk az ifjúságpolitikával kapcsolatban Gyurcsánynak, s mint a többi minisztert, bármikor beszámoltathatná. (Ugye, milyen furcsa „normális” miniszteri szerepben elképzelni Gyurcsány Ferencet?) Nem rossz, de Machiavelli mester mást javasolna. A totális leszámolást. Ebben az esetben nemcsak a sportminiszternek kellene távoznia a kormányból, hanem családtagjainak, barátainak és üzletfeleinek is. Akkor lehet komolyan venni kettejük rivalizálását, ha Gyurcsány mellett felesége, az unióból érkező eurómilliárdok körül kulcspozícióban forgolódó Dobrev Klára vagy Szilvásy György kulturális államtitkár is repül. Amíg a klán tagjai ott vannak a kabinetben, addig Gyurcsány Ferenc befolyásával is számolni kell. De még ez sem elég. Medgyessynek úgy kell kitennie a kormányból ellenfelét, hogy egyszersmind a politikai színtérről is eltüntesse. Váratlan, de logikus fordulat lenne, ha a miniszterelnök, cinikus módon elhatárolódva volt szövetségesétől, a gazdasági botrányaival revolverezné a népszerűtlen oligarchát.
A kormányátalakítás a finiséhez közeledik. Medgyessy Péter nyilván érzékeli, hogy a közvélemény szemében csak egy radikális (személyi, strukturális és a politikai tartalmat is érintő) változtatás hitelesítené a zsákutcába jutott kormány megújulási szándékát. Ám a jelek szerint csak a szocialista tárcák fölött rendelkezik; a forrongó MSZP egyelőre nem tudja megszorongatni, talán Kiss Péter kancelláriaminiszter az egyetlen pártbeli politikus, akivel célszerű egyeztetnie a döntések előtt.
Az úgynevezett SZDSZ azonban a zsaroló pozíciójából a saját felségterületét érintő minden változtatásnak mereven ellenszegül. Az egész átalakítás értelmét kérdőjelezné meg, ha Medgyessy nem nyúl mondjuk Csillag István vagy Kovács Kálmán botrányminisztériumához. (A szabad demokraták számára az olcsó államért és a korrupció ellen vívott verbális küzdelem is megtorpan az általuk irányított tárcák kapujában.) Így tehát a tervezett kormányátalakítás a miniszterelnöki szuverenitás próbája. Ha a kisebbik partnerrel nem bír, Medgyessy Péter csak egy látványos, a kormány megítélését inkább kedvezően érintő változtatás bejelentésével állhat elő: Gyurcsány Ferenc eltávolításával.
origo.hu
Perzselő a kánikula, megdőlt a melegrekord
