Lamperth Mónika belügyminiszter tegnap a térségben járt, és Bőcsön lapunknak nyilatkozva elmondta: a katasztrófavédelem, az önkormányzatok, a polgári védelem és a tűzoltóság mintaszerű együttműködését tapasztalta. Ezzel szemben a helybeliek szervezetlenségről, fejetlenségről panaszkodtak, és a legtöbb helyen nyomát sem tapasztalták a mintaszerű együttműködésnek. Sokan nem értették például, hogy miért kell védekezésben járatlan polgármesterekre bízni az ár megzabolázását, hol van a katasztrófavédelem, ha jön a víz, és homokzsák kellene. Azt pedig végképp nem fogták fel, miért nem lehetett 1989, az utolsó nagy árvíz óta megépíteni annak a 11 településnek a gátrendszerét, amelyek most teljesen védtelenül voltak kénytelenek szembe nézni a naponta több métert emelkedő Hernád pusztításával.
A védtelen települések közé tartozik Nagykinizs is – arra vesszük az irányt. Kerülővel megyünk, mert Pere felé csakúgy vízben áll az út, mint Ináncs és Hernádszentandrás között. Abaújszántó felől közelítünk, Hernádkércsen és Felsődobszán át. Kércsen nem látunk vizet – bár később kiderül, hogy hét vályogházat a falu másik szélén mégiscsak felvett a víz, és két családot, összesen huszonöt embert ki kellett telepíteni. Felsődobszán viszont annál megdöbbentőbb kép fogad. A Kossuth utca jobb oldalában új, igényesen megépített házak sorakoznak – mindegyikben egy–másfél méteres víz áll. Az utcán elkeseredett emberek tanakodnak, nem minden indulat nélkül. A legdühösebbnek Prára Csaba tűnik – az ő háza előtt van a legnagyobb csoportosulás. – Itt Felsődobszán senki nem törődik semmivel. Mióta megindult az ár, egyetlen tűzoltóautót láttunk, az szivattyúzott tíz percig, aztán továbbállt. Katasztrófavédelmi kocsi meg egy sem járt erre – mondja.
A szomszédja által mondottakat Tóth András is megerősíti, annyival módosítva, hogy egy autó mégiscsak hozott földet az árvíz első napjának délutánjára, és estefelé már be is indult a védekezés. Azt viszont állítja, hogy Sivák Imre polgármester nem csinált a világon semmit, és azt is, hogy nem jelezték időben az országos szerveknek az árvizet Felsődobszáról. Ezt már Urbán László mondja, aki a kiskinizsi példára hivatkozik. Ott ugyanis, legalábbis Urbán úr úgy tudja, tíz nappal az árvíz előtt megkezdték a homokzsákok lerakását. A homokzsáktéma újra felkavarja az indulatokat. Benke Gábor, a helyi téesz dolgozója például teljesen értetlenül állt azelőtt, hogy miért kellett az összes homokzsákot elsőként a helyi tsz védelmére vinni, és miért nem jutott ebből a dobszaiaknak. – Itt mentem el a házak előtt – idézi fel az elmúlt napokat –, és láttam, hogy elönti őket a víz. Homokot mégsem adhattam, mert vinnem kellett a tsz-földek és a learatott termény védelmére. Most mondja meg, ha végignézi ezeket a házakat, nem megy itt veszendőbe többször ötvenmillió forintnyi érték? Vagy ez csak az itt lakóknak fáj, másnak nem?!
Közben azt azért elismerik, hogy nem csak mostani mulasztásról lehet szó. Sokkal nagyobb baj, hogy nem épült meg az a hat kilométeres gát, ami Dobszát megvédhetné. Leginkább azért nem, mert ezt a települést emberemlékezet óta soha nem öntötte el a Hernád. Újra a védekezésre és a homokzsákokra terelődik a szó, és végül mégiscsak kibontakozik a vád: a hernádkércsi polgármester saját jól felfogott érdekét szeme előtt tartva szervezte a védekezést.
Kiss Zoltán, a meggyanúsított települési vezető félig cáfolja, félig megerősíti, amit az emberek mondtak. – Számunkra természetesen az volt az elsődleges, hogy megvédjük Hernádkércset – mondja. – Abban is lehet valami, hogy itt mindannyian kicsit későn kezdtünk védekezni, de hát nem nagyon volt eddig gyakorlatunk. Olyan víz ugyanis, amilyen most jött, 1952 óta nem volt Kércsen. Való igaz, hogy elsőnek a szövetkezet vagyonát igyekeztünk menteni, részben azért, mert nekik voltak munkagépeik a védekezéshez, részben pedig azért, mert a mi településünk igenis sokat köszönhet a szövetkezetnek. Ők fizetik ugyanis a legtöbb helyi adót, ez a pénz teszi lehetővé, hogy a költségvetésünk ne legyen fedezethiányos.
Nem ért egyet a dobszaiak vádjaival Felsődobsza polgármestere, Sivák Imre sem, aki hasonlóan többi kollégájához napi egy–másfél óra alvással próbálja átvészelni az árvizet. Azt viszont nem tagadja, hogy nem igazán voltak felkészülve az árvízre, és a szükségesnél később kezdtek hozzá a védekezés megszervezéséhez.
Nagykinizs felé indulunk tovább, ahol az út mellett itt is, ott is nejlonzsákban homokot rakó családokat látunk. Az utcák mindkét oldalán elöntötte a kerteket az ár, a település nyugati vége pedig a házak küszöbe fölött vízben áll. Az elöntött utca sarkán hét-nyolc asszony hajladozik a homokzsákok fölött. Köztük Szoboszlai Sándorné, aki sírva panaszolja, hogy vasárnap tizenegy óra körül öntötte el őket a víz. Náluk a házban éppen még nincs bent, de tudja, hogy tőlük ötvenméternyire már sok épület recseg-ropog. A középkorú asszony ijedt, és sírva tárja szét a kezét, azt kérdezve, hogy mi lesz velük. Kiderül, a polgármester asszony háza is vízben van, a beteges hölgy bent rekedt az épületben, és nem tud, de nem is akar kijönni. A munkálatokat Székely István alpolgármester irányítja, aki elmondja, hogy szombaton éjjel fél egykor szakadt át a gát. Egyszerre mintegy ötven-hatvan ember védekezik, ám minden igyekezetük ellenére harminc-negyven házat már elöntött a víz, s bár még csak három családot kellett kiköltöztetni, felméréseik szerint százötven ember van veszélyben. A homokzsákokra terelem a szót, amire az alpolgármester a következőt mondja. – Igyekszünk pótolni a zsákokat, állandó vita van, hiába elég, mégis képtelenség igazságosan elosztani a védekezőeszközöket.
A leginkább pórul jártak között van Stefán Bertalan családja: a házukat teljesen elöntötte a víz, ki kellett őket telepíteni. Az idős ember tehetetlenül tárja szét a kezét: – Heten élünk abban a házban, most meg nem tudjuk, hogy összeomlik, vagy átvészeli ezt a rettenetes áradást – mondja kezét tördelve. Kicsit megnyugszik, amikor arról esik szó, hogy nemcsak az embereket, hanem a disznókat is sikerült kimenekíteni az árból.
Alkonyodik, amikor Ináncs határába érünk. A település keleti végénél tucatnyi ember üldögél és álldogál a homokzsákokon, kémlelik, hogy átjön-e a nyúlgáton a víz. A máskor oly szerény Hernád most hatalmasan terül el a Zemplén-hegység lábainál, körülölelve bokrot és folyót, elöntve az alsóbbrendű utakat. Hernádszentandrásra szeretnénk átmenni, mert úgy hallottuk, hogy a települést körbevette a víz, ám kérdezősködni sem kell, látjuk, hogy a falusiak oda-vissza gázolnak a köves utat térdig elöntő vízben. Amíg azon tanakodunk, hogy gumicsizmában vagy mezítláb vágjunk neki az útnak, előkerül Léport László, Ináncs polgármestere. – Úgy tűnik, vége felé járunk az árnak, körülbelül fél órája nem emelkedik a víz – mondja. – Hidasnémetinél már apad, így van esélyünk arra, hogy mezőgazdasági kárral megússzuk a zöldárt. A körgát megvédte ugyan a házakat, de nem tudtunk megmenteni száz hektár árpát és húsz hektár burgonyát, ami azért fájdalmas, mert annak a száz hektárnak öntötte el az ötödét a víz, amit az önkormányzat adott 130 rászoruló családnak azért, hogy enyhítsünk megélhetési gondjaikon – sorolja a polgármester.
Tegnap a késő esti órákban kritikussá vált a helyzet Ócsalánosnál – adta hírül az MTI. A lakosság önhatalmúlag megbontotta a Hernád töltését, a víz a közeli Onga felé áradt. A vízügyi szakemberek a rendőrség segítségét kérték az atrocitások megelőzése érdekében, és hozzáláttak a gát helyreállításához. A hangulat meglehetősen feszültté vált, többen tehetetlenséggel vádolták a vízügyi hatóságot, mondván, már tegnap meg kellett volna nyitni a gátat, ezáltal a falu megmenekülhetett volna. Kovács György Zoltán, az Országos Vízügyi Műszaki Törzs vezetője tegnap este azt mondta: kritikus órák előtt állnak a Hernád menti települések, soha nem látott mennyiségű víz jön a folyón, de a vízügyi szakemberek és a helyi dolgozók vélhetően tartani tudják az áradatot.
Kárfelmérés, előleg. Száz százalékban átvállalja a védekezés költségeit a Belügyminisztérium, és hasonlóan járnak el az önkormányzati utak és hidak helyreállításakor is – nyilatkozta tegnap lapunknak Lamperth Mónika belügyminiszter, aki tegnap az árvíz sújtotta Hernád völgyébe látogatott. Elmondta: a károk felmérése még időbe telik, ezért előleget – a BM sajtóközleménye szerint mintegy százmillió forintot – utalnak át az országos vis maior keretből a katasztrófa sújtotta területnek. Kérdésünkre, hogyan fordulhatott elő, hogy egyes területekre – így például Felsődobszára – nem jutott időben elegendő homokzsák, elmondta, a helyi polgárvédelmi parancsnokok jelentése szerint mindenütt biztosítani tudták a szükséges homokzsákokat. Ezt erősítette meg Dubcsin János, a Hernád felső szakaszának védekezését irányító polgárvédelmi alezredes is, aki elmondta, hogy 6500 homokzsákot szállítottak a térségbe, s ebből ezer még mindig tartalékban van. A tizenegy, gáttal nem védett Hernád menti településről kérdésünkre a belügyminiszter elmondta: kezdeményezni fogja a szaktárcánál, hogy az önkormányzatokkal egyeztetve mérjék föl a gátépítés lehetőségét.
