Seszták Ágnes július 28-án megjelent, kitűnő írásához szeretnék hozzászólni. („Még nem ért véget a zsigeri évtized”) A keserű igazságok, amiket leír ebben a cikkben, engem is mélyen elszomorítanak. Sajnos egészen tehetetlennek érzi magát az ember. A Seszták Ágnes cikkében vázolt összefonódás ellen nagyon nehéz bármit tenni. Akármerre indulnánk, falakba ütköznénk mindenütt.
Láttam a Csintalan Sándorral készített tévéinterjút, éreztem a mondat utáni feszültséget. Szerintem a meglepetést a műsorvezető részéről talán az okozta, hogy egy ember ki meri mondani nyilvánosság előtt a tényeket. Itt tartunk.
Ha pedig nem tényekről van szó, miért nem cáfolta a kijelentéseket eddig senki? Nagyvonalú Judások között élünk? Valóban nincs kiút ebből a nemzetrontó útvesztőből?
Egyre többen fordulnak el undorodva a politikától, a fiatalok között is sok a kiábrándult. Ilyen körülmények között ezen nem is lehet csodálkozni. De szomorúan tudomásul venni is nehéz. Meglátjuk-e valaha az alagút végét?
Kocsis Györgyi
Keszthely
origo.hu
Őt keresi a rendőrség a Lakatos Márk-botrányban
