Vekerd mindössze háromszáz fős kisközség Bihar déli csücskében, a román határszélen. Lakosainak több mint a fele idős, gyerek szinte nincsen, fiatalok is alig. Vekerd szegény, de szeretne felemelkedni. Szavazásra jogosult száztizenhárom lakosából – mint arról már korábban hírt adtunk – több mint hetvenen tavaly úgy voksoltak: kell nekik a falu gazdagodásával kecsegtető veszélyes üzem. E szavazás egyébként a történet első bökkenője, ugyanis Juhász István polgármester szerint mindössze gesztus volt, amin az emberek véleményét kérték ki a tervezett beruházásról, és ami nem kötelezi az önkormányzatot semmire. Szekeres Antal, a Hajdú-Bihar Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője viszont úgy foglalt állást, hogy tavaly nyáron a kiírásnak megfelelően ügydöntő népszavazás zajlott Vekerden, ami kötelező érvényű az önkormányzatra nézve. Vagyis azzal az azóta ellehetetlenült Greentech Hungary Kft.-vel közösen kellene megvalósítani a beruházást, amely mellett a vekerdiek letették a voksukat. Ezzel szemben most új beruházó van, amely nem kíván közös profitérdekelt gazdasági társaságot létrehozni a vekerdi önkormányzattal. A gyanúsan gyorsan változó cégkapcsolatok ellenére a beruházás hatósági engedélyeztetési eljárásai megindultak. Többen azt sem értik, hogyan lehetséges ez.
Szeifert Ferenc, a Bihar központjának számító Berettyóújfalu polgármestere, a Bihari Önkormányzatok Szövetségének elnöke értetlenül áll az akkumulátorfeldolgozó térségbe telepítésének ötlete előtt: – Testületi határozatot hozott a város arról, hogy minden törvényes eszközzel meg kell akadályozni a beruházás megvalósítását – mondja. – Nem azért, mert nem bízunk abban, hogy betartják a környezetvédelmi előírásokat, hanem azért, mert abszurd, hogy a településtől ötszáz méterre, a Bihari Tájvédelmi Síkság tőszomszédságába veszélyforrást telepítsünk. Láttuk ugyanis Paks esetében, hogy – Murphyvel szólva – ami elromolhat, az el is romlik. Márpedig a „hátsó udvarunkba” telepített akkumulátorfeldolgozó esetleges balesete több tíz kilométeres körzetben okozhatna gyakorlatilag elháríthatatlan ólomszennyezést. Erre a kockázatra pedig nincs szükségünk.
A bihari vezető szerint a környezeti rizikó mellett jelentős gazdasági hátrányokkal is jár a tervezett veszélyes üzem felépítése. Ugyanis Hajdúszoboszlón és Debrecenben jelentős a gyógyturizmusra épülő idegenforgalom, ami ugyancsak megcsappanhat az ólomszennyezett hulladék feldolgozásának hírére. Ki akar ugyanis veszélyes üzem közelében üdülni? Nem beszélve a szűkebb táj, Bihar érdekéről – érvel tovább a polgármester –, ami egyértelműen a lassan meghonosodó biotermelés megizmosítása. Ezzel szemben nagyon is szűk látókörű érv, hogy Vekerdnek jól jönne egy 3,5 milliárd forintos beruházás, és nagyon is szüksége lenne – érthető módon – a beruházó által beígért, évi 70 millió forintos helyiadó-bevételre.
Az ólomszennyezés kockázatával fenyegető akkumulátorfeldolgozó felépítésének megakadályozása mellett tör lándzsát Wolfgang Kratina, a magyar feleségével Vekerdre települt osztrák középvállalkozó is. – Mi azért jöttünk ide, mert fantáziát látunk abban, hogy beszálljunk egy idegenforgalmi célokat szolgáló ökofalu létrehozásába. Eddig azt gondoltuk, a legjobb helyen vagyunk: a táj érintetlen és szép, közel van a Remete-tó, a föld pedig varázslatos ókori kincseket rejt, amelyek feltárása tapasztalataink szerint világszerte sok látogatót vonz – mondja az üzletember. – Egészen megdöbbentem, amikor meghallottam, hogy veszélyes üzem építését tervezik. Azonnal utánanéztem: Ausztriában egyetlen akkumulátorfeldolgozó üzemel, mélyen bent az Alpokban, 15-20 kilométerre minden lakott településtől. A beruházás úgy valósult meg, hogy előtte 20 kilométeres sugárban minden földet felvásároltak, hogy véletlenül se veszélyeztessenek sem embert, sem mezőgazdasági termelést. Ezek ismeretében nem értem, hogyan gondolkodnak azok, akik a falutól néhány száz méterre veszélyes üzemet nyitnának. Nekik nem drága az élet?
A vekerdi önkormányzat nem így látja a dolgot, szerintük értelmetlen okvetetlenkedés minden tiltakozás. A 3,5 milliárdos beruházás ellenzőinek meggyőzésére a beruházó és a polgármester tegnap filmvetítéssel egybekötött élménybeszámolót szervezett, ahol az olaszországi akkumulátorfeldolgozók biztonságosságát szerették volna bizonyítani. Ám az érintett 26 polgármesterből csak három jelent meg, a „mozira” pedig senki nem volt kíváncsi. Néhány perc alatt kétharmadára csökkent a polgármesteri létszám is, ugyanis Gulyás András, Zsáka önkormányzati vezetője közölte, csak független szakértő által készített részletes hatástanulmány ingatja meg abban a hitében, hogy az „ólomgyár” nem veszélyes az emberek, az állatok és a növények egészségére, majd korábban egyeztetett programjára hivatkozva távozott.
A maradó két polgármester és a beruházók aztán igencsak szűk körben, de a sajtó jelenlétében vitatták meg: lehet-e, kell-e az az olasz technológia Biharnak, amelynek működését második turnusban tekinthették meg a biztonságosságát kétlő érintettek. – Engem meggyőzött, amit Szicíliában láttam, és sajnálom, hogy kollégáim nem éltek a lehetőséggel – mondja Krucskó Antal, Furta polgármestere. – Valóban úgy van, ahogy mondják: természetvédelmi területen, üdülőövezet mellett, élelmiszer-ipari üzemek közelében működik az akkumulátorfeldolgozó üzem. Ki hiszi ezek után komolyan, hogy az ott alkalmazott technológia veszélyes? – tárja szét a kezét értetlenkedve. Pénzes László, Komádi polgármestere viszont sokkal higgadtabb húrokat penget. Az olasz úton ő sem vett részt, és bár alapjában nem ellenzi a beruházást, óvatosságra int: – Nem szabad lebecsülni az emberek és a polgármesterek félelmét – mondja. – Nem Gulyás András az egyetlen, aki azt kéri, készítsenek részletes hatástanulmányt a tervezett beruházásról. Ezen az állásponton van a Bihari Önkormányzatok Szövetségéhez tartozó települések nagy része is. Érthetetlen számunkra: ha a technológia veszélytelen, miért nem tesznek eleget ennek a kérésnek?
Aztán elmondja azt is: szerinte az egyeztetések hiánya miatt nem sok esély van arra, hogy a beruházás ebben a választási ciklusban megvalósul. Arra pedig semmi, hogy a lakott terület tőszomszédságában épüljön meg a veszélyes üzem.
Tanka György, a beruházó cég egyik tulajdonosa úgy véli: ha a szakhatóság nem kéri, nem verik magukat tízmillió forintos többletköltségbe, abba viszont belemegy, hogy kifizessék a független szakértőt a már elkészült előzetes tanulmány véleményezésére. Kérdéses, elegendőnek bizonyul-e a néhány százezer forintos „befektetés” a 3,5 milliárdos beruházás ellenzőinek meggyőzésére.
Magyar Péter saját pártja átláthatóságáról is hazudott