Kocsma, komor arcok, elkeseredettség. Fotót, nevet senki nem vállal, a szó is vontatottan indul. Nehéz csönd telepszik a helyiségre, cigarettafüst terjeng, a kezek görcsösen markolják az üvegeket. Aztán hátul valaki mégiscsak megszólal. – Mindegy, hogy mit ígérnek, mit beszélnek, itt a munkásembernek nincs becsülete. Ki tíz, ki harminc éve húzza itt az igát, mégsem jutott soha semmire.
– Most még rosszabb, mint az „átkosban” volt – szól közbe egy újabb hang. – Akkor legalább a munka biztos volt, most meg… Kézlegyintés, újabb csönd. Valahonnan a sarokból egy fiatalember bukkan elő. Jó kiállású, nem látszik ittasnak. Elvált, majd újra nősült, így most összesen négy gyermekről kell gondoskodnia. – Vasárnap van, ráérek itt ülni és gondolkodni – mentegeti kocsmai jelenlétét. – Sokra nem jutok, mert a fizetésem negyven százalékát elviszi a volt asszony. Nem haragszom rá, kell a pénz a gyerekek taníttatására, a másik negyven százalékát meg kifizetjük a számlákra. Már ha van fizetés. Most, hogy nincs, már azon is gondolkodtam, hogy véget vetek az egésznek – mondja, és félreérthetetlen mozdulattal a nyakára mutat. – Hogy álljak így a gyerekeim elé?
Amint kicsit odébb áll, a többiek csak elmondják: rendes, szorgalmas gyerek, csak túlságosan lelkiismeretes. Így aztán mindenki kihasználja. Ott van a sógora is, akinek kölcsönt adott, amikor elveszítette a munkahelyét, most meg törölheti a szemét, mert az még mindig nem adta meg a tartozását. – A villanyukat is kikapcsolták – toldja meg az információt egy újabb jól értesült ismerős, ám ezt a többiek már nem erősítik meg, s rá is szólnak az okoskodóra, hogy ne terjesszen olyat, ami nem igaz. Pista végre kikerül az érdeklődés középpontjából, mert arra terelődik a szó, hogy kell-e szerdától sztrájkolni, vagy felesleges. – Én azt mondom, semmi értelme – mondja egy negyvenes férfi. – Megszokhattuk már: akinek túl sokat jár a szája, az repül. Szerintem az ukrán tulajdonosnak sem fognak kelleni a hangadók, úgy kipenderíti őket, mint a pinty! Az idősebb korosztály nem így gondolja, szerintük ki kell tartani a követelések mellett, és azonnal sztrájkba kell lépni, ha kedd délutánig nem fizetik ki az elmaradt két és fél havi munkabért.
Délre jár, az emberek szedelőzködnek. Várja őket a vasárnapi ebéd. Kit ilyen, kit olyan. Az egyik fiatalember elmenőben a szülei eszét áldja, akik akárhogy is, akármint is, mindig tartanak néhány csirkét, kacsát az udvaron. – De én hogyan tartsak a tizediken? – teszi fel a kérdést búcsúzóul.
Kedd van, mindjárt délután három óra, kezdődik a munkásgyűlés. A sajtót nem engedik be, Ágotai József üzemi bizottsági elnököt csak telefonon érem el. – Fogalmam sincs, mit szólnak az emberek ahhoz, hogy csak egyhavi bérre van fedezet – tárja szét a karját. – Én azt mondom, hogy a semminél ez is több, de ki tudja, mit mond az, akinek épp a házát akarják elvinni a feje fölül? – mondja, majd némi unszolásra odaadja a telefont annak a kollégának, aki ilyen helyzetbe került. – Most kaptam egy felszólítást a banktól, hogy ha nem fizetem meg a százötvenezer forint elmaradt tartozást, napokon belül érvényesítik a jelzálogot a házunkon – avat be élete tragédiájába. – A szolgáltatóknak is tartozunk százezerrel, az is a fejünk felett lóg, hogy kikapcsolják a villanyt vagy a gázt. A feleségem ugyan dolgozik, a nagyszülők is támogatnak bennünket, de mondja meg, hogy lehet számlákat fizetni, gyereket iskoláztatni hetvenezer forintos fizetésből? Ha hozzáveszem a nagyszülők nyugdíját, ötünknek kellene megélni százötvenezer forintból. Szerencsére csak egy fiam van, és a szülőkkel élünk, de még így is mindenünk ráment a fizetés nélküli hónapokra – mondja az ötven körüli ember, aki harminc év munkaviszony után hatvannégyezer forintot keres a DAM Energynél. Amúgy nem kétkezi munkás, csoportvezető, képzettsége is van, meg igénye is a jobb életre. Családi házban lakik Miskolcon, a gyerek pedig villamosmérnöknek készül. Most harmadikos gimnazista, és az iskola bizony nincs ingyen. A ruházatot leszámítva – arra ugyanis most nem jutott – harmincezer forintot költöttek a tanévkezdésre. A férfi érthető módon dühös és elkeseredett, és nem nagyon akar beletörődni abba, amit már mindenütt beszélnek, hogy maximum egyhavi munkabért kaphatnak meg a DAM Steel felszámolójától. Amellett van, hogy addig ne dolgozzanak, amíg nem fizetnek ki minden tartozást a tulajdonosok.
Persze, hogy ki a tulajdonos, az sem egyszerű kérdés mostanság a DAM-cégek környékén. A DAM Steel Rt. vagyonát ugyanis felszámolásban egy hete megvásárolta az Európahíd 2003 Kft., ami mögött az ukrán Dornbass holding áll. Ez eddig rendben is volna, de az elektromos áramot, ipari és ivóvizet, illetve gázt szolgáltató DAM Energy Kft.-re nem tartottak igényt, csak a működő vagyonra, vagyis az energiaszolgáltatáshoz, illetve -termeléshez szükséges gépekre, berendezésekre és hálózatokra. Azt 74 millió forintért megvették az APEH-től. Az adóhatóság ugyanis tartozás fejében lefoglalta a vagyont, majd értékesítette a DAM Energy ingóvagyonát. Kérdésünkre, hogy mi a szándéka az Európahíd Kft.-nek az energiaszolgáltató Dam Energy Kft.-vel, kurta választ kaptunk a cég PR-munkatársától, akihez az ügyvezető, Arkagyij Gupalo irányított bennünket. Az írásban elküldött tájékoztató szerint a DAM Energy Kft. APEH-árverésen megvásárolt ingóvagyonát az Európahíd 2003 Kft. azon nyomban ingyenesen visszaadta magának a DAM Energynek, és azóta sem gördít akadályt a cég zavartalan működése elé. A bökkenő csak az, hogy mások viszont gördítenek, mert az APEH után a miskolci önkormányzat is úgy látta, hogy nem várhat tovább, és inkasszóval leemelt mintegy nyolcmillió forintot a DAM Energy számlájáról adótartozás fejében.
Erről a lépésről Juga György, Miskolc korábbi fideszes alpolgármestere, önkormányzati képviselő úgy vélekedik: elképesztő cinizmus, ahelyett, hogy az önkormányzat támogatást adna a működéshez, elvesz abból a pénzből, amiért a diósgyőri munkások megdolgoztak.
Kovács János felszámoló nem annyira szigorú az önkormányzattal, mint Juga György. – Szerintem nem lehet hibáztatni a polgármesteri hivatalt azért, hogy inkasszálta a neki járó összeget. Az önkormányzatok is nehéz helyzetben vannak, nem jótékonykodhatnak a közpénzekkel – vélekedik A Mátraholding Rt. vezérigazgatója nem tagadja, hogy amikor a „jótékonykodást” elutasítja, haza- beszél, hiszen, mint a DAM Steel Rt.-t a felszámolója, ő is csak a DAM Energy által benyújtott szolgáltatási számlák kifizetésére tud fedezetet biztosítani. Ilyen számla viszont nem túl sok van, hiszen az acélmű áll, csak kisebb cégek tevékenykednek a területén, ezek energiaigénye pedig messze elmarad attól, amitől a DAM Energy elegendő bevételre tehetne szert.
Mindez persze csöppet sem vigasztalja azokat, akiknek a napi megélhetése is veszélybe kerül lassan a diósgyőri kohászat elhúzódó válsága miatt. A Borsodi-medencében ugyanis az időről időre csődbe jutó, majd erőre kapó acélművön kívül más komoly megélhetést vasipari képzettséggel nehezen találni. Ötven fölött pedig másutt sem nagyon. Marad a pohár és a nyomor. Vajon mit szól ehhez a képhez a nagy jólétről ékesen szónokló milliárdos baloldali miniszterelnök-jelölt? Miskolc környékén ugyanis nemcsak a feleségek, de férfiak egy része is „öregecskedő”. Őket is le kell cserélni?
origo.hu
Hozzád nyúlt a Péter? Fizikailag bántott - leleplező hangfelvétel Magyar Péterről
